Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-177

177. országos ülés 1893. márezlns 10 én, pénteken. 91 ez a törvény 1 Azt, hogy mint minden rendelet, úgy a ministeri rendelet is valamely cselekményt, vagy mulasztást csak két feltétel alatt minősíthet kihágássá. Az első feltétel az, hogy csak valamely rendőri tilalom áthágása, vagy megszegése, minősíthető egyedül kihágásnak, a másik pedig az, hogy a rendelet, a törvénybe ütköző intézkedést nem állapíthat meg. Hát tudtommal az anyakönyvek vitelét nem a kihágási büntető törvénykönyv, de az 1868 : LIII. tcz. tette kötelezővé. Mivel pedig ez a törvény az anyakönyv át nem tételét oly cselekménynek, vagy mulasztásnak, a mely kihágást képezhetne, nem qualificálja, kétségtelen és világos dolog, hogy a t. minister úr felíílállónak képzelte magát a törvényen akkor, a mikor daczára annak, hogy maga a törvény büntetéssel nem sanctionálja az anyakönyv át nem tételére vonatkozó mulasztást, azt mégis rendőri kihágásnak minősítette. Kekem, t. képviselőház, az a vélekedésem, hogy, ha az 1868 : LIII. tcz. megalkotásakor maga a törvényhozás büntetni rendelte volna azokat, a kik a 12. §. ellenére keresztelnek, akkor azt a törvényben magában nyíltm és világosan ki is mondotta volna. Én azonban azt vélem, hogy maga a törvényhozás is sokkal jobban tisztelte a szülőknek íermészetadta jogát, mint a menynyire tiszteli a t. minister úr, a mikor profanisálja magát azt a vallásos szertartást azzal, a mikor azt egy közönséges rendőri kihágás alacsony niveaujára sülyeszti le. (Helyeslés bál felől.) Es én, t. képviselőház, felette is csodálkozom azon, hogy a t. minister úr, a ki iránt különben a legnagyobb tisztelettel viseltetem, daczára annak, hogy ezen rendelettel szemben már három évnél tovább tart a vita, azt nemcsak nem vonja vissza, de azt továbbra is csökönyösen fentartja, és nincsen annyi őszintesége, nincsen az őszinteséghez megkívántató annyi határozottsága, hogy vagy ejtse el ezen rendeletet, vagy pedig tegyen előterjesztést az 1868 : LIII. tcz. módosítása iránt, és módosítsa ezt, az úgy látszik nem opportunus szempontból végre nem hajtható törvényt odáig, a meddig azt végrehajtani nemcsak erejének, de akaratának is kellene lenni. (Úgy van! a baloldalon,) Ezt követeli magának a törvénynek azon tisztelete, melylyel annak minden polgár adózni tartozik, követeli az az absolnt igazság is, melynek szempontjából minden törvényt megbírálni kell. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbalon.) De úgy látszik, t. ház, a t. minister ár úgy van ezzel a rendeletével, mint az a bizonyos úr a szobalányával. A mikor az nagy sietve elhalad a bizonyos úr előtt, ez pedig azt kérdezi tőle, hova mégy Vicza? Az pedig azt válaszolja rá: Megyek nagyságos úr a nagyságos asszonyhoz, mert a nagyságos asszony folytonosan perel, folytonosan veszekedik, és én ezt tovább ki nem állom, megyek, és felmondok neki. Erre az a bizonyos úr pedig egész halkan, de azért az egek tudják, mennyire szívből, azt felelte: Boldog Vmza, bár én is felmondhatnék! (Derültség) Hát úgy látszik, t. ház, a t. minister úr is szívesen felmondana ezzel a rendelettel, de nem engedi kollegája, a nagy iuterpretor, az igazságügyek őre, Szilágyi Dezső igazságügy minister úr. (Derültség bal felől.) T. ház! Az egész országban szerte röpköd az a vád, hogy a katholikus papok izgatnak a szőnyegre kerülő törvényjavaslatok, a zsidó receptio és a polgári házasság ellen. (Halljuk! a baloldalon) Hát én a magam részéről helytelennek tartok minden oly magatartást, mely az országban levő felekezetek közti békének bármely irányú megbolygatását eredményezi. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De ha azt látom, és tapasztalom, hogy a t. kormánynak minden intézkedései a felekezetek közti egyenjogúságot sérti, és ha látom, és tapasztalom, hogy a t. kormány a helyett, hogy a felekezetek közti békét igyekeznék létrehozni, a viszálynak magvát hinti el, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) akkor ne csodálkozzék senki az országban, ha ebben az országban a vallásfelekezetek a kormány által keresztelt úgynevezett szabadelvű újításaiban nem bíznak, és ellenük ab ovo tiltakoznak. Mert hisz, t. ház, ily körülmények között az izgatást helyes nevén már többé nem izgatásnak, hanem igenis az önérvényesítíi ösztön jogos és igazságos nyilvánúlásának lehet, és kell is tekinteni. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ez az önérvényesítő ösztön pedig azt hozza magával, hogy ha az országban egyik vallásfelekezet a másiktól elütő jogokban részesül, a jogok gyakorlásában a másik is részesííljöu. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha valamely vallásfelekezet vagyoni tekintetben önrendelkezési joggal bír, adassék meg az a többi felekezeteknek is; adassék meg az egyenlőség az igazság örök és megváltozhatatlan törvénye alapján. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A katholikus autonómia kérdése régi óhaját képezi a katholikus egyház híveinek. (Úgy van! bal felől.) A kormány minden lépten-nyomon beavatkozik a katholikus egyház ügyeibe, kiadja az egyes alig caracterisálható rendeleteit, kötelezi : zok megtartását, bünteti az ellene vétőket, megköveteli a katholikus papságtói, hogy hathatós tényezője legyen a nemzeti állam felvirágoztatásának, de nem adja meg hozzá a szükséges kellékeket, megtagadja annak önkormányzatijogát, annak autonomicus jogosultságát. Polónyi Géza: A minister nem tagadja 12*