Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-188

188. országos ölés 1898. márczlus 24-én, pénteken. 407 Szilágyi Dezső igazságügyminister: A mi a végrehajtók helyzetét illeti, azzal én foglalkoztam, és tettein bizonyos intézkedéseket. Az első, a mit megjegyzek, hogy a leg kisebb civilis ügyekben való végrehajtás a községi bíráskodás elé tartozván, az a községi elöljárók, nem pedig a végrehajtók által eszközöltetik. Másodszor a végrehajtók tarifáját revideáltam, és kérvényüknek megfelelőleg oly cselekményekért, a melyeket eddig ingyen végeztek, új díjszabást hoztam be, még pedig meglehetősen kedvezőt. Holló Lajos: Kedvezőtlent? Szilágyi Dezső igazságügyminister: Kedvezőt; de ha összehasonlítjuk ezt a német országival, ha összehasonlítjuk azzal, a mi volt: határozottan kedvezőt; de elvégre határa mindennek van, mert én a nagy közönség érdekét is tartozom szem előtt tartani. (Helyeslés.) Harmadszor úgy intézkedtem, és ezen tiíl is ezt az irányt szándékozom követni, hogy oly helyeken, hol a végrehajtónak nincs annyi elfoglaltatása, hogy abból csak némi tisztességgel is megéljen, ott a végrehajtói állásokat successive megszüntetem és a végrehajtást egy írnok fogja teljesíteni, a ki a bíróságoknál van alkalmazva. (Helyeslés.) Különben pedig ki van adva a rendelet, és meg van engedve, hogy a hol a végrehajtónak nincs nagy elfoglaltatása, ott ő díjnokúl is alkalmaztathassák, és napidíjakat is kapjon egyéb elfoglaltatása mellett Tovább nem igen mehetek ez irányban. Államosítást az előttem szólt t. képviselőtársam sem kívánt, és azok után, a mik ki voltak fejtve e házban, nagyon aggályos is volna, ha megint nz apró fizetésű hivatalnokok száma szaporíttatnék, és ez által oly terhet vennénk magunkra, melyet a müveit külföldön egyetlen egy állam sem vett magára. A magam körében igyekezni fogok a jelzett irányban segíteni, de megvallom, ezen túl nem mehetek. (Helyeslés.) Várady Károly: Én arra vagyok bátor kérni a t. minister urat, hogy a bíróságokat legyen szíves felhívni, hogy különösen a vidéki végrehajtókat jobban ellenőrizzék. Ugyanis több esetben előfordult, hogy a végrehajtók nem helyesen járnak el. Igen sok esetben ugyanis, ha az adós vérgrehajtás alá kerííl, különféle speculánsok egész tömege keletkezik, a kik azon vannak, hogy az illetőnek a vagyonát minél hamarább és minél jobban elharácsolják. Sok esetben megtörténik, hogy miután a végrehajtási törvény szerint a hitelező adósának úgy ingó, mint ingatlan vagyonára kérhet végrehajtást, a végrehajtók, a nélkül, hogy figyelembe vennék, vájjon az adósnak más, kisebb vagyonából is kielégítés szerezhető-e, mindjárt az ingatlanaira mennek rá a legkisebb követeléseknél is, melyek az adós ingóságaiból is ki lennének elégíthetők. Ily esetben helyes volna, ha a végrehajtók nem járnának el úgy, hogy pl. a paraszt embernek mindjárt ingatlanaira mennek rá, hanem először az ingókra foganatosítsák a végrehajtást. Elnök: Kíván még valaki szólni, t. ház? Senkisem kíván szólni. A tétel meg sem támadtatván, azt 5000 forintban elfogadottnak jelentem ki. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) • Beruházások, VII. fejezet. Törvénykezési és ügyészségi új építkezésekre, átalakításokra és felszerelésekre 300.000 forint. Elnök: Kíván valaki szólani 1 Senki sem kíván szólni. A ház a tételt 300.000 forintban megszavazza. Az előadó úr kíván szólani. Latkóczy Imre előadó: T. ház! Etételnél a t. ház becses figyelmét felhívni kívánom az igazságügyminister úrnak egy hitelműveleti tervezetére, melynek czélja számos, és jelesen 24 vidéki, törvénykezési czéloknak szolgáló, de ez idő szerint rendeltetésüknek meg nem felelő épület átalakítása és illetőleg újjáépítéséhez megfelelő pénzerőt előállíttini. A pénz előállításának két útja és módja állott az igazságügyminister úrnak nyitva. Az egyik az volt: az egész igényelt összeget az 1893. országgyűlésbe beállítani; a másik pedig a szükséges összeget hitelmüvelet útján előteremteni. Az első módszer nem mutatkozott czélszerűnek azon indokból, miután ily magas összegnek, az egész szükségletnek az előirányzatba való leállítása az államháztartás érdekét és egyensúlyát megzavarhatná. Ellenben a másik mód szer teljes sikert igért azon indokból, mert a pénzügyminister úr maga is hozzájárult, s ő volt az, a ki a kezelés alatt álló, u. n. jövedéki bírság-alapból 3 millió forintot kért az igazságügyi tárczának a megjelölt czélra kölcsön adni. Ezen kölcsön kamatai és tőketörlesztési részletei fedeztetnek az építkezések folytán eleső házbérekből és részben a beruházási czímen előirányzott 300.000 forintnyi Összegből. Magának a kölcsönügyletnek tüzetes feltételei még nincsenek megállapítva, miután az igazságügyminister úr csak 1894-ben szándékozik e kölcsönt igénybe venni, de miután nincs annak lehetősége kizárva, hogy már az 1893. év folyamán előáll annak szüksége, hogy a kölcsön egy részét igénybe vegye, e végből a költségvetéshez mellékelt indokolásban felhatalmazást kér arra, hogy a felveendő kölcsön kamatait és tőketörlesztési részletét már az 1893-iki zárszámadások során elszámolhassa. A pénzügyi bizottság a minister úr tüzetes