Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-176

1?6. orszAgos Ülés 1898. márcssíng 9-én, estltörtökdn. 63 tétbe veszszük äzt, hogy az í868-iki törvénynek katholikus részről megtámadása a protestánsokat bizalmatlanná tette, és igy a februariusi rendelet visszavonása a katholikus túlzókat csak még inkább felbátorítaná, ily eljárástól mindent lehetne várni, csak a felekezeti béke helyreállítását nem. A status-quo ante helyreállításáról tehát szó sem lehet. (Helyeslés jobb felöl) A mi pedig a kérdésnek nemzetiségi oldalát illeti, a melyet gr. Szapáry László t. barátom említett fel, ágy az nem csak czéltalan, űe egyenesen vészthozó is volna ezen engedékenység. {Igaz! Úgy van! jobb felől.) Ha áll az, hogy a vallási mozgalmak keretélen a nemzetiségi érdekek próbálnak érvényesülni, akkor nagyobb hibát, bűnt a kormány nem követne el az orszzág ellen, mintha a kérdésben nem a legteljesebb határozottsággal lépne fel. (Tetszés jobb felől.) Az egyszer vallási ürügygyei megkezdett harczot ürügy nélkül, igazi tendentiája bevallásával folytatni fognák, és folytatni fogják annál bátrabban, minél határozatlanabbal lép fel velük szemben a kormány, és minél inkább meggyőződnek arról, hogy az még egy felekezet agitatiojá val szemben is gyöngének bizonyul. (Igaz! Úgy van! jobb felől) Egyébiránt én a nemzetiségi mozgalomtól nem félek. Hogy az komoly legyen, és hogy igazán veszélyes mérveket ölthessen, annak egy feltétele volna, az, ha az egész magyar clerus fegyverbarátságukat elfogadná. (Igás! Ügy van! a jobboldalon.) Ennek gondolata is rágalmazás, feltételezni ilyet a magyar katholikus egyházról, melynek törvényeink fontos és nagy közjogi szerepet nyújtanak s mely ezt a nemzet régi hitének, mondhatnám, történelmi múltján alapuló azon meggyőződésnek köszönheti, hogy a nemzet benne nem csak papokat, hanem igaz magyarokat, hazafiakat s a magyar állam legerősebb támaszait látja, a kikről nem tehettem föl, hogy erről megfeledkeznek, s megvagyok győződve, hogy a mint a mozgalom első komoly jeleit észrevennék, még az utolsó negyedórában is visszatartaná hazafi*águk, hogy e térre lépjenek. (Élénk helyeslés és tetszés jobb •felől.) Ezért tehát komoly veszélyt e mozgalomban nem láthatok. Győrffy Gyula t. képviselő úr nagyon szép szavakkal emelte ki, hogy mily veszélyes állapot az, ha az államnak egységes tásadalma nincs. Nem akarok erre hosszabban reflectálni, miután a t. ház figyelmét ágy is soká vettem igénybe, (Halljuk! Halljuk!) csak azt jegyzem meg röviden, hogy a történet tanúsága szerint két tényező van, a melyek főkép alkotnak egységes társadalmat: az egyik az egységes közigazgatás, a másik az egységes jog. Mind a kettő benfoglaltatik a kormány programmjában és Győrffy t. képviselő úr mind a kettőt megtámadja. Igaz, hogy az elsőt sikerült megakasztaniuk, a másikat, — i emelem, — nem fog sikerülni meggátolni. Ezzel befejezem beszédemet. A kormány programmjában feltételeit látom a felekezeti izgalmak lecsillapításának, a magyar jogegység betetőzésének, s ezért teljes lélekkel támogatom e programmot. (Hosszantartó zajos helyelsés,"éljenzés és tetszés a jobboldalon. Á szónokot számosan üdvözlik.) Hentaller Lajos jegyző: Nagy István! Nagy István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A legjobb igyekezetem daczára is megvagyok fosztva attól a szerencsétől, hogy most felszólaltt gr. Andrássy Tivador képviselő társamnak miuden esetre érdekes beszédére most reflectáljak mert mondom a legjobb igyekezettel és a legfeszűltebb figyelemmel meghallgattam ugyan, de azt csak egyes részletekben voltam szerencsés hallani. Bármi élénk érdeklődéssel viseltetem a hazai közoktatásügyi állapotaink iránt, ezúttal egyedül és kizárólag a t. kormány egyházpolitikai programmját óhajtom tárgyilagos bírálat tárgyává tenni egyéni nézeteimnek elmondhatására, kérve a t. háznak becses türelmét. (Halljuk!) Tudjuk, miként a t. kormány a vallásszabadságra, az izraelita vallás reeepíiojára, továbbá a polgári anyakönyvvezetésre, végre az általánosan kötelező polgári házasságra vonatkozó négyrendbeli törvényjavaslatot szándékozik a t. ház elé terjeszteni; legyen szabad nekem ezen várható törvényjavaslatok elvi rendelkezéseit a most elmondott sorrendben bírálat alá vennem. A vallásszabadságra nézve politikai szempontból nincs kifogásom az ellen, hogy az országban bár eddig sem törvényesen bevett, sem pedig el nem ismert, de azért tényleg létező felekezetek polgári jogviszonyai rendeztessenek : óhajtom azonban, hogy a vallásszabadság ne szolgáljon alkalmul oly felekezetek keletkezésére ég az országba leendő behurczolására, melyek így az állami, mint a társadalmi egységet megbonthatnák, és a társadalom keresztény-erkölcsi alapjának megingatására vezethetnének. A mennyiben tehát a t. kormány a szabad vallásgyakorlatot az országban tényleg létező, de még sem törvényesen bevett, sem el nem ismert vallásfelekezetek részére óhajtja biztosítani, ez ellen politikai szempontból nem teszek kifogást: a mennyiben azonban a beterjesztendő javaslat túlterjeszkedve a reális szükségen, eleve állapítana meg oly feltételeket is, melyek betartása mellett eddig még nem is létező, tehát egészen új felekezetek juthatnának a szabad vallásgyakorlathoz, ezt én nemcsak szükségtelen, de egyenesen káros felhívásnak tartanám új felekezetek alakítására; mert