Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-186

356 186. orsüftgos ülés 1898. márezlug 22-én, szerdán. Hát az örmények f!) Az örmények nem a nagy folyam völgyeken voltak. Hanem ebből csak az következik, hogy hu jogunk van ezt megvárni, másrészről a zsidóságnak hazafias kötelessége összes nemzeti törekvéseinkkel és munkálkodásunkkal magát indentificálni. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés. Polónyi Géza: Hát addig várjunk ! (Mozgás.) Eötvös Károly: E tekintetben őseink példájától eltérni nem akarok. (Helyeslés.) Őseink, a mikor a szabadságot kiterjesztették, a mikor az úrbériséget eltörölték, mikor a lelki ismereti szabadságot biztosították, soha nem kérdezték és keresték, hogy az a jobbágy magyar, vagy nem, hogy az a protestáns magyar, vagy német, hanem faj és nyelvkülönbség nélkül, a haladó kor szükségének megíeíelőleg egyetemesen terjesztették ki. (Élénk helyeslés.) Ha hívek akarunk maradni ahhoz az alaphoz, melyet a t. minister úr is többször fölemlíteti beszédében, a 48-as alkotásokhoz, akkor nekünk a szabadság kiterjesztésének érdekeit fajhoz és nyelvhez kötni egyáltalán jogunkban nem áll. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélsőbaloldalán és a jobboldalon.) Ez az én egyéni nézetem. De hozzáteszem hogyha a zsidóknak alkal mat nyújtunk törvényhozási alkotással, hogy országos szervezetet alkothassanak maguknak, akkor a magyarosodás sokkal nagyobb mértékben, sokkal rohamosabban fog bekövetkezni; (Úgy van! Úgy van!) mert akkor nem minden község a maga szakállára csinál nyelvet, rítust, iskolát, hanem az országos szervezet központjából fogja kapni a motívumot, az utasítást s a lelkesedést arra, hogy magyar legyen. (Élénk helyeslés.) Mert hogy a központja magyar lesz, az én előttem kétségtelen. T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Még óhajtottam volna, noha lehető röviden, az autouo micus mozgalom természetéről, ezéljáról és arról az egyéni álláspontról szólani, melyet én azzal szeml en elfoglalok. De miután az idő előrehaladt, erről most lemondok, természetesen fentartva magamnak, hogy annak idején szerény nézetemet ebben a tárgyban előterjeszthessem. Csak még pár megjegyzést, t. ház, a mikor itt nem egy oldalról fejtegették azt, hogy a házasság rendezése, és különösen a polgári házasság behozatala oly kérdés, melynek semmi köze a ezabadelvűséghez, mely nem a szabadéi vííség rovatára tartozik, akkor azt kérdem én a polgári házasság ellenzőitől, hogy vájjon azért nem fogadják ők el a polgári házasságot, mert az nem szabadelvű? Vagy azért tartanak ők például a főtisztelendő püspöki k^r memorandumával, mert az szabadelvűbb ennél. (Tetszés több oldalon.) Igen kérek mindenkit, ne játszunk ezekkel a jelszavakkal, meri; ez nem is egyéb mint, a jelszavakkal való játszás. (Helyeslés a sslésnbalon.J Előttem és összes elvbarátaim előtt változhatatlan politikai hitvallásként áll az, hogy mi minden intézkedésre nézve, melyet akár mi javahmk, akár a kabinet, és akár ez a kabinet, akár más kabinet javasol, először azt vizsgáljuk, a mi előttünk a legelső, legmagasabb és legszentebb felfogás, hogy magyarságunknak és államunk nemzeti jellemének biztosítására a javaslott intézkedés czélszerű e, vagy nem. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Másodsorban mindig azt vizsgáljuk, hogy hazánk, államunk függetlenségére nézve czélszerű-e, vagy nem czél szerű, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és csak harmadsorban vizsgáljuk azt, hogy belpolitikai intézkedéseink irányára nézve szabadelvű-e, vagy nem szabadelvű ? Előttünk a magyarság és államunk nemzeti alapja, és másodsorban függetlenségünk a fő. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha mi ezen egyházpolitikai programúi egyes kérdéseiben a majdan előterjesztendő javaslatokat bírálat tárgyává teszszük, — komoly bírálat tárgyává teszszük, —- és ha mi meggyőződőuk arról, hogy magyarságunk és függetlenségünk ellenségeink gyengítésére azok a javaslatok alkalmasak lesznek, akárhogy vélekedjünk mi különben, és akár miként szóljon bele a mi vitánkba a főtisztelendő püspöki karnak, vagy másnak is intőszava, mi azon javaslatokat e mérték szerint fogjuk elfogadni, vagy el nem fogadni. Előttünk ez a két szempont a fő. És a mikor majd magyarságunk és függetlenségünk érdekeire kerül a sor, ennek a t. háznak minden más pártját figyelmeztetem arra, meg fogják látni, hogy e két szempontból ez a párt mindig egy és egységes fog lenni. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) De ezért szükséges, hogy ez a kabinet minél előbb előálljon ezekkel a javaslatokkal. Ez a bizonytalanság ne tartson tovább, hadd lássuk azokat pontról-pontra. Ne féljen a kabinet, ha azon javaslatokban mind az benne lesz, a mi szükséges, és semmi sem lesz bennük a mi nem szükséges, akkor azokat a javaslatokat a törvényhozásnak ez a factora kétségtelenül elfogja fogadni. És mi, ott, a hol arról van szó, hogy megmentsük-e saját elveink győzelmét, megmentsük-e azon az áron, hogy talán a kabinet is ideig-óráig megmenekül, soha sem habozunk egy pillanatig sem, mi megmentjük a magunk elveit, akár megbukik a kabinet, akár nem; megmentjük elveinket, habár ideiglen megmentjük is eszel a kabinetet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon és jobb felől.) Ez a mi állás-