Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-175
50 175* ©rsíAgos ülés 1898. március 8-án, szerdán. eskü, és azért a »Kaiserparagraph« Németországban, mely a kötelező polgári házasságot behozó törvénynek 82. §-a, és a mely azt mondja, hogy a jelenlegi törvény mit sem változtat az állampolgárok egyházi kötelességein, az esküvők és a keresztségek szempontjából, ép oly illogicus, mint azon rendeletet, mely Németországban ki lett bocsátva, hogy a katonatisztek és államhívatalnokok kötelesek polgári egybekelésük után az oltár előtt is egybekelni. Nem akarok, uraim, jelenleg kiterjeszkedni a kötelező polgári házasság jogi momentumaira, teszem ezt majd akkor, mikor az egy eoncret törvényjavaslat alakjában fog a ház elé kerülni, a mely időpont szerény véleményem szerint, a melyben azonban sok millió emberrel osztozom Magyarországon, csak igen-ige ti sokáig fog bekövetkezni. (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Ez igaz!) Azonban legyen szabad épen az előbb elmondottak megvilágítására a következő esetet felhoznom, a mely mutatja, milyenek a viszonyok, hogyha mint Francziaországban, két társadalom egymással ellentétben áll. Ha egy haldokló lelkiismeretének megnyugtatására vagy gyermekeinek törvéuyesítésére papot hozat a végett, hogy összekeljen életének törvénytelen párjával, akkor az állam azt a papot jogtalan esketésért elítéli, s ezen esküvőt érvénytelennek tekintik. Ez mutatja, hogy mi az, ha két társadalom egymással versenyez, inter duos litigantes tertius gandet: az anarchia. Másrészt e társadalmak ezen versengéséből az folyik, hogy szükséges mindkét házasságot is megkötni, a polgárit és az egyházit, a mi tememesen nehezíti épen a szegény nép számára a házasság megkötését, másrészt a családalapítás lehetőségét, a melyen maga az állam léte alapszik. Legyen szabad most még néhány statisztikai adattal bizonyítanom azt, hogy Németországban általában milyen elkereszténytelenítő hatással van a kötelező polgári házasság. (Halljuk! Halljuk!) Adataimat azért merítem Németországból mert ottan a felekezeti viszonyok a mi felekezeti viszonyainkkal távolról a leghasonlóbbak. Másodszor azért, mert ott e téren s legrendszeresebb adatok állanak rendelkezésiiakre. Vegyük a következő tabellát, a melyből látni fogjuk, hogy általában milyenek a viszonyok. 1875—1879-ig Németországban minden száz polgári házasságra esik, — egyedül a protestánsokat veszem egyelőre tekintetbe — a következő százalékban esküvő: Berlinben 33, vagyis 100 polgári • házasság közül csakis 33 esetben történt esküvő. Brandenburgban 67, egész Poroszországban 86, Schleswig-Holsteinban 94, Hannowerben 95, Bajorországban 96, a rajnai tartományokban 97 ; ezen kedvező aránynak, a mely a Rajna-tartományokban mutatkozik, okát nem abban keresem, hogy ott a kötelező polgári házasság már régóta be van hozva, hanem abban, hogy Bajorországban — itt is kedvezők az arányok, pedig ott nincs régóta behozva a polgári házasság, — és a Raj na-tartomány okban legnagyobb szokott lenni a traditionális vallásosság és a papi befolyás . . . Gr. Károlyi Gábor: Különösen jó a famíliában a pap! (Hosszantartó mozgás jobb felől. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Azért gúnyolta már Gusztáv Adolf svéd király a 30 éves háború idején a rajnai tartományokat a PfaffenGasse-nek. Thaly Kálmán: A Pfalzot kivéve! Gr. Szápáry László: De legyen szabad ez arányokat némileg kétségbevonni; mégpedig azért, mert épen az említett országokban igen nagy értékben fordulnak elő a »TrauungsVerein«-ok, a melyeknek czélja a polgáriíag összekelteket arra bírni, hogy egyházi házasságra is lépjenek. Már pedig, ha erre szükség nem volna, a »Trauungs-Verein«-ok, vagy báraninemü ily egyletek nem keletkeznének. Hanem most tekintsük meg ezen táblázat adatait, és nézzük, hogy milyen sötét képet tüntetnek azok fel. Mint említettem, Berlinben a polgári házasságnak csak 33°/o-t követi egyházi házasság, a katholikusoknál valamivel jobb az arány, mert 54°/o-t követi az egyházi házasság. Ha már most hozzáteszem azt, hogy ezen percentuatio épen a műveltebb osztályokból kerül ki, a Kaiserparagraph, és a társadalmi felfogás folytán, akkor látjuk, hogy épen a munkás nép, s ezek közt a gyári munkás, a ki pedig első sorban szorulna arra, hogy a vallásnak türelemre intő tanait magába fogadja, távozik el mindinkább a vallástól, és felekezetétől. Tekintsük most, hogyan áll az ará;:y a vegyes házasságokra nézve. Berlinben szász polgáriíag kötött vegyes házasságból 25 köt egyházi házasságot is. Magdeburgban, melyet szintén fel akarok említeni, 50 köt egyházi házasságot, és ki higyje el még, hogy a kötelező polgári házasság a vallásosságra nem gyakorol bontó befolyást. Tekintsük meg most a kép kiegészítéséül, hogy milyen szokott lenni az arány a keresztelés tekintetében. 1875-től 1879-ig Poroszországban magában 245.205 gyermek maradt keresztelés nélkül; ebből Berlinre esik 61.000. Tehát a született gyermekek 30°/o-a, Magdeburgban a született gyermekek 25°/o-a nem kereszteltetik meg, Hamburgban 27°/o-a. Azt hiszem uraim, ezek a számok sokkal világosabban beszélnek, mintsem hogy szükséges volna tovább is fejtegetnem a dolgot. Azért áttérek arra, hogy nálunk Magyarországon ezen általános okokon kívül még egy
