Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-188
406 188. országos ülés 1893. márczlos 24-én, pénleken. Telekkönyvezés. Rendes kiadás; XX. fejezet, 9. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 6.660 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Dologi kiadások 7.340 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .Az 1889. évi XLV. tcz. alapján alkalmazott bírák személyi járandóságai és törvények szerkesztése. Rendes kiadás: XX. fejezet, 10. czím. Elnök: Az igazságügyniinister úr kíván szólani. Szilágyi Dezső igazságügyniinister: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy ennél a tételnél igen röviden valamit felemlítsek, a mit talán általános beszédemben kellett volna* elmondanom. (Halljuk ! Halljuk!) Röviden csak e»y néhány adatot hozok fel a királyi táblák működésére nézve, a mely itt szintén kritika alá vétetett. Daczára annak, hogy az ügyek beérkezése a múlt 1892. év folyamán nagyobb volt, mint 1891-ben, a táblák hátraléka ma így áll: 1891ben volt a hátralék 27.407 és jelenleg 20.700 úgy, hogy a mi a táblákat illeti, egynéhány táblának a működése teljes concurrentiában van. (Éljenzés.) és egyetlenegy tábla sincs, a hol három hónapi beérkezésnél nagyobb számú hátralék volna, a mi mindenesetre igen megfeszített munkásság eredménye. (Felkiáltások a sgüsobalon: Hát a budapestinél?) A budapestinél sincs, mert a budapestinél a hátralék 7.214, a havi beérkezés átlaga 2.594, tehát majdnem 3.000, és így a hátralék, 2"8 hónap beérkezésével ér fel. Legyen szabad ehhez valamit hozzáfüggesztenem, és itt csak egy percznyi figyelmet kérek. (Halljuk! Halljuk!) A kir. curiára nézve aggasztó a dolog, mert daczára annak, hogy a kir. curiánál többet intéztek el a múlt évben, de ép a miatt, hogy a táblák serényebb működése mellett jogorvoslatokkal sokkal nagyobb számú ügy jő fel, a kir. curia hátralékai tetemesen növekedtek, és én részemről, tekintettel arra, hogy némely túlterhelt táblánál, — ilyen pl. a szegedi, a pozsonyi, a nagyváradi. — bizonyos erőszaporítás szükséges, azonkívül pedig arra, hogy a míg a sommás eljárás, a melynek megalkotását a háztól a budgettárgyalás befejezte után okvetlenül kérni fogom, megalkottatik, addig sem akarnék hozzájárulni ahhoz, hogy az ország legfőbb bíróságánál a hátralék ily mértékben szaporodjék: a ház elé egy bizonyos rendsz ibálylyal fogok jönni és azt, — nem ebben a pillanatban, hanem a midőn a ház újból, összejön, — akkor indokolni is fogom, hogy tekintettel az átmenetre és tekintettel a leendő reformoknak később kifejtendő hatására, minő ideiglenes rendszabályok azok, a melyekkel ezen állapoton segíteni lehet. Ezt már ma a költségvetés tárgyalásánál kötelességemnek tartottam jelezni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? Ha senki sem, akkor kijelentem, hogy ezen tételt elfogadtatott. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Országos vegyészeti műterem. Rendes kiadások: XX. fejezet, 11. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 6.200 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .• Dologi kiadások 8.075 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) •. Nyugdíjak. Rendes kiadások: VI. fejezet, 11. czím. Kiadás 1,600.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .• Átmeneti kiadások. Központi igazgatás: Felszerelésekre 5.000 frt. Bernáth Dezső jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! Én az igen t. minister úrnak a figyelmét fel akarom hívni az állami végrehajtók sanyarú helyzetére. Tudom, hogy ő maga is foglalkozott e kérdéssel, mert a pénzügyi bizottságban szintén méltatta az igazságszolgáltatás ezen igazán mostoha gyermekeinek a sorsát. Én, a midőn az ő érdekűkben felszólalok, ezt nem csupán azért teszem, mintha új fizetéses hivatalokat akarnék behozni, hanem ma a bírósági végrehajtók csak a felektől élnek, mert azoknak semmi állandó fizetésük nincsen, és így aztán kénytelenek a felekkel szemben sokszor nagyobb igényeket támasztani, a mint azt különben tennék. Miután egész Európában az az irányzat kap lábra, hogy a törvénykezési költségeket minél inkább leszállítsák, és hogy bizonyos maximumokat határozzanak meg kisebb összegekre, nehogy a törvénykezési költségek többre menjenek, mint maga a kereseti összeg: ezen általános irányzatba belevág az is, hogy a végrehajtási költségek lehetőleg kisebbíttessenek. Ezt pedig máskép elérni nem lehet, mintha az állam a végrehajtókat szintén állami rendes tisztviselőkké minősíti, azoknak fis fizetést ad, inert akkor azután lehet kisebb végrehajtásoknál vagy leszállítani a végrehajtási díjakat, vagy pedig egészen elengedni. Én tehát bátor vagyok az igen t. minister urat felkérni, hogy végre ezen szerencsétlen embereknek a sorsával is méltóztassék foglalkozni, és miután úgy is kilátásba helyezett sok reformot, méltóztassék reformtörekvései közé ezt is bevenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
