Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-188
390 JS8 * országos ülés 1893. márczins 24-én, pénteken. ban keresendő. Kérdés legfeljebb az lehet, vájjon ezen helyzet és ezen viszonyok előidézéséből és megteremtéséből mi és mennyi esik a t. igazságügyminister úr politikai működésének a számlájára? Ez azonban oly kérdés, melynek tüzetesebb fejtegetését inkább máskorra kívánom fen ta rtan i. (Helyeslés.) Habár azonban a t. ház nagybecsű idejét ez alkalommal nem akarom is igénybe venni oly fejtegetésekkel, a melyek sokkal jobban, és helyesebben az egyes törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával lesznek érvényesíthetők, azon párt megbízásából, melyhez tartozom, még is tájékoztatást kell kérnem, különösen két olyan kérdésre nézve, melynek mielőbbi helyes megoldása a közvéleményt kiválóan érdekli, s az országnak újabban erősen felzaklatott nyugalmával s megnyugvásával is kapcsolatban áll. Tudniillik tudni óhajtjuk, hogy a minister úr a családi jog codiíicatiojára nézve mennyire haladott? S a családi, különösen pedig a házas sági jognak codificatioja körűi minő alapelvekre helyezkedett? És tudni óhajtjuk továbbá, hogy a katonai büntető törvénykönyv és a katonai bűnvádi eljárás kérdése most minő stádiumban Tan ? (Helyehés a bal- és szélsőbalon.) Az első kérdésnek praecis megválaszolása annyival is szükségesebb, mivel úgy hírlik, hogy az igen tisztelt minister úr sok consideratio és reeousideratio Után ez idők szerint egészen más állásponton van, mint a midőn e tekintetben e házban 1890-ban elmondott beszédében állott. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, ez igaz-e, vagy sem ? Azt azonban tudom, hogy miután a jelenlegi kormánynak létalapját az általa felállított egyházpolitikai programra, ennek pedig határozott exponensét a családi és házassági jognak miként leendő codificatioja képezi, a minister úrnak nem csak hivatása, de sőt kötelessége is az ország közvéleményét ez iránt lehetőleg alaposan és határozottan tájékoztatni. (Helyeslés balról.) Reménylem, hogy az igen t. ministerelnök úr minden tartózkodás és fen tartás nélkül őszintén meg fogja adni a választ, melyet kérünk. Tovább megjek, — hiszem, hogy a minister úr adandó válaszával engem ki is fog elégíteni. Sajnálom azonban, hogy ezen sanguinismusomat nem vihetem át a másik kérdésre is. Mert, hogy a minister úr a katonai büntető törvénykönyv, és — a mi szerintem még sürgősebb, — a katonai bűnvádi eljárásra nézve mit fog mondani, előre is tudom .... Szilágyi Dezső igazságügyminister: Az más. (Derültség jobbról.) VesZter Imre: . . . vagy legalább sejtem. Szilágyi Dezső Igazságügyminister: Dehogy! Veszter Imre: Valószínűleg az lesz a válasz, a mit daczára folytonos sürgetéseinknek, húsz év óta egyre hallunk, hogy t. i. a kérdés most is tárgyalás alatt van. A ministerek egyre váltakoznak, de ebben a kérdésben a stereotyp válasz folyton u^yan az marad. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Pedig, t. h hadsereg természete, alapja és szervezete ma egészen más, mint hajdan volt. A régi zsoldos hadsereg számára jó lehetett talán a most is érvényben levő katonai igazságszolgáltatás, de ma, midőn az általános védkötelezettség folytán nemcsak a nemzet egész ifjúsága, színe-virága, de a népfelkelési törvény folytán a munkában és tisztességben megöregedett családapák is odaállíttatnak a néphad zászlói alá; most, t. ház, valóban ideje volna már, hogy az absolutismusnák ezen középkori maradványával is végre valahára alaposan szakítsunk. (Élénk helyeslés bal felöl.) Mi a legnagyobb éberséggel ós figyelemmel fogjuk kísérni a kormány eljárását e kérdésben, és nem fogunk nyugodni mindaddig, míg a nemzetnek annyiszor hangoztatott ezen vágya és jogos igénye végre-valahára teljesedésbe nem megy. És épen azért, mivel ezen kérdés bennünket oly közelről érdekel, kérem a t. minister urat, hogy e téren való haladását velünk tudatni, egyszersmind pedig, a mint előbb is jeleztem, a családjog, nevezetesen az egységes házassági jog codificatiojára nézve álláspontját kifejteni méltóztassék. (Élénk helyesles bal felől.) Egyebekben a magam részéről, s azon pirt részéről is, melyhez tartozni szerencsém van, kijelentem, hogy a költségvetést politikai bizalom hiányában a t. minister úrnak meg nem szavazzuk. (Helyeslés bal felől.) Bernáth Dezső jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. ház! A tegnapi napon a t. előadó úr vállalkozott arra a szerepre, hogy az igazságügyi kormányzatnak dicshymnust zen gedezzen. Latkóczy Imre előadó: Csak az igazságot constatáltam. Várady Károly: Én vártam, hogy a mai napon is akad-e egy másik képviselő, a ki erre a szerepre vállalkozik; de úgy látom, hogy nem akadt, s nem is fog erre vállalkozni senki. Ha a bíróságokat megkérdezzük, ott is nagyon kevés lesz azok száma, a kik az igazságügyi kormányzatot dicsérni tudnák. Az ügyvédi kamarákról nem is szólok, mert azok már jóllaktak az igazságügyi kormányzattal, a jogkereső közönség pedig már túlságosan is jóllakott. A magam részéről szintén ezen többségben lévők sorába lépek, és nem csatlakozom az előadó úrhoz, mert magam s^m lehetek azon helyzetben, hogy az
