Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-188

188, országos fllcs 1898. niárczlns S4-tn, pénteken. 393 Különben a t. minister úr, midőn székét elfoglalta, nagyon sokat igért, alkotott is sokat, de Ígéretéhez képest mégis keveset. Midőn ugyanis az ország meglepetésére székét elfoglalta, és itt hosszú évek során hirdetett elveit feladta, hogy oda juthasson ... Szilágyi Dezső igazságügyminister: Az nem igaz! Tessék megjelölni az elvet, a mit feladtam! Kováts József: ... a meglepetést öröm váltotta fel csakhamar, mert a t. minister úr, akkor oly programmot adott, mely a legmeszszebb menő igényeket is kielégítette. A minister úr többször védekezett ez ellen, midőn a házban szóba hozatott, hogy elveit feladta, és mindannyiszor kijelentette, hogy nem adta fel, lianem magával vitte, Én ezt elhiszem, de ezen elvekből kifolyólag alkotásainak legnagyobb részét, már csak meg fogja engedni a t. minister úr, túlnyomó részben tárczájában rejtegeti. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Például mit'? Kováts József: Rá fogok térui, ha méltóztatik megengedni sorrend szerint, és méltóztassék megczáfolni, hogy miben tévedek, miben nincs igazam? Prograrumbeszédében a t. igazságügyminis ter úr kijelentette, hogy egy perczig sem maradna helyén, ha a justitia továbbra is ilyen állapotban maradna. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ez üres frázis. Ezt nem mondtam. Kováts József: Azt hiszem, ezzel at. minister úr a justitia rosszaságát gondolta. Lássuk tehát, hogy milyen életrevaló alkotásokat hozott létre. Kérdem, hogy évek óta miben javult a helyzet? Semmiben! Ugyanazon bírák, ugyanazon rendszer, ugyanazon törvények, kivéve a nyugdíjazottak és az elhalálozottak helyébe kinevezetteket. A különbség,— és ez a legnagyobb alkotása eddigelé a t. minister úrnak az életterén,— a királyi táblák decentraiisatioja. És mi az eredmény? Ugyanazon bírák, ugyanazon rendszer mellett nem egy helyen, hanem 11 különböző helyen szolgáltatják ugyanazon igazságot. Avagy a polgári ügyekben behozatott-e a t. minister úr által igért szóbeliség és közvetlenség általában? Igaz, hogy be van terjesztve a javaslat a sommás eljárást illetőleg, de még e tekintetben sincs szerencsés közeledés az 1832: VI. törvényczikknek a sommás eljárásra vonatkozó intézkedéseihez. Én szerencsésebb megoldásnak tartanám, hogyha 500 forintot meg nem haladó összeg erejéig másodfokúlag a királyi törvényszékek ítélkeznének, még pedig két egybehangzó ítélet alapján tovább nem menb'leg; két különböző ítélet alapján óhajtanám, hogy a EÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. X. KÖTET. felebbezés a királyi curiához történjék; 500 forintot meghaladó ügyekben pedig első sorban a királyi törvényszékekhez történjék a felebbezés, és onnan a királyi curiához. A királyi törvényszékek, ugyanis kivéve a bűnvádi és a telekkönyvi ügyeket, elfoglalva alig vannak. Hisz a hagyatékok előkészíttetnek a közjegyzők által, és így a királyi táblák mindenesetre fel lennének szabadítva a nagy munka alól, s idejöket a rendes ügyekre fordíthatnák. Nagyon természetes, hogy ennek alapfeltétele az, hogy a királyi törvényszéknél kitűnő bírák legyenek alkalmazva. Azt kérdem továbbá, hogy miféle eodexünk jött léire ? Ugy látom, hogy most is csak ott vagyunk, hogy a codexünk nem más, mint a birói meggyőződés tág köpönyege. Vagy pedig büntető eljárásunk vitetett előbbre ? Úgy tudom, hogy az esküdtszéki intézménytől ma sokkal távolabb állunk mint valaha. Vagy talán a katonai büntető törvénykönyv váltatott fel humánusabb intézkedésekkel ? E tekintetben is csak ott vagyunk, a hol az inquisitio idejében voltunk. Ugyanaz a vádló, vizsgáló és ítélő bíró egy személyben. De ha az igazságügyminister úr itt az országban nem teremthette meg mindazo i modern állapotokat, melyeket programmbeszédében kilátásba helyezett, megkísértette azt Keleten élő honfitársainkat illetőleg, és megalkotta a consuli bíróságokat; de úgy hiszem, hogy az még nem lett életbe léptetve. Kérdem mi ennek az oka? Belátta a minister úr, hogy ez nem vezet czélhoz. vagy Bécsben látták be, hogy a magyaroknak ez is sok? Szeretném, ha a t. igazságügyi kormány szíveskednék e tekintetben felvilágosítást adni. Avagy talán a bírói felelősség terén értünk el haladást? Igen, a papíron, mert a t. igazságügyminister úr elkészítette ugyan a javaslatot, de csahhamar visszavonta. Vájjon mitő! rettent vissza? Talán a szaklapoktól, a melyek, alig született meg e törvényjavaslat, nyomb.m a bírói függetlenséget hangoztatták. A t. igazságügyminister úrról ezt nem tételezem fel, mert sokkal erősebb agyú ember, sem hogy meg nem fontolta volna, hogy a bírói függetlenség mellett a birói felelősségre roppant nagy Szükség van azért, mert a jóravaló bírákat ambitionálja s biztosítja felfelé, másrészt megnyugtatja az igazságot kereső közönséget. XJgy vagyunk tehát még e téren, hogy a közönség ki van szolgáltatva a bírói önkénynek, mert ha a bírói felelősségről szóló törvény valóban behozatnék, kevesbednék az alapos és jogos panaszok száma az ítélkezés ellen, és eleje vétetnék a helytelen vagy téves Ítélkezésnek. Már a rendbírság behozatala is valóságos forradalmat 50