Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-188

396 188 országos Ölés 181)8. márczfus 24-én, pénteken. szóljak, — (Halljuk' Halljuk!) mondom, hogyha engem azon kicsinyes hiúság vezetne, hogy a t. házat azzal lepjem meg, hogy rőffel mérve roppant hosszú és sok szakaszból álló javaslatokat minél hamarabb és gyorsabban mutassak be a t. háznak, hogy prodigiosus termékenységi! törvénytervezőként tűnj m fel: ez a dicsőségnek olcsóbb, valóban kétes értékű neme volna, de nem volna kötelességszerű és igazi módja a kötelességteljesítésnek. (Általános helyeslés.) En nagyon jól tudom, hogy azon nagy törvényjavaslatokat elő lehet terjeszteni rövid idő alatt, és ha a kormány elnagyolta, azzal is áltathatja magát a tervező, hogy majd kijavítják a bizottságban, vagy talán nem is veszik észre mind a hiányokat, mert hiszen, a mai rohamos működése mellett a törvényhozásnak, a legképesebb és a legszorgalmasabb képviselő sem teheti meg mind azt a tanulmányt nem alkalmazhatja azt a szorgos gondot, a mi a részletek minden oldalú megbírálásához szükséges. Legalább ez eset kivételét követelni nem lehet, mert ez nagy munka és nagy követelmény. (Helyeslés.) Én maradok azon megrögzött hibámban, hogy igaz, olyan kurta életű, olyan Tisza-virág életű . . . (Derültség a szélső baloldalon.) kérem, ha úgy tetszik, kérész-életű . . . (Félkiáltások a szélső Idoldalon: Jobb a másik! Derültség.) . . . reformokkal nem állok elő. T. ház! Én azt tartom, hogy politikai testületekben a támadás és a vitákból származó él nem fog kihalni soha Legyen is az meg; hanem kicsinyesek ne legyünk, és óvakodjunk még a színétől is annak, hogy kritikánkban az igazság épen nem vezet bennünket, hogy akár személyi rosszakaratot, akár üldözési vágyat akarunk valamibe belefektetni. (Tetszés a jobboldalon. Zaj a hal- és szélsőbalon.) Semmi esetre sem vágyakozom erre a rövid életű dicsőségre, mert azt tartom, hogy kötelességem technikai tekintetben is minél jobban előkészíteni a javaslatokat, hogy a jogügyi bizottság tüzetes vizsgálata meg legyen könnyítve, a házat pedig arra kérhessem, hogy az ilyen nagy javaslatok részletes tárgyalására súlyt ne fektessen, mert arra ilyen nagy testület nem alkalmas, hanem bízzék meg a kormánynak, és saját bizottságának előkészítői munkájábrn (Helyeslés.) T. képviselőtársam, Komjáthy Béla élczelődve említette, hogy a eodificatiónál, különösen a bűnvádi eljárás codificatiojánál zárt ajtók mögött történt a tanácskozás, és az enquéteben egy igazi védő sem vett részt. T. képviselőtársam, ha jól emlékszem, olyanforma czélzást tett, hogy az az illető a jogszolgáltatás egyéb terén tűnt ki. Komjáthy Béla: Abban is! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Veszem ezt a jobb értelmet, és gondolom, hogy egyetértünk. Általában nincs hibásabb felfogás, mint a midőn egy javaslat részletes átvizsgálása tekintetében szakértő tanácskozás tartatik, ha napijelentések tétetnek közzé arról, ki mit mondott, kit hogy czáfoltak. Nekem ebben nagy tapasztalatom van. Mondhatom, hogy akkor egy kis betegség szállja meg az enqnéfcet, és e betegséget úgy hívják, — s ez nagyon árt a dolognak, — hogy kifelé beszélnek. Ez egyrészt akadályozza az illetőket, hogy egészen a dolognak szenteljék figyelmöket, feszólyezés nélkül nyilatkozzanak, másrészt pedig nehezíti a kölcsönös capacitatiot. Sehol különben nem szoktak az ilyen szaktanácskozmányokról napijelentéseket közzétenni, hanem igenis felveszik a jegyzőkönyvet, a mint felvétetett nálam is, még pedig sokkal részletesebben, mint valaha. És majd mikor a materialékat kiadjuk, bele lehet majd tekinteni a javaslatok genesisébe, és akkor e jegyzőkönyvek igen becses anyagúi fognak szolgálni. Különben t. képviselőtársamnak, a ki anynyira érdeklődik a bűnvádi eljárás iránt, módja lett volna hozzászólni. Hisz az a javaslat, mely átdolgoztatok, néhány év óta közzé van téve, és csak megköszöntem volna, ha t. képviselőtársam tapasztalatai eredménye gyanánt észrevételeket tett volna, és azokat velem közli. De kérem, nagy bizottságot összehívni, sok emberből állót, annak eredménye rendesen az szokott lenni, hogy dolgot keveset végeznek, beszélni pedig rettenetesen sokat beszélnek! (Ügy van! jobb felöl.) Ez a legrosszabb mód nemcsak arra, hogy valami megjavíttassák, hanem hogy valami egyáltalában előre vitessék. Azt pedig igénybe veszem a magam számára, hogy én, mielőtt javaslataimat végleg formulázom és benyújtom, a legnagyobb nyilvánosságot keresem. Mert javaslataimat minden ügyvédi, esetleg közjegyzői kamarának, és a nagy közönségnek is rendelkezésére bocsátottam; és a tapasztalás mutatja, hogy kaptam is, bár nem nagy számmal, becses észrevételeket is, melyeket hasznosítottam is. Bátor vagyok e módszeremhez tovább is ragaszkodni. Legyen szabad a codificatio módjára nézve még azt is említenem, hogy a codificatio gyors eló'haladása igen relatív. Ha önök összehasonlítják azt, hogy mennyi előkészület után mi történik itt, és mi történik külföldön, hol mégis, ismerjük el, a fc;zakerőknek

5 a litteraturából az emberek tudásába beszivárgott ismereteknek nagyobb összege felett rendelkeznek: mi még mindig büszkén nézhetünk arra, a mi nálunk történik, kivált akkor, — és bátor vagyok ezt is igénybe venni a magam részére, hisz a javaslatok a ház előtt állanak, és fognak állani, — midőn nekem nem szokásom pusztán másolni,