Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-177

1T7. országos ülés 1898. márezlus 10-én, pénteken. S3 csak félórai zárhatáridőt tűzött ki, a bizottság a jelzett megbízólevelet a házszabályok 12. §-nak b) pontja alá sorozta. Elnök: Ily körülmények közt kisorsoltatik a bíráló bizottság, melyhez az ügy utasítandó lesz. (Kihúzza a seámot.) Az ezen választás fölött való bíráskodás a VIII. bíráló bizottságra bizatik. Ezúttal Lánczy Leó képviselő úr a VIII. osztályba soroztatik. Következik a napirend: A vallás és közoktatási minister költségvetésének folytatólagos tárgyalása. , Hentaller Lajos jegyző: Szentiványi Árpád! Szentiványi Árpád: T. ház! Nem nagyon gyakran szoktam igénybe venni a t. ház drága, de az országra nézve nem mindig hasznos idejét; de méltóztassék megengedni, hogy most, — bár elismerem, hogy sokkal jobban szerettem volna, ha a cultusministeri költségvetés tárgyalása alkalmával a valláspolitikai kérdés fel nem vettetik, de minthogy az igen t. minister ár azt maga vezette be, annak szükségességét, sőt elkeríühetlenségét proclamálta, — én is szót kérek és a t. ház figyelmét bátor vagyok kikérni. (Halljuk í Halljuk.') Az igen t. eultusminister úr bebizonyította remek, őszinte beszédében azt, a mit én ugyan már eddig is tudtam, hogy nem ő idézte elő a valláspolitikai villongást, a mely már kulturharezczá, vagy jobban mondva kulturheezczé fejlődött. Abban az egyben nem értek vele egyet, hogy az csak az elkeresztelési rendelet kiadása után keletkezett. Nem, t. ház, mert íiz 1868 : LIII. tcz. 12. §-ának életbeléptetése után több, mint másfél évtizedig békés egyetértésben éltek a felekezetek. (Űgij van! Úgy van!) Csak másfél évtized után kezdődtek a protestánsok jajjai, csak másfél évtized után hangzottak fel a panaszok, hogy az elkeresztelések sűrűbben és sűrűbben fordulnak elő. Én nem vagyok elfogult; én szívesen elismerem, hogy az elkeresztelés bűnébe a protestáns lelkészek is beleestek. De .hogy sokkal kevesebbet kereszteltek el a protestáns lelkészek, mutatják a protestánsok mindig sűrűbb és sűrűbb jajjai, míg a katholikus lelkészek soha panaszszal nem állottak elő. Mi ennek az oka? Az én nézetem szerint az, hogyha elkereszteltek is a protestáns lelkészek, a katholikus papok nem panaszkodtak, mert hiszen az a pásztor soha panaszkodni nem szokott, a kinek nyája mindig több, mint a mennyit rábíztak, nem panaszkodtak attól való félelmükben, hogyha megszámláltatik a nyáj, sokkal többet fognak találni, mint a mennyinek kellene lennie, és kérdőre vonhatják, hogy hol vette a többletet. Akkor, mikor a protestánsok újabban panaszokkal állottak elő, a kormány belátta, hogy itt csakugyan tenni keli valamit, és minthogy az 1868: LIII. tcz. 12. §-a büntető sanetioval nem volt felruházva, egy ilyen rendeletet akart kibocsátani; azonban előre megkérdezte a püspököt, hogy nincs-e az ellen kifogás. Mikor néhány püspök nyilatkozatára látta, hogy ez ellen semmi kifogás nincs, kibocsátotta a rendeletet. A rendelet nemcsak a katholikusoknak szólott, hiszen az úgy szól a protestáns lelkészeknek, mint a katholikus lelkészeknek, és mégis a protestáns lelkészek és polgárok egyáltalában örömmel fogadták, míg a katholikus lelkészek nsm szóltak ugyan ellene, de azért az elkeresztelést folytatták, a rendeletet figyelembe se vették. ÉH mikor a protestánsok panaszkodtak, a kormány a püspökök útján figyelmeztette, sőt felhívta a lelkészeket, hogy a kiadott rendeletnek, mely a püspöki karhoz le is küldetett körözés végett, tegyenek eleget, mert különben a törvény értelmében a rendelet szerint meg fognak büntettetni. És mikor még ekkor sem hagytak fel az elkereszteléssel, a minister látta, hogy a büntetést csakugyan alkalmazni kell: néhány lelkészt csakugyan büntettek, bár úgy tudom, végre nem hajtottak egyetlen büntetést sem. Akkor mi történt? A katholikus lelkészek a kérvények özönével árasztották el a képviselőházat. Százezrek aláírásával kerültek e kérvények a ház elé, melyekben nemcsak a rendelet visszavonását, hanem az 1868-iki törvény meg-* változtatását is kérték. Megindokolták azzal, hogy a szülők természetes jogát, hogy tudniillik a vegyes házasságból született gyermekeik vallását maguk határozzák meg, vissza kell állítani. Hát én édes Istenem! miért kell a szülő azon jogát védelmezni, a mely jogot a papság a házasság előtt részint reservalisok, részint becsületszó alapján confiscált ? (Felkiáltások: Ne engedjék confiscalni!) Hiszen csak nem kell megvédelmezni azt a jogot, a mely már nincsen, a mely már a házasság előtt confiscaltatotU Hisz az már nem az övékS Megengedem, hogy törvénynyel vagy bármily más módon nem lehet a szülőket kényszeríteni, hogy a reservalissal vagy becsületszóvei adott szavát meg is tartsa, de tisztességes ember — azt hiszem — megtartja. Szalay Imre^De ne adja szavát! Szentiványi Árpád: Akkor, ha, a protestánsok is így járnak el, a vegyes házasság Magyarországon lehetetlenné van téve. (Élénk helyeslés bal felől.) S ekkor elmentek segítséget kérni Rómától. S mindamellett, hogy a püspöki kar s a lelkészek nem láttak semmi fennakadást addig, a míg a büntetést rájuk nem szabták, s a rendelet ellen ki sem keltek, — akkor egyszerre dogmaticus n*