Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-188

394 18R- országos ülés 1898. märeílus ?4-én, pdntckeft. idézett elő. Ha tehát a t. igazságügyminister úr attól nem ijedt meg, kérdem, miért késik a bírói felelősségről szóló törvény mielőbb való megalkotásával? Pedig addig nem lesz teljes jogbiztonság; inig ellenben ha megalkottatik, nem fog előfordulhatni azon megengedhetlen eset, hogy a bíróság, különösen a királyi curia alaki kérdésekben hozott bírói ítéletekkel a jogokat előzetesen corifiseálja, úgy, hogy mikor érdemben kerül elő a pör, azzal áll elő, hogy itt a euria már határozott. Ha nem méltóztatnék erről a t. igazságügyi minister úr tudomással bírni, úgy felhozok concret esetet, gr. Majláth Kálmán esetét. Sajnos, ez így van. Mondom, akkor nem történhetnék meg az, hogy a felső bíróság, különösen a curia magánokiratot, önhatalmúlag közokirat jellegével ruház fel. Hiszen a perrendtartás felsorolja, hogy melyek a magán és melyek a közokiratok. Kérdem, honnan meríti a cnria azon jogot, hogy a perrendtartás ezen intézkedéseit lábbal tiporja? Közokirat jellegével ruházván föl a magánokiratot oly esetben is, a mikor a magánokirat pusztán vélelemre van alapítva, és a melyben még az a forrás sincs feltüntetve, hogy ÍIZ az állítás, a mely benne foglaltatik, honnan meríttetett. Akkor nem fordulhatnának elő esetek, hogy százezrekre menő hagyatékok elkallódnak, és ha azok visszaszerzésére az örökösök kísérletet tesznek, a bíróság útjukat állja, sőt tovább megyek. nemcsak visszaszerzését, hanem a meglevő vagyon roncsának megmentését is megakadályozza ; sőt, mi több, még a vagyonkezelést és a vagyon jövedelmezővé tételét is meggátolja. Azt hiszem, a t. igazságügyminister úrnak erről is van tudomása, mert ezen állításom a Baldáusy-hagyatékra vonatkozik. Ha a bírói felelősség behozatott volna, akkor nem történhetett volna meg az sem, a mit Eötvös Károly t. képviselőtársam csak a napokban felhozott, hogy az 1868: LIII. tcz. 12. §-án és erre vonatkozólag a kihágási törvényeken a királyi bíróságok, és a királyi cnria magát felú'lkelyezi. Eötvös Károly t. képviselőtársam meg is rótta ezért a királyi curiát, helytelennek jelentvén ki ezen eljárását, s ezt én is magamévá teszem, de nem írent el odáig, a meddig kellett volna, mert nem kereste a bűnrészeseket, hogy ne mondjam, a bü'mizerzőket. Az én meggyőződésem az, hogy daczára azon sok törvénysértésnek, visszaélésnek, melyeket a bíróságok részéről tapasztalunk, az elkeresztelési kérdésben a kormány, illetőleg az államhatalommal szemben a királyi cnria nem merészkedett volna azon térre lépni, hogy a törvényeket ignorálja, ha a t. kormány részéről erre az impulsust nem kapja. Ha pedig nem kapta meg, úgy kérdem, miféle tehetetlen, gyáva kormány az, mely a törvény rendelkezésé uek nem tud érvényt szerezni? És miután ez így van, hiába jön nekem a t. igazságügyminister úr a választásokat illetőleg a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslattal, én nem fogom azt megszavazni. Mert ha a curia a hivatkozott elkeresztelési törvényt illetőleg magát befolyásoltatta: úgy ki áll jót azért, hogy erre a curiára a kormány ily lényeges ügyben nem fog-e pressiot gyakorolni, és a királyi curia nem engedi-e magát ép úgy befolyásoltatni, mint az általam imént említett elkeresztelési kédésben. Ez, t. ház, így megy az egész vonalon. Nézzük a választásoknál előfor! dúlt visszaéléseket. Szilágyi Bezsö igazságügyminister: Ezért is én vagyok a hibás? Kováts József: Az igazságügyminister úr felelős mindenért, a mi történik, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon. Derültség jobb felöl.) Méltóztassék majd engem meghallgatni. Hiszen ő Felsége az igazságügyminister által gyakorolja a legfőbb felügyeleti jogot. Ha tehát az igazságügyminister azt látja, hogy a választásoknál előforduló visszaélések alkalmából csak a lázadók vonatnak a bíróság elé, de a ki erre okot szolgáltatott, mint a bánny-hunyadi esetnél a választási elnök, nem: akkor legalább is azt kell mondanom, hogy nem történik egyforma mértékkel az igazság kiszolgáltatása. Én tehát minden nagy tiszteiettem mellett is, melylyel a t, minister úr jó igyekezete, jó szándéka, és eddigi alkotásai iránt viseltetem, úgy vagyok a t. igazságügyminister úrral, mint a gazdasszonyok szoktak lenni azzal a tyúkkal, mely nagyon sokat és nagyon szépen kotkodácsol, de kevés tojást hoz világra. (Derültség.) Fel említtetett ezen párt részéről Boda Vilmos t. képviselőtársam által, hogy a t. igazságügyminister úr a kinevezések terén nagyon szerencsés. Tudom, hogy a t. minister úr nagyon kutat ebben a tekintetben, és nem engedi magát vezettetni befolyásoltatni, sem illetékes: forumok, sem illetéktelen egyének által, de az eredmény mégis az, hogy választása sok tekintetben szerencsétlen. Mindaddig tehát, míg azt látom, hogy az igazságügy terén nem mérnek mindenkinek egyforma mértékkel, míg azt nem látom, hogy a bíróságok visszaélései megtoroltatnak, nem vagyok, és a jövőre sem leszek abban a szerencsés helyzetben, hogy a t. igazságügyminister urnak költségvetését elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Kíván-e még valaki a képviselő urak közül szólni? Ha senki sem kíván szólni, a vitát be-