Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-175

48, 175. országos ülés 1898. márezins 8-án, szerűflu. jogok vannak, melyek csupán átruháztatnak a királyra. S ugyanakkor a ministerelnök ár feláll a házban, mert erről Bécsben is tudomást vesznek, hirdeti a kiegyezés változatlan ferjtartásának képtelen tanát, és kormányoz a 67-iki kiegyezés által formulázott, az átruházott jogok tanával homlokegyenest ellenkező legfőbb hadúri jogok alapján. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) De taktikázott tovább is. Az agitatiot bevitte azon vármegyékbe, melyekbe befolyása volt, és a hol a függetlenségi párttal való kaczérkodásnak máieredménye is van. És most az ország egy közös agitatio tere, melyet egyfelől egy nem hivatalos izgatás, másfelől egy hivatalos agitatio tüze is szít. És mindez miért? Oly politikáért, melyről az országban soha szó sem volt, melyre senkinek szüksége nem volt, s melyre, ha szükségünk volna is, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy azt megvalósíthatnék, mert annak minden előfeltétele évek hosszú során át még hiányozni fog, (Tetszés a szélsőbalon.) oly politikáért, mely iránt sem a nemzet, sem az a párt, mely a politikát támogatja, soha meg nem kérdeztetett, oly politikáért, melylyel a t. ministerelnök úr minden pillanatban bukni kész, de elkövet mindent arra, hogy e pillanat soha el ne következzék, (Zajos tetszés a szélsőbalon.) oly politikáért, mely a kormány létjogának egyetlen jogczíme, de melyre nézve saját pártjában kijelenti, hogy nem tekinti pártkérdésnek: mondom, t. ház, ily politikáért felkorbácsolni a nemzeti szenvedélyeket, azokat az állam és egymás ellen uszítani a siker és eredmény minden reménye nélkül, ez oly könnyelmű eljárás, melyet elsősorban e háznak kell kárhoztatni. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) S mert én lelkiismereti és hazafias kötelességeim legkisebbjének tartom minden alkotmányos eszközt megragadni, mely alkalmas arra, hogy ez oktalanul felidézett áldatlan harcznak vége vetessék: nem fogadom el a költségvetést. (Hoszszantartó zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások: Öt perez szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem! (Szünet titán.) Elnök: Méltóztassanak helyűket elfoglalni. (Zaj. Élénk felk oltások : Helyre!) A felfüggesztve volt ülést ezennel ismét megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Schóber Ernő jegyző: Gróf Szápáry László! Gr. Szápáry László: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kötelességemnek tartom e házban is kijelenteni, hogy miért léptem ki a szabadelvű párt kötelékéből, (Halljuk.) és azt hiszem, hogy semmi alkalom sem kedvezőbb erre, mint a vallás- és köztatási minister úr budgetje, a kinek politikai programmját elfogadnom nem lehetett. Tagadhatlan, hogy a modern állam a polgári társadalmon alapúi, a mely az állam intézményeit a saját maga igényei szerint igyekszik berendezni. Ennek természetéből foly, (Halljuk! Halljuk!) hogy a felekezetek és a vallás vezetése alól mindinkább kibontakozni törekszik Ezen igyekezete a kor szellemében gyökerezvén hiába való az ellen minden küzdelem. Vannak azonban intézmények, melyeket a társadalom, ha le akar szakítani azon több százados törzsről, a melyen virultak, akkor az államhatalomból való saját lelépését mindinkább sietteti. Ha a polgári társadalom továbbra is uralkodó akar maradni, úgy továbbra is zárt ajtók mögöt tömjéneznék egymást annak skeptikus és gnogtikus tagjai, de ne menjenek ujjat húzni a felekezetek vallási meggyőződésével és az egyháznak majdnem kétezer éves szellemével. Gr. Károlyi Gábor: Mert különben jön az inquisitio, ugye ? (Élénk derültség a jobbon és a szélsőbalon.) Gr. Szápáry László: Az nem, de jön valami más, a eommunismuá és socialismus, a mely ellen az uralkodó társadalmak kötelesek a felekezeteket és az egyházat szövetséges társaknak tekinteni. Gr. Károlyi Gábor: Mégis jobb az, mint az inquisitio. Gr. Szápáry László: Csak ezekkel egyetértésben képes az állam a nagy társadalmi átalakulást rázkódtatás nélkülivé tenni. Ha szerte nézünk Európán, azt fogjuk látni, hogy épen azok az államok, melyek a kötelező polgári házasságnak legmerevebb álláspontjára állottak, épen ezek vannak legközelebb a most jelzett veszélyhez és teljesen igyekeznek kibékülni az eltaszított szövetséges társakkal. Az egyházi házasságnak az állam körébe vágó jogviszony szabályozó hatását, már több, mint ezer éve, hogy elismerek keleten Constantin és Bölcs Leó császárok, nyugaton pedig a capitularók tanusága szerint Nagy Károly. Tagadhatlan, e téren ezen idő óta többször folytak be az államok jogviszonyaik szabályozásába. Tagadhatatlan az is, hogy a kánonjog restringnálta is kiterjeszti az idő követelményeihez képest szabályait; azonban bizonyos az, hogy majdnem minden időben a még pedig bölcsen, az egyház és az állam együttesen, közös egyetértésben igyekeztek megoldani ezen kérdéseket, és egymás tekintélyére támaszkodva igyekeztek uralkodni az erkölcsök és a szokások felett. Gr. Károlyi Gábor: ügy mint Napóleon és a pápa! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Szápáry László: Épen ezen elvvel ellenkezik, az én szerény véleményem szerint