Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-186
186. országos líés IBM, wireains ít-in, uerdán. 355 voltaképen az ország kormánya legyen egy egyházfelekezetnek főrabbija, püspöke, vagy hitközségi elnöke, (Derültséga szélsőbalon.) ti mint ma tényleg áll a dolog. Végre szükségesnek tartom a reeepíiot azért is, mert receptio nélkül én, akárki akármiként vélekedjék, — t. barátaim nézetei iránt egész tisztelettel vagyok, — de a receptio nélkül, és az ezzel múlhatlanál kapcsolatos áttérés megengedése nélkül a házasságnak Magyarországon általános és egyetemes szabályozását teljesen lehetetlennek tartom. Ez fából vaskarika volna. (Helyeslés.) Már most igaz, hogy komoly aggodalom merült fel az ellen, t. képviselőház, de a legkomolyabb az u. n. hitelvi aggodalom. (Halljuk! Halljuk!) Én hitelvekkel nem vitatkozom, t. képviselőház ; de csak egyet jegyzek meg, azt, hogy midőn Í890. deczember 9-én az országos ülésben, mixta session az a kérdés tárgyaltatott, ho<ry a kálvinista, vagy lutheránus vallásra szabad e áttérni, a mi főtisztelendő püspöki karunk azt mondotta, hogy a hitelvek az áttérést meg nem engedik. Kijelentették ezt herczeg Batthyányi József prímás és a többi akkori püspökök és érsekek is vele egyetemben nyilatkoztak. Ennek már 102 esztendeje, — és bár én is megengedem, hogy a hitelvek ezt meg nem engedik, — de ha azt látjuk, hogy ennek a törvénynek mily üdvös következménye volt, s ha azt látjuk, hogy a főtisztelendő püspöki kar tagjai 102 esztendő alatt ebben tökéletesen megnyugodtak, megnyugodott a római pápa ő szentsége és királyaink is tökéletesen, akkor azt hiszem, hogy előttünk is van még 102 esztendő, mely alatt ebbe is tökéletesen bele fogunk nyugodni. Ezzel a mi társadalmunk nemzetiességét, egységességét és házassági jogunk biztos rendezését fogjuk elérni. (Mozgás a szélső baloldalon .) Gr. Károlyi Gábor: Miért haragudtok, hiszen Krisztus is zsidó volt! Eötvös Károly: A másik aggodalom, a mely igen tiszteletreméltó indokok alapján lett itt hangsúlyozva a zsidóságra való áttérés ellen, az a nemzetiségi és magyarsági szempont. (Halljuk! Halljuk!) Ezt az aggodalmat tisztelem. És bár egyrészről látom, hogy kivált irodalmunkban, de az úgynevezett honoratiorok osztályában és a nagybirtokosok osztályában is, és irodalmunkban, különösen a történetírás és publicistica terén a zsidóság igen nagy tért foglal el, sokkal nagyobb tért, mint a mely őt számaránya szerint megilletné, ámbár a nagyobb birtokos osztályok és némely városokban, vagy az ország némely vidékén, kivált a nevelés terén a magyarosodás* kétségtelen és jelentékeny lépésekben halad előre, és habár látom, hogy hazánk teljesen idegen nemzetiségű vidékein legelőször a zsidó tanú! magyarul, és velem, magammal tö tént meg, hogy én Barcstól egész Lipikig tudtam utazni magyar nyelvvel, de csak az útban lévő zsidók segítségével: mind a mellett kénytelen vagyok eonstatálni, hogy a magyarosodás, kivált fővárosunkban oly mértékben nem halad előre a zsidóságnál, mint a hogy az nekik a haza iránti kötelességük volna. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hozzáteszem, ho<íynem egyedül a zsidóságot tartom ezért hibáztatandónak, mertabajt főleg azok a zeneakadémiai szakértők, zenészek, meg könyvkereskedők,meg egyéb nem zsidó családok, meg a német gouvernant systema, meg Bécs közelsége, meg a közös vámterület stb. (Közbeszólás a szélső" baloldalról: Közős hadsereg!) meg a közös hadsereg, meg a véderő 25. szakasza mozdítják elő. (igaz ! Úgy van ! a ssélső baloldal.) A zsidók némelyike például mindig azzal áll elő, hogy miért legyenek ők nagyobb magyarok, mint a keresztény kereskedők Budapesten ; miért legyenek nagyobb magyarok, mint a főurak egy része; miért legyenek nagyobb magyarok, mint a sajtó egy része; miért legyenek nagyobb magyarok, mint a keresztény válallkozók *gy része ? (Egy hang a szélső baloldalon: Ez égessen más!) mind a mellett, hogy ez egészen más. Mindannyiunknak jogunk van megvárni a zsidóságtól, hogy az teljesen alkalmazkodjék a magyarsághoz és teljesen indentificálja magát a magyarsággal, a magyar nemzeti szellemmel, és a magyar nemzeti törekvésekkel. Rosenberg Gyula: ügy van! Ügy van! Eötvös Károly: A zsidóságtól még azt is jotíunk van elvárni, hogy még cosmopolita se legyen köztük, hanem mind magyar legyen. E mellett azonban meg kell jegyeznem különösen, hogy nekünk nagy segítségünkre voltak a múlt ban a zsidók. Ezt nekem constatálnona kell, ez saját egyéni nézetem, de soha sem hallottam megezáfoltátva. S ez abból áll, hogy mikor a múlt századokban Magyarország folyamvölgyein a Tisza völgyén majdnem Debreczenig s a Duna völgyén majdnem Magyar 0várig az öszszes kereskedelmi pénz- és hitelügyet görögök és szerbek vették kezükbe : ha akkor, a mikor Európában a nemzetiségi eszmék és szenvedélyek feltámadtak, ha akkor azok tartották volua mindvégig kezükben a magyar hitelt és pénzügyet, az összes kereskedelmet az ország egész nagy folyamvölgyein, bizony akkor a nemzetilégi kérdésben sokkal nagyobb lett volna szerencsétlenségünk, mint most, hogy nagy részben azon zsidóság kezébe került, mely ha cosmopolita i«, de határozottan nem magyarellenes. (Ellenmondáiok a szélső baloldalon. Egy hang : 45*
