Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-186
g54 186 ' »r»Eág*( ülés 18»B. már«*t«* 22-én, Kordán. ember Magyarországon, a kinek ilyen eszébe jutna ? A másik teendő az volna, hogy az állam törülje el a királynak legfőbb patronatusi és legfőbb felügyeleti jogát az összes egyházakkal szemben. A szerbeket hagyjuk a maguk akaratára, s ép így a románokat, a protestánsokat, a szászokat, pánszlávokat, kálomistákat és katholikusokat. A mennyiben pedig mégis a törvény és az állam uralmának fenn kell állni, Utasítsunk minden excessust utólagos eljárás formájában a bírósághoz. Ez gyökeres megoldás volna, teljes elkülönítése az államnak az egyháztól. De a ki Magyarországon ilyeneket akarna, nem volna barátja e fajnak, ez államnak. (Úgy van!) Miért? Azért, mert ily furcsán tagolt, nemzetiség és vallásfelekezetek szerint ily furcsa sakktáblát képező ország, mint a mienk, nincs több a világon. És ha csak ez volna a baj! De nemzeti társadalmunk oly nemzetiségekből, oly egyházakból is áll, melyeknek főcentruma nyíltan, vagy nem nyíltan az ország határain van. (Úgy van!) Ha mi szerbnek, románnak, németnek, tót nak, rusnyáknak, horvátnak teljes szabadságot adunk, hogy egyházi önkormányzatba szervezkedve, szabadon folytath .ssák üzelmeiket, és nem akarjuk megkötni kezöket az állam semmiféle intézkedésével: az alatt az ország határain kívül álló és óriás birodalmat képező veszélyes centrumok szabadon dolgoznának nálunk államiságunk és függetlenségünk megrontására. (FelMáltások a tzélsöbalon: Most is dolgoznak!) No hát, ha most is dolgoznak, ebből csak nem következik, hogy még könnyítsük e dolgozásukat! Azt mondta Ugron Gábor t. képviselőtársam: »mondja valaki, hogy az állam és az egyház közti viszony rendezésére nincs szükség, a mikor minden román szobájában ott függ az orosz czár arczképe!* No hát, ha ez így van, én nem tudom, de feltétlenül elhiszem, — ebből nem az következik, hogy mi engedjük őket szabadon, hogy eresszük ki őket az állam testéből, hanem épen ellenkezőleg az állam minden hatalmát, és pláne oly hatalmat, melyet a legitimitás szentesit, melyet a történelmi jog szentesit, mely nem improvísált, hanem száradok óta fennáll, mert Őseink bölcsesége nagyon jól tudta, miért kell fennállania, az állam hatalmát alkalmazzuk arra, hogy minden oláh szobájában ne az orosz czár arczképe legyen, hanem legyen ott (Egy hang a sxélsö baloldalon: Kossuth Lajosé!) Kossuth Lajosé, vagy legyen ott ő felségéé, % mi királyunké. Hock János: Mind a kettő elfér egymás mellett! (Igás ! Úgy van! a szélsőbalon.) Eötvös Károly: Én nem látok a mi országunk és a mi társadalmunk helyzetében más, okosan feltalálható módot, mint a receptionális rendszer mai módjának érintetlenül hagyását. Ez nem azt teszi, hogy a haladó kor szükségeihez képest az állam és az egyház közti viszony egyes kérdések incidenséből ne rendeztessék, sőt teszi azt az én nézetem szerint, hogy minden kéidést, hol az államnak hatalma, a magyarság, a függetlenség nagyobb biztosítékot nyerhet, az egyházak kezéből vegyttk ki. Teszi azt, hogy magát a receptionális rendszert úgy, a hogy ma van, sőt a katholikus vallásnak rendszerét, alkotmányát is, úgy, a hogy ma áll, lényegesen ós radiealisan meg másít ható nak, felforgatandónak semmi jelszó mellett, semmi intéz nény kedvéért nem tartom. (Helyeslés.) De ebbe a receptioba belejön a zsidó kér dés is. (Halljuk! Halljuk!) Valószínűleg &i éa t. elvbarátaim közt is lesznek, kik talán ezt a néhány megjegyzésemet, melyet a zsidó receptiora tenni fogok, nem találják az ő nézetükkel egyezőnek, de nekem, úgy érzem és úgy értem, erkölcsi kötelességem ebben is tisztán és világosan^ nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Én a zsidó receptiot igea szükségesnek tar tom, mert az 1848 iki elvek megvalósításához, a megvalósításnak teljessé tóteléhez múlhatatlan szükséges, (Helyeslések.) miután én azon az alapon állok, kiindulási pontom onnan van, és én azt az alapot egészen kiépíteni akarom. (Helyeslések.) De tovább megyek. Én szükséges nek tartom a zsidók recipiálását azért, hogy ők maguk egyetemes országos szervezetet létesíthessenek, (Helyeslés.) mert ma úgy áll a dolog, hogy a főzsidó a cultusminister úr. (Élénk derültség.) Ma a hitközségi főelnök és minden zsidó község ; elnöke nem más, mint a cultusminister úr. 0 intézkedik a vagyon kérdésében, ő intézkedik az anyakönyvek kérdésében, ő intézkedik, ha összevesznek, ő intézkedik, ha kibékülnek ; (Derültség.) ő tőle függ minden és ennek azután az a gonosz következése van, hogy a hány zsidó csak összevesz a maga hitközségi dolgaiban, az mind szent kötelességének tartja, hogy mindig a eultusauuister úr pártját támogassa, még a politikai harezokban is. (Élénk derültség a bal- és szélső haloldalon.) Igaz, hogy maguk a zsidók is hibásak, nagyon hibásak, mert az utolsó 10—15 év alatta zsidóknak két árnyalata mintegy versenyzett azért, hogy a maga kis szabadságát, függetlenségét minél inkább feláldozhassa a t. cultusminister úr kegyeinek. Mert hiszen 1867. után, de egyébként is, hitközségi ügyeikben sokkal több szabadsággal bírhatnának, mint bírnak tényleg. De ők maguk, önkényt, mintegy a ministerium és a kormányzat kezére játszották összes jogaikat, azt pedig már még sem tartom megengedhetőnek, hogy
