Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-188
188. országos ülés 1896. márcslng 24-én, pénteken. 391 igazságügyi kormányzat működésévé] a magam csekély személyét illetőleg, meg lehetnék elégedve. Ha »z igazságügyi kormány eodifieationalis munkálatain végigtekintünk, azt látjuk, hogy ott az az elv jut kifejezésre, hogy a mi könnyebb és egyszerűbb, azt elvégzik, de a mi nehezebb, abba félve fognak bele. Nevezetesen, ha áttekintjük az igazságíigyminister ár által az igazságügyi kormányzatnak 1888— í891-ig terjedő működéséről beadott jelentését, hát találunk ott nem kevesebb, mint 150—200 rendeletet. Szól nak ezek különböző tárgyakról: ügyvitelről, csőd és kereskedelmi jogról, a végrehajtási törvényre vonatkozó dolgokról, büntető eljárásról . Szilágyi Dezső igazságtigyminister: Ügyvitelről! Várady Károly: . . . vagy ügyvitelről és hagyatéki eljárásról stb. Szóval, van ot 1 egy halmaz rendelet, de ha megtekintjük, hogy az igazságügyi kormány micsoda alapvető törvényt létesített, vagy hozott a megoldás stádiumához közelebb, akkor nagyon kevés az, a mire büszkeséggel tekinthetünk; sőt, t. ház, a t. minister úr ebben a jelentésében azt is s előhozza, hogy ez meg amaz készen lesz 1892. végéig, pl. felemlíti, hogy a teljes polgári eljárás még 1892-ben elkészül. Ez van a 80-ik lapon. Azt mondja továbbá: a bűnvádi eljárás szintén 1892. végén benyújtható lesz. Ez van a 93-ik lapon, és még több ilyen kijelentést is tesz. Ha azután megnézzük a kalendáriumot, arra a meggyőződésre jutunk, hogy ezek bizony nem készültek el. Szükségtelen az, hogy valaki bővebben fejtegesse azt, hogy mennyire fontos az országra nézve, az anyagi és alaki jognak törvényben való megalkotása. Ebből folyólag én azt tartom, hogy az igazságügyi kormány helyesebben járna el, ha nem ezen könnyebb munkákra vállalkoznék, hanem belevetné magát teljes erővel a eodifieationalis munkálatokba, és azok között fejtene ki ilyen, csakugyan elismerésre méltó munkásságot, mint ezen kisebb feladatok terén. Arról megemlékeztek az előttem szólók, hogy az örökösödési és a családjog némely részei codíficatio alatt vannak, Szilágyi Dezső igazságügyminister: Az egész tervezet készen van! Várady Károly: A jelentés határozottan azt mondja, hogy ezek a részek vannak készen. Én azonban kíváncsi volnék a t. minister úrtól megtudni, hogy miként állunk például a kötelmi és a dologi joggal, mert erre nézve a jelentésben semminemű felvilágosítást nem találunk. A mi felszólalásom főtárgyát illeti, ez nkább a bíróságokra vonatkozik. Én ugyanis azt tapasztaltam, hogy az igazságtigyminister úr kormányra lépte óta a bíróságoknál sok anomália mutatkozik. Személyes tapasztalatom van arról, hogy a bíróságok beleviszik intézkedéseikbe a személyes ellenszenvet; hogy ítéleteik indokolásában a tárgyilagosság, azon komoly mértékét, mely törvényes kötelességük, sokszor túlhaladva, egyenesen megtámadják az egyes felek, ügyvédek, tanúk magánbecsűletét. Ennek oka. szerintem nem a bírói kar erkölcsi érzéketlensége, hanem egyene-en a kinevezések rendkívüli lassúsága. Az az eset fordul elő igen sok alkalommal, hogyha különféle állások megüresednek, az igazságügyi kormányzat rendkívül lassú ezek betöltésében. A bíróságok több nyire túl vannak halmozva a, munkával s ükkor előáll a joggyakornok és az aljegyző, azok csinálják meg az ítéleteket, a bírák nem érnek rá az átnézésre s az ítéletekbe olyan csodabogarak kerülnek bele, minőket az ember fel nem tenne egy bíróságról. Ez azután nemcsak arra vezet, hogy egyes ügyek helytelenül és <saknem a középmértéken is alul intéztetnek el. hanem visszahat az ügyek egész sorozatára. így például vannak hibák, melyek a végrehajtási intézkedések egész sorozatán át folytatódnak. Az initiativát, az első intézkedést a bíróság rendelkezése folytán a joggyakornok végzi; a bírák nem nézik át, és így a végrehajtási rendeletek egész sora azon helytelen, igazságtalan mederbe halad, melybe azt a joggyakornok belezökkentette. Erre nézve kérném az igen t. minister urat, méltóztassék a kinevezéseknél gyorsabb tempóban eljárni, hogy elejét vegye azon sok helytelenségek, a mi ezen a téren történik. Van a bíróságokra nézve még más megjegyzésem is t. ház. így például az egész országban megbotránkozást keltett az ügyvédek soraiban a bíróságoknak a gondnokságok tekintetében való eljárása. Ha t. minister úr szíves volt 100—150 rendeletet kibocsátani, igen helyes, méltányos és igazságos volna, hogy a csőd, a hagyaték s egyéb a gondnokságok tekintetében is rendeletileg intézkedni, hogy a bíróságok ne a csúszó mászó embereknek, ne mindig ugyanazoknak, ne protectíos egyéneknek, hanem, a mint az igazság elve megköveteli, alfabetikus sorrendben oszszák ki a gondnokságot azoknak, a kik arra igénynyel bírnak, mert a bíróságok nem akarom mondani, hogy visszaélnek, de nem kellően élnek azon diseretionalis joggal, mit e tekintetben a törvény nekik ad. E mellett fölémlítendőnek tartom, hogy a bíróságoknál az ügyfelek és ügyvédek értesítése dolgában nincs meg az egyöntetűség. Például a budapesti bíróságoknál is teljesen eltérőleg
