Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-188

186, országos ülés 1893. niárezius 24-éu, pénteken, 395 zárom. Az igazságügyminister úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister; T. ház! Azt hiszem, nem tévedek, ha a t. ház magatartásából azon óhajtására következtetek, hogy ezt a vitát lehetőleg ne húzzuk, ezért magam is a legszükségesebbre szorítkozom, de azt meg fogják nekem engedni, hogy e,ien legszükségesebbek száma sem csekély. Hoitsy Páll Csak aranytojásokat tojjon! (Élénk derültség.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ha igazságok azok, a miket mondok, a mesebeli aranytojásoknak megfelelnek. (Derültség jobb felől.) Mindenesetre röviden akarok végezni egygyel, s ezek a codificatiora vonatkozó észrevé telek. A t. képviselő urak között kétféle vélemény nyilvánult ez iránt. Várady Károly képviselő űr azt mondta, hogy ő elismeri rendkívüli nagy seregét a rendeleteknek, szabályrendeleteknek, — mert gondolom, ezt értette . . . Várady Károly: Mindenféle rendeleteknek ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: . . . elismeri tehát a serénységet a rendeletek terén, de nem ismeri el a serénységet a törvényjavaslatok kidolgozása körűi. Vcszter képviselő úr viszont ez utóbbi téren ismerte el a tevékenységet. Hát, t. ház, én itt vitába nem ereszkedem, hogy sokat, hogy keveset dolgoztattam-e; erre csak azt jegyzem meg, hogy ma a t. ház elölt öt törvényjavaslat van, ugyanannyi forog künn a közönség előtt, melynek egyikérői sem mondta senki, hogy nincs gonddal kidolgozva, nincs kellőleg indokolva, hogy technice elhamarkodott, vagy felületes volna, azt is elismerik, hogy a benyújtottak közül négy nagyobb és organicus természetű. Az egyik a sommás eljárás, a másik az öröklési eljárás, a harmadik a büntető törvénykönyvben való módosítások, a negyedik a curiai bíráskodás, az ötödik a fizetési meghagyásról szóló törvényjavaslat. Ennyi fekszik a ház előtt ma. És jó lesz sietni e panaszokkal, jó lesz sietni a lamentálással, hogy nincs bűnvádi eljárás benyújtva, s még a teljes tervezet a civilis eljárásra vonatkozólag nem fekszik a publikum előtt; mondom, jó lesz ezzel sietni, mert biztosítom a képviselő urakat, hogy igen kevés idő van már rá, és miből fognak élni azután; miről fognak azután panaszkodni? (Élénk derültség és tetszés jobb felöl.) Csak arra figyelmeztetem most az előttem szólott képviselő urakat, hogyha az 1892. év végével ezen két javaslat, — nagy organicus javaslat mindegyik, — nem lett bemutatva, s ezen lovagolnak azután végig, mintegy fényes példáján annak, hogy az igazságügyminister nem váltotta be igéretét; mit gondolnak, vájjon a szakférfiak komoly meghallgatása nélkül mondtam e az egyiket a publikumnak, t. i. a civilis perrendtartást illetőleg, s a másikat a háznak, a büntető eljárást illetőleg, hogy ezek 1892. végéig bemutattassanak? És ha azon komoly megkérdezés után egy pár hónappal tévedtek ők abban, hogy mikor nyújthatom be, a — különben saját befolyásommal készült, — munkálatokat: mit gondol a képviselő úr, mi lett volna a helyesebb eljárás, az-e, ha azt mondom, hogy nem azzal a teljes gonddal akarjuk a javaslatokat csinálni, hanem legalább egyes részeiben hamarkodjuk el, csakhogy közzétehető', csakhogy benyújtható legyen? Ez lett volna, a helyes el1 ti ríio 9 Ez felelt volna meg felelősségemnek? Igaz, akkor aztán nagyon következetes lett volna az igazságügyminister; vagy pedig helyesebb egy pár hónapi halasztás mellett jobban kidolgozni, és ezzel a háznak s a jogügyi bizottságnak sokkal több idejét megkímélni, és az országnak sokkal jobb törvényt biztosítani. Melyik lett volna helyesebb ? (Tetszés jobb felöl.) Szabad legyen most arról a sok helyütt elmés és nem elmés megjegyzésekkel, és egyebekkel megtámadott eodificálási módszeremről szólani. (Halljuk! Halljuk!) Meggyőződésem az, — s azt hiszem, mindenki igazat fog nekem adni, a ki az organicus törvényjavaslatok legislativ megalkotását figyelemmel kíséri, — hogyha az előkészítés stádiumában a törvényjavaslatoknak, — hogy úgy mondjam, — technikai tökélye nincsen biztosítva ; akkor azt senki többé helyre nem hozhatja, mert sem a jogügyi bizottság, annál kevésbbé ilyen nagy testület nem alkalmas arra, hogy azoknak a nagy, organicus s különösen nagy jogügyi codificatiok nehézségeit megoldja, mert ezeknek nehézsége többszörösen felülmúl mindent, a mi más ágában a kormányzatnak előfordul. De nem is lehet kívánni sem a háztól, sem a jogügyi bizottságtól, hogy azokat, — hogy úgy mondjam, — a filigrain nvííki dolgozást igénylő, egymással logikai összefüggésben álló jogtételeket, ha egyszer hanyagul vannak concipialva, itt teljesen kijavítsa, (Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő urak nekem talán igazat fognak adni abban, ha azt mondom, hogy mint minden a világon, úgy különösen e törvényjavaslat helyessége attól függ, hogy mennyi gondolatot, mennyi szellemi munkát fektetnek belé ; minél több gondolatot és szellemi munkát fordítanak reá, annál nagyobb azok értéke. (Általános helyeslés.) Ha már most engem, — méltóztassanak megengedni, hogy miután annyian személyemmel foglalkoznak, én is röviden magamról 80*