Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-186

186. országos ülés 1893 pontunk. S meg kell jegyeznem még egyet. Az autonómia kérdésére nézve el akartam mondani azt, hogy minő indokok vezérelték 1871-ben Deák Ferenezet, és az akkori kabinetet, az Andrássy kabinetet, arra, hogy az 1871-iki congressus munkálatait tegyék félre. Nem egy indok volt, a mely őket vezérelte, nem egy indok, több; de egyik legfontosabb indok, a mely magát Deák Ferenezet is vezette arra, hogy azt a congressusi operaiamot félre tegye, az volt, hogy akatholikus autonómia tárgyában, — melyet különben én is óhajtok, lelkem egész melegével óhajtok, csak a kellő módját, mértékét és korlátait egységünk és függetlenségünk érdekében figyelmen kívül ne hagyjuk, (Helyeslét jobb felől.) mondom, lelkem egész melegéből óhajtom, de a katholikusok belügyének tekintem,— mondom, a katholikus autonómia tárgyában készült munkálat incidenséből képződni kezdett hazánkban akkor egy úgynevezett conservativ párt, a mely az akkori főpapoknak szövetkezését, s a kathoiikns autonómiai mozgalom által felszínre került elemeket saját pártjának alakulására czélszerííen felhasználhatni vélte; maga Deák Ferencz pedig abban a meggyőződésben volt, hogy az ő 1867-iki művét nem a baiközép veszélyezteti s nem is az akkori szélsőbal, vagy a mostani, mert ha ezek veszélyeztetik, ha ezek tudják azt felforgatni, az csak a hazának használ; hanem veszélyeztetné, komolyan veszélyeztetné egy megalakulandó erős conservativ párt (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon és jobb felől), a mely az 1848. előtti 1847-iki, és korábbi aulicus traditiok nyomán szövetkezve, az ügynevezett ultramoiitan elemekkel, szövetkezve az udvari elemekkel, szövetkezve az Ugron t. barátom által említett Sehwarzenbergekkel, igenis komoly veszélybe tuduá dönteni az 1867-iki alkotásokat, de nem a nemzet érdekeinek irányában, hanem a nemzet érdekeinek megbuktatása \ égett. De mikor ezt Deák Ferencz látta, azt mondotta: » Mintsem ezen az alapon, ebből az incidensből az 1847-es párt feltámadhasson Magyarországon, inkább tegyük félre ezt«. És én az autonómia minden igaz komoly barátját kérem, intem : az a veszély, a mely 1871-ben maga Deák Ferencz által'is komoly dolognak ismertetett el, az a veszély ma is előttünk áll. (Élénk helyeslés a $zélsőbalon és jobb felöl.) Polónyi Géza: Az ördögnek a falra festése. (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, vannak jelenségek, a melyek komolyan bizonyítják, hogy igenis igen komoly kísérletek előtt állunk erre nézve. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon és jobb felől.) A szabadság igaz barátai lehetnek csak igaz barátai az autonómiának, de az az automárezíBS 82-én, szerdán. 357 nomia is csak akkor ér valamit, csak akkor használhat elfogadása, ha az ország szabadságának és függetlenségének nem árt, egy ily párt pedig mindig árt, mert mindig ártott, és sohasem tud egyebet csinálni, mint ártani. (Helyeslés a sxélsőbalon és jobb felöl.) A szabadságnak és az autonómiának igaz barátai tehát vigyázzanak arra, hogy ily szövetségek meg ne rontsák az ő nemes szent törekvésüket. Bezárom szavaimat. A t. vallás • és közoktatásügyi minister úr a maga 8 — 10 nap előtti beszédében ismételve és ismételve hivatkozott arra, hogy ő 1848-iki elveket akarja valósítani, az 1848-iki alkotások terén akar maradni, azok kiépítése az, a mi az ő törekvése most. Elvárom, t. képviselőház, a t. cultusminister úrtól én is, elvárjuk mi is itt t. barátaimmal együtt, azt is, hogy nemcsak ezen a téren, hanem az 1848-iki alkotások egész terén egész államférfiúi tehetségét, hatalmát, befolyását és tsgész hazafiságát fel fogj 1 használni, hogy a mi programmunk egyéb pontjait is magáévá tegye. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Elnöki Szólásra senki sincs többé feljegyezve. Kíván-e még valaki szólani? Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A minioter úr kíván szólni. Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bármennyire nehezemre esik ezen általános fejtegetés után megint visszatérni a részletes vitára, mégis kötelességem egy párszóval megemlékezni azon kívánságokról és óhajtásokról, melyeknek Bánó József és Thaly Kálmán t. képviselő urak kifejezést adtak. Mindkét képviselő ár azon kívánságának adott kifejezést, hogy az ágostai hitvallású evangélikus, valamint a helvét hitvallású evangélikus egyháznak állami segélye felemeltessék. Elsősorban elismerem t. ház, hogy igen csekély az a jelenlegi állami segély, mely ezen egyházaknak adatik. Ebből folyólag készségesen fogok foglalkozni azzal, hogy mi módon, mily mértékben, és mily fokozatban lehessen azt jövőben emelni. (Helyeslés.) Határozott ígéretet azonban, kivált a számtételre vonatkozólag, most nem tehetek, mert az az egész költségvetésnek összeállításától függ, kivált ha figyelembe veszem azt, hogy hiszen alig tárgyaltatott a költségvetésnek egy tétele, mely mellett ne lett volna kifejezve az a kívánság, hogy annak dotatioja jelentékenyen emeltessék. Az indokolásban elmondottakra vonatkozólag azonban az a kis megjegyzésem van, hogy az erdélyrészi ágostai hitvallású egyháznak, az úgynevezett szászegyháznak, járó évi 16 ezer forint igen régi megállapodás nyomán történik.