Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-188

392 188. országos illés 188S. márczius 2éé«, pénteken. adatik értesítés. Az egyik bíróságnál 9 órakor, a másiknál 10 órakor, sőt megtörténik még az is, hogy vasár- éa ünnepnapokon, főkép a budapesti kereskedelmi- és váltó törvényszéknél még értesítést sem adnak, pedig a váltótörvényszéknél, a hol sürgős és nagyfontosságú ügyek fordulnak elő, szükséges volna, hogy vasárnap is bizonyos órákban értesítés adassék. Van még ezek mellett a büntető járásbíróságnál egy anomália, mely abból áll, hogy az ügyiratokat az illető bírák maguk kezelik. Irattári)ok minden egyes budapesti büntető-bíró, s a míg az ügy befejezve nincs, az illető bíró magánál tartja az ügyiratokat, pedig nem találtam sehol sem rendeletet, vagy tövényt, mely ezt megengedné vagy elrendelné. Az ügyfelekre nézve fölötte hátrányos, hogy e bírák, a kik mindig tárgyalássa] vannak elfoglalva, maguknál tartván az ügyiratokat, azokhoz a tárgyalások idején nem lehet hozzájutni a helytelen kezelési rendszer miatt. Mindezek mellett még kíváncsiak volnánk azt is tudni, hogy az igazsáaügyminister úr azon elvi állásponttekintetében, mely szerint a budapesti bíróságok egyesíttetni fognak, mennyire haladt, és hajlandó-e azt megvalósítani? Ez irányban a budapesti ügyvédi kamura feliratot intézett az i^-azságügyminister úrhoz, s úgy értesültünk, hogy hajlandó is intézkedni. Á magam részéről arra vagyok bátor kérni a t. minister urat, legyen szíves ez irányban is megtenni a kellő lépéseket. Ezek után még az ügyvédi rendtartásról kívánok néhány szóval megemlékezni. A ministeri jelentés ezt úgy adja elő, hogy az ezirányú javaslat azért nem terjesztetett be a, t. háznak, s a szöveg véglegesen azért nem állapíttatott meg, mert az ügyvédi ég bírói képesítés tárgyában még eddig nem volt megállapodás. Ez a jelentés 1892. év közepéről szól, de ma már 1893. első felélen vagyunk, tehát talán a t. igazságügyminister úr lesz már azon helyzetben, hogy ez irányban felvilágosítással szolgáljon, hogy az ügyvédi kar mikor lesz abban a helyzetben, hogy az ügyvédi rendtartásról, szóló javaslatot tárgyalhassa. Erre rendkívül nagy szükség van. A Tisza-kormány a községi és körjegyzők hatáskörét nagyon is kiterjesztette. Ezen korszakot talán be lehetne fejezni az ügyvédi rendtartással, s lehetne a zúgirászok és a közjegyzők túlkapásai ellen intézkedni, a menynyiben tapasztalataink igazolják, hogy ezek eljárása Magyarország ügyvédi karának anyagi jólétét és anyagi jövedelmét megkárosítja. De talán még ez ellen sem szólnék semmit, ha nem arról győződtem volna meg, hogy túlságosan megsarczolják az egyes feleket, és kis munkákért, a melyek absolufee szóba nem jöhetnek, igen nagy összegeket rónak ki a szegény népre. E mellett röviden azt kívánom még megemlíteni az ügyvédi karra nézve, a mit a budapesti ügyvédi kamara is többször hangsúlyozott, hogy az illetékdoigok rendkívül kellemetlenül érintik az ügyvédi kart. Csakugyan helytelen és igazságtalan az, hogy azt az ügyvédet, a kinek túlajdonképen nem az volna a hivatása, hogy a kormánynak pénzügyi tekintetben közbenjárója legyen, ha érdemleges munkálkodása közben az állam pénzügyi tekinteteiről egészen megfeledkezik, oly birsággal illetik, a a mely semmi arányban sem áll a szándék nélküli mulasztással. Kérem tehát az igazságügyminister urat, kegyeskedjék a pénzügyminister úrral egyetemben odahatni, hogy az illetékezések és bíróságok terén, melyek ötszörösre mennek akkor is, a mikor nem szándékos, hanem véletlenség következménye a mulasztás, a pénzügyi bíróságok és pénzügyi hatóságok ne legyenek igazságtalanok és ne sarczolják az ügyvédi kart. Egyébiránt kijelentem, hogy politikai bizalmatlanságnál fogva, az igazságügyi költségvetést el nem fogadom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Bernáth Dezső jegyző: Kováts József! Kováts József: T. képviselőház! Az igazságügyi költségvetést nem fogadom el, még pedig nem csak pártállásomból kifolyólag, de a, t. minister úr alkotásai hiányából kifolyólag sem, melyeket röviden bátor leszek alább részletezni. Felemlítem azonban, hogy ezenfelül a t. igazságügyminister úr egy nagy hihában szenved. (Halljuk! Bálijuk!) A t. minister úr túlSzigorú; már padig a túlszigor magában véve is igazságtalanság, a legjobb akarat mellett is; mert az igazságügyministernek első sorban legalább is igazságosnak kell lennie. Hogy ezen állításomra némi bizonyítékokat hozzak fel, (Halljuk! Halljuk!) ki kell emelnem, hogy a mióta a t. minister úr székét elfoglalta, nem tudok rá esetet, hogy azon elítéltekre nézve, a kikről bebizonyult a börtönben, vagy a fogházban, hogy jobb sorsra volnának érdemesek, soha nem gyakorolta azon jogát, a mely az illetőknek meg kegyelmezésére vezet, a mi pedig eddigelé ebben az országban mindig szokásos volt. Nem tudom, hogy a minister úr gyakorolta volna ezen jogát az ország szabadságának évfordulóján márezius 15-én; nem tudom, hogy gyakorolta volna az ország nagy neaizeti ünnepén Szent István király napján. Nem gyakorolta még ő Felsége a király 25 éves koiouázási jubileuma alkalmával sem, sőt még Kossuth Lajos 90-ik születésnapja megünneplésekor sem; pedig azt hiszem, hogy ez az ünnep nagy nemzeti ünnep volt.