Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-177

177. országog ülés 1898. márczins 10-én, pénteken. 8 fi ellen tiltakozni, nem annyira magamért, mint azt tartom, a t, házért, kötelességem; kötelességem mindazokért, a kik hosszú politikai pálya mon velem együtt harczoltak, engem támogattak. (Élénk helyeslés jobb felől.) És így, mielőtt igen röviden magához a tárgyhoz szólanék, foglalkoznom kell Asbóth képviselő árnak személyesen rám vonatkozó állításával. A képviselő úr ezt mondja, — kénytelen vagyok felolvasni, hogy az ne mondassék, hogy másra reflectálok, mini a mit mondott, — (olvassa): »Egészen más volt a római pápának válasza akkor, mikor ezen t. háznak nagy vezéralakja: Tisza Kálmán mélyen t. képviselőtársunk folyamodott a római pápához, hogy az ő kormányát támogassa. Akkor gr. Kálnoky a magyar kormány kezdeményezésére jegyzéket intézett gr. Paarhoz, akkori római nagykövetünkhöz, a ki legközelebb elhunyt, és oda utasította őt, hogy mivel Magyarországon azon polgári házassági törvényjavaslat miatt, melyet a háznak ezen nagy alakja, mélyen t. képviselőtársunk, Tisza Kálmán benyújtott volt, nagy fokú vallásos izgatottság van, fejtse ki, hogy ezen izgatottságnak motívumai megszűntek, mert a magyar kormány ezt a javaslatot visszavonta, laudabiliter visszavonta, a mint Rómában mondani szokták, s azt újból beterjeszteni nem is szándékozik«. T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Azt, hogy én valaha a római pápának segélyét, támogatását kértem, azért folyamodtam volna, akár directe, akár indireete, mint a valósággal teljes mértékben ellenkezőt, visszautasítom. (Helyeslés.) Madarász József: Máskép meg is halt volna politikailag! (Zaj.) Tisza Kálmán: Többet teszek fel gr. Kálnoky külügyministeiTŐl egyfelől azon szempontból, hogy ő ilyent intézhetett volna, hivatkozva a magyar kormány megkeresésére; mert, ha ezt tette volna ő, nem mondott volna igazat; de másfelől többet teszek fel, míg az ellenkezőről meg nem győződöm, s azt hiszem, nem fogok meggyőződni a külügyminieterről azon szempontból is, hogy ő is kötelességszerííleg sokkal inkább tudja respeetáíni Magyarországnak, a magyar államnak helyzetét, semhogy az itteni belügyek előmozdítására egy külhatalom pártfogásához folyamodnék. (Helyeslés.) Madarász József:, Hazaárulás is volna! Tisza Kálmán: Én nem tudom, t. ház, honnan vette állításait a t. képviselő úr. Molnár Antal: A honnan a többit! Tisza Kálmán: Igaz, t. ház, ő a külügyminisztériumban volt, de egyfelől sohasem volt ott olyan helyzetben, olyan bizalmi helyzetben alkalmazva, (Derültség.) hogy ha történt volna is ilyen valami, ő azt megtudhatta volna, de nem történt, legfeljebb valamely actának elsikkasztása útján juthatott volna ehhez, már pedig ilyennel őt vádolni nem akarom. Inkább felteszem azt, (Halljuk! Halljuk!) mert azt sem gondolnám, azt sem teszem fel róla, hogy szenvedélytől elragadtatva czélzatosan komponálta, hanem inkább azt hiszem, hogy ismét megtörtént vele az, a mi már máskor is megtörtént rajta, hogy valami tréfás, nem igen jó embere kegyetlenül felültette. (Nagy derültség.) De annak, a kivel már ez egyszer megtörtént, illenék óvatosnak lenni. Egy óvatosságot egyébiránt szem előtt tartott a t, képviselő úr, elismerem, mert ő gróf Paarra hivatkozott, megjegyezve, hogy az nem régen már meghalt, a ki tehát tanúbizonyságul nem hívható. (Derültség a jobboldalon.) Ismétlem tehát, ezen ellenem emelt vádat, mint valótlanságot leghatározottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) T. ház! A magyar kormány és kormányelnök jöhetne azon helyzetbe, — egyházi dolgokban, — hogy a kiilügyministeriumot felhívja, igyekezzék odahatni, hogy némely oly egyházi dolgok, a melyek az országra károsan hatnának, megakadályoztassanak. Tettem egyszer, emlékszem, én is, midőn a Strossmayer-féle túlnyomó befolyás kezdett Rómában veszedelmes lenni, de soha más hangot nem használtam sehol, mint azt, hogy jó lenne figyelmeztetni a szentszéket, hogy Magyarország nagyszámú katholikus lakosságánál fogva mitidig respectálta saját hatáskörében való működését, de soha, még a reformatio előtt sem törte el azt, hogy Rómából szabják meg, melyik magyar törvénynek tartozik a magyar ember engedelmeskedni, vagy milyen törvényt hozhat Magyarország. (Általános élénk helyeslés.) De, uraim, a képviselő úr azt állítja, hogy ezen pápai támogatás folytán nyert a Tisza kormány í884-ben a választásoknál óriási többséget. Uraim! A ki visszaemlékezik erre a választásra, tudja, hogy többséget nyert a Tisza-kormány, de azt is tudja, hogy épen a katholikus clerusnak egyes igen tekintélyes tagjai oly erővel mentek ezen kormánypárt ellen a választásba, mint azelőtt soha. (Élénk ellenmondások bal felöl.) Elismerem én, és tudom, hogy mindig voltak az általam nagyrabeesult. clerusnak tagjai, a kik a kormánypárti politikát is támogatták, de ismételve megmondom, mert igazságon alapszik, hogy épen 1884-ben más tagjai pedig a legnagyobb erővel mentek a kormány ellen a választásba. Vajay István: Joguk volt hozzá! Tisza Kálmán: Teljem joguk volt hozzá, természetesen; de csak arra hozom fel, hogyha egy Rómából jött rendelet avatkozott volna