Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-176
gg 17t>. orssíáfcox Ülés 1898. márcslns 9-én, csHtörtököH. hogy a római pápának Magyarország fűlött legislativ hatalma nincsen. (Helyeslés hal felöl.) A római pápának hivatása a katholikus egyházlián abból ál', hogy a hitnek és erkölcsnek kérdéseiben, ha kételyek felmerülnek, végérvényesen döntsön. (Halljuk! Halljuk!) Ilyen fóruma a katholikus egyháznak mindig volt; volt akkor mikor a világ és az eszmék még lassan mozogtak. Ekkor ezen fórum volt az oeeumeni zsinat nehézkes apparátusa, (Halljuk! Halljuk!) ma pecfc'g mikor az eszmék gyorsan mozognak, mikor gyors és gyakori decisiora van szükség, ma a modern kor viszonyaihoz képest e functio átment a római pápára, ki arra különben is mindig illetékes volt. (Halljuk! Halljuk!) De, hogy a lómai pápának legislativ hatalma volna Magyarország fölött, meg vagyok győződve, hogy ezt még Rómában sem hiszik. Semmi sem lehet ebien a tekintetben annyira jellemző, mint a »Pesti N;tpló« nak egy római tudósítása, mely igaz, hogy Pestről megczáfbltatott és megczáfoltátott Bécsből is, s ennek folytán kötelesek vagyunk elhinni, hogy soha a mi nagykövetünk a szentszéknél lépéseket nem tett és eonversatioja sem volt ez ügyben, meit a mint méltóztatik tudni, a conversatio egyik módja a diplomatiai iníerventionak. De azért mégis nem kevésbbé jellemző az e tudósításban a bibornok államtitkár szájába adott válasz mely szerint azon állítólagos felszólításra, hogy a Magyarországon létező izgatottság lecsillapításához a szentszék nyújtson kezet, azon válasz adatott, hogy a magyar kormány mindig úgy tünteti fd az ügyeket, hogy itt vallási kérdésekről szó nincs, hogy csak jogi, politikai, belügyi kérdésekről van szó, a római szentszéknek pedig Magyarország belügyeibe avatkozni joga nincs. Egészen más volt a római pápának válasza akkor, mikor ezen t. háznak nagy vezéralakja: Tisza Kálmán, mélyen t. képviselőtársunk folyamodott a római pápához, hogy az ő kormányát támogassa, (Hosszantartó derültség bal felől. Egy hong a szélsőbalon: A debreezmi pápa! Hiszen kollegák! Halljuk! Halljuk!) Akkor gr. Kálnoky, a magyar kormány kezdeményezésére jegyzéket intézett gr. Paarhoz, akkori római nagykövetünkhöz, a ki közelebb elhunyt, és oda utasította őt, hogy mivel Magyarországon azon polgári házassági törvényjavaslat miatt, melyet a háznak ezen nagy alakja, mélyen t. képviselőtársunk, Tisza Kálmán, benyújtott volt, nagyfokú vallásos izgatottság van, fejtse ki, hogy ezen izgatottságnak motívumai megszűntek, mert a magyar kormány ezt a javaslatot visszavonta, laudabiliter visszavonta, a mint Boámban mondani szokták, s azt újból beterjeszteni nem is szándékozik, (Halljuk! Halljuk!) a mivel telje sen quadrál az, hogy ezen nagy kormányférfiúnak egész kormányzata alatt többé a polgári házasság iránt javaslat be nem terjesztetett, sőt azon kitűnő államférfiú a polgári házasság iránt beadott minden javaslat ellen szavazott, és azt a t többséggel leszavaztatta, (Mozgás hal felől : Halljuk! Halljuk!) Akkor, miután úgy volt feltüntetve a kérdés, hogy a katholikusok vallási érzületéről van szó, a római pápa szívesen teljesítette ezen óhajtást, és Tisza Kálmán mélyen t. képviselőtársunk, az akkor küszöbön álló választásoknál a római pápa támogatásával fényes és nagy győzelmet aratott. (Hosszantartó derültség, taps és éljenzés a bal- és szélsőbalon. Mozgás jobb felöl) Gr. Károlyi Gábor: Látjátok, a vén ganef! {Ál'alános derültség.) Asbóth János: T. ház! Nem fogok időzni annál, az ebben a házban úgy is már megvitatott kérdésnél, hogy a t. kormánynak vallásügyi programmja mennyiben új, mennyiben tartozott mindenkor a szabadelvű párt állandó inventarinmába. Hallottuk a t. minister uraktól bizonyítani, hogy ezen elvek mmden időben elvei voltak a szabadelvű pártnak, vagy legalább a t. kormánynak, vagy legalább egyes ministereknek. Hát, t. ház, ha mondják, nem szabad benne kételkedni. Igaz, hogy nehéz ezzel összeegyeztetni azon tényeket, melyek állnak először magából abból a polgári házassági javaslatból, a melyet nagy hazánkfia, Tisza Kálmán, terjesztett be. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nehéz, felette nehéz összeegyeztetni ezzel azt a nagyszabású, meggyőző érvelésű fényes beszédet, melyet épen azon alkalommal a t. igazságügyminister úr azokról a padokról (a baloldalra mutat) elmondott, s a melynek oly mély és oly tartós volt a hatása, hogy rövid idővel gr. Szapáry lemondása előtt még a ministertanács is a facultativ polgári házasság alapján állt. (Derültség bal felől.) Á mi, t. ház, felette jellemző, a mi nem leleplezés, mert köztudomású tény, az az, hogy a ministeri tanácsoknak mindenkor legilbtéke^ebb tolmácsa, a »Pester Lloyd« még akkor, mikor gr. íSzapáry Bécsben járt, hogy lemondását benyújtsa, valóban államférfiúi böleseséggel czikkeket irt a kötelező polgári házasságnak mostani behozatala ellen. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) De mondom, t. ház, ha a t. minister urak azt mondják, hogy meggvőződésük volt, nekem kételkednem nem szabad. Éa ugyan ezzel, általam felsorolt tényeket összeegyeztetni képtelennek érzem magamat, de megnyugszom abban, hogy a t. ministeriumnak vannak oly kitűnő tagjai, mint pl. az igazságügyminister úr, a ki ily nehéz feladatok teljesítésére is elegendő erővel fog bírni. (Derültség bal felől.) Hock János: A ki mindent összeegyeztet.