Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-187
366 187. országos fllésI8ft& roArreing S(M,.,eilltBrtBk8n t Hogy miben értek egyet t. képviselőtársam beszédével, azt felesleges fejtegetnem, mert hiszen erről az egész térről, a melyre ő kiterjeszkedett, t. i. az egyházpolitikai térről, nyilatkoztam nem egyszer, a ebből világos, hogy fejtegetéseinek nagy részével egyetértek. Annál inkább sajnálom, hogy beszédének befejező része az, a mely a katholikus autonómiára vonatkozott, oly tételeket tartalmazott, a melyek legalább is félreértésekre szolgáltathatnak alkalmat. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Ezeket a félreértéseket, sze rintem, rectifikálni kell, épen tekintettel t. képviselőtársamnak kiváló egyéniségére, (Igaz! Ugy van! bal felől.) és azon kiváló állásra, melyet ő a parlamentben általában, és a parlamentnek nagy pártja élén elfoglal (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Azt mondta ugyanis t. képviselőtársam, hogy a71-ikikatholikus autonómia operatumának félretétele, az egész ügynek akkori elejtése nagy részben Deák Ferencz befolyására vezethető vissza, és hogy Deák Ferenezet ennél, t. képviselőtársam szerint, a következő szempontok vezették : T. képviselőtársam szerint akkor keletkezőfélben volt egy conzervativ párt audicin velleitásokkal, és e párt törekvéseitől féltette Deák Ferencz a 67-iki kiegyezést sokkal nagyobb mértékben, mint a mily mértékben féltette azt a közjogi ellenzéktől; és tartott attól, hogy a katholikus autonómia szervezése ezen, az országnak szabadságát és függetlenségét veszélyeztető párt törekvéseinek ar'ót nyújtana: és azt is hozzáteszi t. képviselőtársam, hogy hasonló veszélyek most is fenforognak, legyünk tehát óvatosak a katholikus autonómia felkarolásában. T. képviselőtársamnak históriai adatát ennem tudom ellenőrizni; ő neki bizonyosan vannak erre nézve támpontjai; én előttem ez egészen új volt, hogy az akkori autonómiai törekvéseknek homokban elveszése Deák Ferencznek befolyására lett volna visszavezethető. Az én tudomásom szerint egészen más tényezők voltak azok, még pedig épen nem a szabadelvű irányok iránt rajongó tényezők, a melyek befolyásának tulajdonítandó az, hogy az akkor megindult autonómiai mozgalom hemmi eredményre nem vezetett. (Igaz ! Úgy van! bal felöl.) Ám legyen ez így vagy úgy, a mit sajnálok t. képviselőtársamnak felszólalásában, illetőleg felszólalásának ezen részében, az, a bizonyosan nem szándékos, de mégis a kitételekben és a szavakban foglalt meggyanúsítana az egész katholikus közönségnek. (Igaz! Ugy van! bal felöl és jobb felől) Mert ha azt mondjuk, hogy oly törekvések, melyek az ország szabadságára és függetlenségére nézve vészé lyesek, a katholikus autonómiának a létesítése ben támpontot és segítséget találnak, ez, t. képviselőház, csakugyan az egézz katholikus közönségnek meggyanúsítasz. (Igaz! Úgy van! bal felöl és jobb felől.) Ez azt jelenti, hogy Magyarországnak szabadsága és önállósága csak addig van biztonságban, csak addig nem fenyegeti azt veszély, a míg a katholikus közönség mes>- van fosztva attól a jogtól, a mit ennek az országnak minden más felekezete élvez, hogy egyházának világi vonatkozású ügyeihez hozzászólhasson; (Helyeslés bal felöl és jobb felöl) hogy a katholikus közönségnek ezen kiskorúság és lenytígözés állapotában feníartása az ország szabadságának és önállóságának biztosításához szttk séges; a katholikus közönség jogos önkormányzati igényeinek teljesítése pedig veszélyt hoz az országnak szabadságára és függetlenségére. Én, t. képviselőház, nem tagadom azt, hogy létezhetnek oly áramlatok, valamint más felekezetűek közt létezhetnek, a katholikusok közt is létezhetnek, — a melyek különleges politikai ezéljaikat ós felfogásaikat esetleg oly elemeknek a támogatásával is akarnák elérni, a melyek az ország alkotmányának és szabadságának nem barátai; de, t. képviselőház, ezeknek a törekvéseknek nem előmozdítására, hanem — ha csakugyan léteznének, — ellensúlyozására és megsemmisítésére való az autonómia. (Élénk helyeslés bal felöl.) Mert, t. képviselőház, ezen ország lakóinak kilenez milliója ép oly jogosultsággal bír arra, és ép oly természetszerű törekvése az, hogy saját egyházának világi vonatkozású ügyeiben, azoknak az elintézésében részt vegyen, azokra lefolyást gyakoroljon, azoknak terén szabadon mozoghasson, mint bárki másé; ez oly természetszerű, oly vissza nem fojtható óhajtás és tendentia, (Igaz! Úgy van! bal felöl és jobb felöl.) hogy ez a tendentia épen akkor tévedhet csak veszedelmes mellékutakra, ha azt az egyenes nagy országútat, az autonómia országútját előtte elzárjuk. (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Én azért igen sajnálom, hogy t. képviselőtársam oly kifejezésekkel élt a katholikus autonómiára nézve, a melyek ily magyarázatokra alkalmat szolgáltathatnak; bizony, t. képviselőház, a felekezetek közt létesítendő, helyreállítandó, és fentartandó békés egyetértésnek nem ilyen irányú felszólalásokkal teszünk szolgálatot. (Helyeslés a baloldalon.) És minthogy meg vagyok győződve, hogy t. képviselőtársam szándékában és akaratában a felekezetek közti méltányosságnak és békének híve, bajnoka és előhtrezosa akar lenni, meg vagyok győződve, ő is szavainak oly magyarázatot fog tudni adni, a mely a katholikus közönségre nézve minden sértő élt eltompit, ellenkező esetben kénytelen volnék azokat egész határozottan visszautasítani. (Élénk helyeslés bal
