Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-188

188. országos Més 1893. márcKi-ns á4-én, pénteken. H99 annyit tud most, mint a mennyit azelőtt tudott. (Derültség.) Mert hiszen ma már nincsen bűnvádi eljárás sehol, még Japánban, vagy a Sandwich sz'geteken sem, (Derültség.) a mely nem a vádelv alapjára van építve, (Nyugtalanság a szélsőbalon.) — hiszen különben ezt t. képviselőtársam épen olyan jól tudja, mint'én, — hanem egy bűnvádi eljárás értéke attól függ, hogy az a vádelv és a vádper miként van részleteiben keresztűivive. Az egyenlősége a vácinak és védelemnek ma már minden perrendtartásban el van ismerve nyugaton a nélkül, hogy még az angol eljárás szerint is az tökéletes egyenlőség lehetne, mejt az semmi eljárásban teljes egyenlőség nem lehet; de a becse ezen elv elismerésének attól függ, miként van keresztűlvive. Hát én eleget tettem t. képviselőtársam kívánságának ; azután, midőn a javaslat be fog mutattatni, ő tagja a jogügyi bizottságnak, számitok kritikájára, s ha ágy tetszik, segítségére is. (Helyeslés) A mi már most a kegyelmezést illeti, (HaJljuk! Halljuk !) szememre hányták, hogy a kegyelmezés sokkal kisebb mérvben gyakoroltatik, mint az eddig történt. Hogy épen sokkal kisebb mérvben gyakoroltatik, nem akarom vitatni, hogy kisebb mérvben, elismerem az érve lés kedvéért; de lia a t. képviselő urak az igazságügyministernek r politikája ellen akarnának valami nyomósat felhozni, akkor kellene esetet felhozni, midőn a kegyelmezés helyén volna. (Egy hang a szélsőbalon: Az Olay Lajos ecetében!) de az igazságügyminister ellenkező nézetet nyilvánított ő Felsége előtt. Polónyi Géza: A huszonötéves jubileum alkalmával helyén lett volna nagyon! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Csak lassan a testtel, mert erre rá fogok térni. (Derültség.) Ha azt mondották volna, hogy ezen és ezen concret esetekben az igazságügyminister kegyelmezést nem ajánlott, pedig mindenki át látja, hogy itt kegyelmezésnek helye lett volna, akkor a kritikát elfogadom, azért, a mit tettem, vagy nem tettem. Horváth Gyula: A Vidacs esete! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Kérem, én nem bánom, ha t. képviselőtársam nekem az iránt külön kérdést tesz itt a házban. Be fogom t. képviselőtársamnak bizonyítani, és meg fogom őt nyugtatni, hogy én ott Immanu san és igazságosan jártam el. Méltóztassék most az általános szempontot meghallgatni. A kegyel mezésekkel nagyon csinyján kell bánni. (Helyes lés.) Nem szólok az amnestiákról, melyek általánosak, politikai okokból adatnak, ritkán ke rfíínek elő, egyetemes politikai rendszabályok ; és politikai megítélés alá esnek, hanem szólok a mindennapi életben előforduló számos esetről. Két szempont, a mi a kegyelmet indokolja, ha a bíróság ítélete manifeste téves, vagy ha a törvény alkalmazva az esetre, vagy a törvény tökéletlensége, vagy az eset különös körülményei miatt oly túlszigorű, hogy világosan minden kételyen felú'l igazságtalan. De a kegyelmi kérvények száma, uraim, igen nagy, ezek az esetek pedig ritkák. Magyarországon, a mi tisztán a kegyelmi ügyet illeti, egy sajátságos állapottal állunk szemközt, t. i. egy leküzdhetetlen törekvés van a nagy közönségben, az igazságügyministeriumból egy negyedik büntető forumot csinálni. A pert végig hajtják minden fokon, kimeríttetik sokszor perújítással minden törvényes jogorvoslat, és akkor még marad egy esély, és ez az, hogy: hátha az igazságügyminiáter közvetítésével kegyelmet lehet kieszközölni. Már most nincs veszedelmesebb, mint akár sentimentalismusból vagy akár miből megengedni azt, hogy az igazságügyministerium egy negyedik fórummá váljék. (Úgy van! Úyy vin!) mert ha a legnagyobb gonddal jár is el, alig lehetne igazságos fórum, és mindenesetre törvénytelen fórum volna. (Úgy van! Úgy van !) Én, t. ház, semmit veszedelmesebbnek nem ismerek, semmit sem ismerek, a mi könnyebben fajulni el a kabinet-igazságszolgáltatássá, mintha azt megengedik, hogy a kegyelmezés örve alatt jogerős bírói büntető ítéletek felülvizsgáltassanak és felforgattassanak, és arra a bizonytalan térre vitessék a büntető jogrend érvényesülése, a mi egy politikai hatóságnak ajánlatában, és egy politikai hatóság által érvényesített szempontban található. (Élénk helyeslés és tets és.) Én még kevesebb szükségét látom ennek, t. ház, a mi büntetési rendszerünknél. A mi büntetési rendszerünk olyan, hogyha a büntetésnek háromnegyedét kiállotta, és kifogástalan magaviseletű, az illető feltételesen szabadon bocsátható Ez egy neme a kegyelmezésnek, hatályára nézve, és ha hozzáteszem, hogy a büntető novellában, melyet előterjesztettem, hol azoknak, a kik először életükben követtek el bűncselekményt, bizonyos körülmények közt a feltételes elítélés is biztosítva van, mondom, ezek az intézmények mindinkább csökkentik azon eseteknek a számát, midőn a kegyelmezést he lyesen és tisztességesen le'iet ő Felségének javaslatba hozni. (Úgy van! Úgy van!) Nagy bűnt róttak fel nekem abból, és ke gyetlenségre és keményszívűségre következtettek, — mit egyáltalában igen szívesen állítanak rólam, — hogy bizonyos ünnepélyes alkalommal én tömeges megkegyelmezést ő Felségének nem ajánlottam. Közlöm a t. házzal az okát. (Halljuk! Halljuk!) A kegyelmezések iránti folyamodványok évről-évre, az év minden hetében folytonosan