Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-177

177. országog ülés 1898. márczins 10-én, pénteken. 8 fi ellen tiltakozni, nem annyira magamért, mint azt tartom, a t, házért, kötelességem; kötelessé­gem mindazokért, a kik hosszú politikai pálya mon velem együtt harczoltak, engem támogattak. (Élénk helyeslés jobb felől.) És így, mielőtt igen röviden magához a tárgyhoz szólanék, foglalkoz­nom kell Asbóth képviselő árnak személyesen rám vonatkozó állításával. A képviselő úr ezt mondja, — kénytelen vagyok felolvasni, hogy az ne mondassék, hogy másra reflectálok, mini a mit mondott, — (olvassa): »Egészen más volt a római pápának válasza akkor, mikor ezen t. háznak nagy vezéralakja: Tisza Kálmán mélyen t. képviselőtársunk folya­modott a római pápához, hogy az ő kormányát támogassa. Akkor gr. Kálnoky a magyar kor­mány kezdeményezésére jegyzéket intézett gr. Paarhoz, akkori római nagykövetünkhöz, a ki legközelebb elhunyt, és oda utasította őt, hogy mivel Magyarországon azon polgári házas­sági törvényjavaslat miatt, melyet a háznak ezen nagy alakja, mélyen t. képviselőtársunk, Tisza Kálmán benyújtott volt, nagy fokú vallásos izgatottság van, fejtse ki, hogy ezen izgatott­ságnak motívumai megszűntek, mert a magyar kormány ezt a javaslatot visszavonta, laudabiliter visszavonta, a mint Rómában mondani szokták, s azt újból beterjeszteni nem is szándékozik«. T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Azt, hogy én valaha a római pápának segélyét, támogatását kértem, azért folyamodtam volna, akár directe, akár indireete, mint a valósággal teljes mértékben ellenkezőt, visszautasítom. (He­lyeslés.) Madarász József: Máskép meg is halt volna politikailag! (Zaj.) Tisza Kálmán: Többet teszek fel gr. Kál­noky külügyministeiTŐl egyfelől azon szempont­ból, hogy ő ilyent intézhetett volna, hivatkozva a magyar kormány megkeresésére; mert, ha ezt tette volna ő, nem mondott volna igazat; de másfelől többet teszek fel, míg az ellenkezőről meg nem győződöm, s azt hiszem, nem fogok meggyőződni a külügyminieterről azon szem­pontból is, hogy ő is kötelességszerííleg sokkal inkább tudja respeetáíni Magyarországnak, a magyar államnak helyzetét, semhogy az itteni belügyek előmozdítására egy külhatalom párt­fogásához folyamodnék. (Helyeslés.) Madarász József:, Hazaárulás is volna! Tisza Kálmán: Én nem tudom, t. ház, honnan vette állításait a t. képviselő úr. Molnár Antal: A honnan a többit! Tisza Kálmán: Igaz, t. ház, ő a külügy­minisztériumban volt, de egyfelől sohasem volt ott olyan helyzetben, olyan bizalmi helyzetben alkalmazva, (Derültség.) hogy ha történt volna is ilyen valami, ő azt megtudhatta volna, de nem történt, legfeljebb valamely actának el­sikkasztása útján juthatott volna ehhez, már pedig ilyennel őt vádolni nem akarom. Inkább felteszem azt, (Halljuk! Halljuk!) mert azt sem gondolnám, azt sem teszem fel róla, hogy szen­vedélytől elragadtatva czélzatosan komponálta, hanem inkább azt hiszem, hogy ismét megtörtént vele az, a mi már máskor is megtörtént rajta, hogy valami tréfás, nem igen jó embere kegyet­lenül felültette. (Nagy derültség.) De annak, a kivel már ez egyszer megtörtént, illenék óvatos­nak lenni. Egy óvatosságot egyébiránt szem előtt tartott a t, képviselő úr, elismerem, mert ő gróf Paarra hivatkozott, megjegyezve, hogy az nem régen már meghalt, a ki tehát tanú­bizonyságul nem hívható. (Derültség a jobboldalon.) Ismétlem tehát, ezen ellenem emelt vádat, mint valótlanságot leghatározottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) T. ház! A magyar kormány és kormány­elnök jöhetne azon helyzetbe, — egyházi dol­gokban, — hogy a kiilügyministeriumot felhívja, igyekezzék odahatni, hogy némely oly egyházi dolgok, a melyek az országra károsan hatnának, megakadályoztassanak. Tettem egyszer, emlék­szem, én is, midőn a Strossmayer-féle túlnyomó befolyás kezdett Rómában veszedelmes lenni, de soha más hangot nem használtam sehol, mint azt, hogy jó lenne figyelmeztetni a szentszéket, hogy Magyarország nagyszámú katholikus lakos­ságánál fogva mitidig respectálta saját hatás­körében való működését, de soha, még a refor­matio előtt sem törte el azt, hogy Rómából szabják meg, melyik magyar törvénynek tarto­zik a magyar ember engedelmeskedni, vagy milyen törvényt hozhat Magyarország. (Általános élénk helyeslés.) De, uraim, a képviselő úr azt állítja, hogy ezen pápai támogatás folytán nyert a Tisza kor­mány í884-ben a választásoknál óriási többsé­get. Uraim! A ki visszaemlékezik erre a válasz­tásra, tudja, hogy többséget nyert a Tisza-kor­mány, de azt is tudja, hogy épen a katholikus clerusnak egyes igen tekintélyes tagjai oly erővel mentek ezen kormánypárt ellen a válasz­tásba, mint azelőtt soha. (Élénk ellenmondások bal felöl.) Elismerem én, és tudom, hogy mindig voltak az általam nagyrabeesult. clerusnak tagjai, a kik a kormánypárti politikát is támogatták, de ismételve megmondom, mert igazságon alap­szik, hogy épen 1884-ben más tagjai pedig a legnagyobb erővel mentek a kormány ellen a választásba. Vajay István: Joguk volt hozzá! Tisza Kálmán: Teljem joguk volt hozzá, természetesen; de csak arra hozom fel, hogyha egy Rómából jött rendelet avatkozott volna

Next

/
Thumbnails
Contents