Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-176
170. országos ülés 1898. niárcglus 9-én, csütörtökön 59 Asbóth János: Ha a minister urak azt mondják, t. ház, hogy ez mindenkor szent meggyőződésük volt, én ezt nem vonom kétségbe, én minden felszólalásomban arra törekszem, hogy ne csak a parlamentari illemet tartsam meg, a mi utoljára is nem sok, hanem megtartsam a közönséges társadalmi illemet is. Ha a t. minister urak azt mondják, hogy mindig az volt a meggyőződésük, udvariatlanság volna részemről velük szembe azt tagadásba vennem. Engedjék meg a t. minister urak, hogy a legválogatottabb udvariasság színvonalán gratuláljunk nekik azon eminens diplomatiai ügyességhez, a melylyel ezen meggyőződésüket annyi éveken át eltitkolni tudták. (Hossszantarió zajos derültség és taps a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Nem szemrehányáskép mondom ezt, ellenkezőleg felajánlom, hogy én e diplomatiai eljárást igazoljam és megvédelmezzem. (Halljuk! Halljuk!) Mert, t. ház, szerintem teljesen igaza van t. barátomnak, Péchy Tamásnak, abban, hogy joga van minden egyes képviselőnek, joga van az ellenzéknek, és az ellenzéknek ez egyik hivatását képezi, hogy olyan eszméket initiáljon, a melyek még elterjedve és meggyökerezve nincsenek, a melyeket még meg kell érlelni, a melyeknek még propagandát kell csinálni, mielőtt megvalósíthatók volnának; mert hisz ez az egyetlen mód, hogy új reformeszmék kezdeményeztessenek, és azok számára a közvélemény meghódíttassék. De ha a kormány egy puszta jelszót, a nélkül, hogy maga is tisztában volna annak tartalmával, kidob az agitatio terére, (Úgy van! bal felöl.) a nélkül, hogy az kellőleg elő lett volna készítve, (Helyeslés bal felöl.) a nélkül, hogy annak gyökerei volnának már a köztudatban, (Úgy van! a baloldalon.) a nélkül, hogy az kellőleg meg volna érlelve, akkor, t. ház, ezáltal nem segíttetik elő azon reformok megvalósítása, ez által a reformok compromittáliatnak, és hosszú évekre visszadobatnak. (Élénk helyeslés és tetszés bal felöl.) Rosenberg Gyula: Mindig így beszél a reactio! Asbótll János: Ezen diplomatiai titkolódzás igazoltsága mellett azonban sajnos, hogy a t. vallás- és közoktatásügyi minister úrnak eredetileg az volt a szándéka, hogy ő egy nagyszabású, tervszerű, mélyen átgondolt vallásügyi politikát honosítson meg, inauguráljon és megvalósítson, akkor az a lehető legszerencsétlenebb módon volt előkészítve az elkeresztelési rendelettel. (Helyeslés hal felől.) A t. minister lír annyi balszerencse után tegnapelőtt megkíséri ette még egyszer megvédelmezni azt a szerencsétlen elkeresztelési rendeletet, (Felkiáltások jobbról: Meg is védelmezte!) és megvédelmezte látható nagy hatással, azon a módon, hogy a püspököknek és érsekeknek átiratait felolvasta. A t. minister úr talán abban a véleményben is van, hogy nagy gentilezzával járt el, mert ezen püspökök és érsekek neveit elhallgatta, de megfeledkezik arról, hogy midőn ezek neveit ellhallgatta, akkor valamennyi püspököt és érseket gyanúsított. Lehet, t. ház, ezen püspököknek eljárása felett pálezát törni, lehet őket elítélni, ha azt követeljük minden püspöktől, hogy a dogmatikus elvek teljes ridegségével és merevségével foglaljon állást minden apró incidenssel szemben, — a, mi egyébiránt ellenkezik a magyar püspöki kar eddigi magatartásával, — mondom, lehet őket elítélni, ha azt tartjuk, hogy a püspöknek olyannak kell lennie, mint a sasnak, a ki magas sziki af ész kéből körültekint, hogy hol pillant meg egy-egy jelentéktelen incidenst, a mely alkalmas arra, hogy az elvi nagy harezot állam és egyház közt felidézze. Ebből kiindulva, lehet pálezát törni a püspökök felett, de ez nem szolgál a t, minister úr eljárásának igazolására, mert hiszen az egyház egyes püspöknek infallibilitást nem tulajdonít. Es engedje meg a t. minister úr, van egy nagy különbség, s ez az, hogy ha egy-egy coneret elkeresztelési esetben felhívja a t. minister úr a püspököt, hogy azt igazítsa el, akkor, ha szigorú felfogású az ad acta teszi, nem intézkedig és nem felel reá; ha pedig conciliáns püspöknek ír, az mérlegeli a coneret eset jelentékteleaségeit, és az ebből netalán állam és egyház közt keletkezhető elvi hareznak nagyságát. Hiszen nem szenved kétséget, t. ház, hogy a magyar katholikus püspöki kar, és egyáltalában a katholikus clerus ebben az ügyben mindii>- a legnagyobb tolerantiát tanúsította, a mi kitűnik abból is, hogy elkeresztelés miatt katholikus részről soha panasz nem tétetett. De magyarázza meg nekem a t. minister úr azt a dilemmát, hogy mindig azt hallottuk, hogy az elkeresztelési rendeletre, a melyre 1868-tól fogva 1890 ig nem volt szükség, a legutóbbi időben azért volt szükség, mert a katholikus püspöki kar, vagy a clerus, egyszerre oly clerikalis merev magatartást tanúsított. Vagy találkozott a t. minister úr nehézségekkel, melyek a dolog természeténél fogva csakis elvi és dogmatiőus nehézségek lehettek, mert hiszen bizonyára nem mondta egyik püspök sem, hogy nincs semmi elvi nehézségem, de nekem nincsen kedvem a te óhajtásodat teljesíteni, ez bizonyára nem történt. Eötvös Károly: A törvény! Asbótll János: Vagy találkozott a t. minister úr ilyen elvi nehézségekkel, vagy nem találkozott. Ha találkozott ilyen elvi dogmaticus nehéz-egekkel, akkor nem igazolhatja a minis-
