Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-175
175. országos ülés 1898, márezius 8-án, szerdán. 4Í-: (Halljuk! Halljuk!) az épen most előtérben levő egyházpolitikai programm, melyet épen ezen philosophicus okoknál fogva már az állam szempontjából sem fogadhatok el. Nem akarok itt annak keletkezésére rátérni, tígy is sokan fejtegették már azt a képviselő urak közül, és én úgy hiszem, személyi okaimnál fogva talán nem is vagyok hivatva azt fejtegetni. (Halljuk! Halljuk!) De bátor vagyok megmondani, hogy először miért nem fogadható cl a kötelező polgári házasság katholiktis szempontból és azután rá fogok térni a többi szempontokra. (Halljuk! Halljuk!) Katholikus szempontból nem tarthatom elfogadhatónak, mert az egyház fejének tanításai, valamint a szakférfiak meggyőző kijelentései alapján a dogmák a következők: Először szentségnek tartják a katholikusok a házasságot, azt tartják, hogy a házassági szerződés a szentségtől semmiben el nem választható, mert katholikus szempontból a szentség nélkül való házassági szerződés érvénytelen. Gr. Károlyi Gábor: Azért a pápa mégis felbontja a házasságot, ha megfizetik! (Derültség.) Gr. Szápáry László: A katholikus felfogás szerint egyedül az egyház tartja magát jogosítva arra, hogy felállítson bontó és tiltó akadályokat; továbbá ezen kényes és inkább lelkiismereti kérdésekben a bíráskodás az egyház felfogása szerint tisztán az egyházat illeti személyi ügyekben. Harmadszor pedig az egyház felfogása szerint a házasság felbonthatatlan, a kötelező polgári házasságnak pedig, ha nem is czélja, de biztos következménye szokott lenni épen a házasságok felbontása. (Ellenmondások.) A kötelező polgári házasság hívei azt szokták mondani, hogy hiszen a jelenlegi helyzet, a melyet az 1868: LIII. tcz. 8. §-a teremtett, sokkal inkább ellenkezik az egyház érdekeivel, mint a kötelező polgári házasság, mert válás miatti vallás csere-berélés folytán a katholikus egyház épen a legműveltebb osztályokból sok hívet vesztett; de az egyház nem sokat törődik ám azon híveivel, a kik házasság végett képesek vallást cserélni, (Mozgás.) sokkal jobban szereti, hogyha azok áttérnek egy más keresztyén vallásraj mint hogyha magukat továbbra is jó katholikusoknak nevezvén, és tisztán polgárilag, az egyház által el nem ismert frigyre lépvén, mind maguk, mind gyermekeik, a kiket az egyház eo ipso törvényteleneknek ismer el, atheistákká válnának, vagy mint mondani szokás, a phylosophieus vallás követőivé lesznek, a mely minden felekezetnek egyformán ellensége. Továbbá azt szokták vallani ugyanezen a téren a kötelező polgári h g hívei, hogy hiszen jelenleg épen a jelzett állapot miatt, az KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. X. KÖTET. 1868: LIII. tez. 8. §-a miatt, a szentszéki ítéletek felíübíráltatnak világi törvényszékek által. Bocsánatot kérek, t. ház, ez nem áll, nem áll pedig azért, mert csak az áttért, protestánsa lett fél irányában mondja ki a biróság a házasságnak érvénytelenítését, míg a katholikus fél részére épenséggel nem mondja azt ki, és a szentszéki ítéletet teljesen respectálja. Megvallom, és itt épen Latkóczy t. képviselőtársamnak mondásaira akarok reflectálni: Az egyház mindenütt és minden időben teljesen ragaszkodott volt ezen dogmákhoz, a mi azonban mit sem akadályozta abban, hogy más külpolitikát folytasson, mert ez a két dolog egymással összeköttetésben nincs. Továbbá az egyháznak mindig az volt a szelleme, hogy nem iparkodott a népeket fellázítani törvényeik ellen. Egészen más dolog az, megakadályozni egy törvény meghozását, vagy az ellen lázítani a mi már meg v&u. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Csodált kozom, hogy miért épen a liberális zászló alatt akarnak az egyházi házasság ellen küzdeni. Mert hiszen épen az egyház felfoiása a házasságra vonatkozólag a legliberalisabb. Az egyház elismeri az önelhatározást annyira, hogy a consensus mutualisra fekteti magát a házasságot, továbbá az egyház igen nagy tért enged épen az önelhatározásnak annyiban is, a mennyiben a szülőknek beleegyezését még a, serdülőknél sem kívánja meg, és így a szerelemnek tágabb tért enged, mint az állam. (Élénk derültség.) Láttuk azt, hogy 1751-ben és 1781-ben Angolországban, a míg a Hardvick-bill tárgyaltatott, akkor épen a legnagyobb liberálisok, a democratia legleplezetlénebb szónokai, mint Fox, Nugent, Onslow és Courtney egyhangúlag felszólaltak ezen törvény azon rendelkezései ellen, melyek egyrészt a házasságot folyton és rendszeresen nyilvántartani akarták, másrészt pedig épen a szülői beleegyezést kívánták a serdülő korban is, hirdetve, hogy az csak a gazdag aristokratiának válik javára, mely ez által könnyebben különzi el magát a közép és a többi osztályoktól. Volt szerencsém, t. ház, most fejtegetni, hogy katholikus szempontból miért nem tartom elfogadhatónak a polgári házasságot. Most röviden legyen szabad ecsetelnem, hogy mily visszás helyzetbe jutnak a protestánsok, ha behozzák a polgári házasságot. (Halljuk! Halljuk!) Sohm fölfogása szerint a protestánsoknál a házasság úgy contempláltatik, mint egy, az államtól a felekezetekre ruházott, vallási szertartással egybekötött jogi és állami cselekvény. így tehát, ha az állam ezen cselekményt maga akarja elvégezni, akkor az ő vallási szempontjukból is a házasság már meg van kötve. Ennélfogva azt nem mondhatják, hogy okvetlenül szükséges az 1