Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-186

186, országos ölés 1§Í>8. márciSns 22.én, szerdán, 353 egyedül a kötelező polgári házasságot tartom. (Zajos helyeslések minden oldalról.) Egy képviselő úr beleszerkesztett engem egy hármas társaságba Tisza Kálmán képviselő úrral és "az igazságügyminister úrral, s ő maga ajánlkozott kozibénk negyediknek, ha, — úgymond, — bebizonyítom neki, hogy engem felekezeti szempont nem vezérel, és én a katholikusok elvét a felbonthatatlanságra nézve elfogadom. (Élénk helyeslés.) Természetesen nem tudom, hogy minő lesz az a javasbit, a mely előterjesztetik, de biztosítom a képviselő urat, és biztosíthatok mindenkit, hogy magam részéről a felbonthatóságot a tökéletes minimumra akarom reducálni. (Élénk helyeslés) Én akár hogyan töröm is a fejemet rajta, — és itt bocsánatot kérek a kitérésért, — a magam részéről a felbonthatóságot más esetekben, mint a mikor a házasfelek egyike a másiknak életére tör, vagy életére tör a kettejüktől származott gyermeknek, vagy azon másik esetben, midőn nyilvános közbotrányt s házasságtörést követ el a házasfelek egyike, s ezt hűtlen elhagyással folyton gyakorolja, a mikor tehát a házassági kötelék akár külső, akár belső fentartásának absolute semmi jelentősége többé nincs, s a mikor a házasság fentartása nem más, mint egy nyilvános erőszak és erkölcsi hazugság, e két esetet kivéve, én a felbonthatóságot más esetben nem fogadom el semmi körülmények között. (Élénk helyeslés. Nagy mozgás.) Én pl. az engesztelhetetlen gyíüöséget semmi szín alatt sem fogadhatom el okúi a házasság felbontására. (Mozgás.) De ismétlem, ezt én most nem tárgyalom, miután a részletes javaslatok előttünk nincsenek. Felemlíttetett itt, t ház, a vita folyamán a vallásszabadság kérdése is. (Halljuk! Halljuk!) Felemlítteíett nem egy oldalról, nem egy szónok által, nem egy alakban, és felemlíttetett nagyon sokszor az én boldogult barátom Irányi Dániel által is, a ki a vallásszabadságnak híve volt. De úgy vettem észre, meg kelljegyeznem, — bocsánatot kérek, ha talán szerénytelenségnek látszanék, — hogy ebben a kérdésben a legkúszáltabbak a nézetek, a mennyiben több szónok erre nézve nézetet nyilvánított. Először boldogult Irányi Dániel barátom a vallásszabadság alatt nem valami olyan szabad egyház szabad államban-féle rendszert hirdetett; talán híve volt, de azon előterjesztésekben, melyekre nézve gyakran volt alkalmam vele magán úton eszmét cserélni, mindenkor azt értette, melyet az 1790-iki törvényhozás hangsúlyozott folyton, t. i. a vallás szabad gyakorlatának kérdését, még pedig két alakban: először, hogy az egyén szabadon gyakorolhassa a maga vallását, habár e bevett, vallásfelekezetektől eltérő is; s KÉPVH, NAPLÓ. 1892—97. X. KÖTET. j másodszor, ha vannak hiísorsosai, azokkal tár| súlhasson. De nem úgy értette, mint Ugron Gábor t. képviselőtársam, a ki az egyház és államnak egymástól való elkülönítését, mindkettőnek egymástól való függetlenségét, és bizonyos tekintetben a szabad egyház szabad államban elvének megvalósítását sürgette itt beszédében. Irányi Dániel boldogult barátom javaslata idáig, legalább a mennyiben én ezt igen sokszori eszmecserében vele megbeszéltem, nem terjeszkedett ki, esak odáig, a meddig jelezni szerencsém volt. Hock János: Odáig kell menni! I Eötvös Károly: Ha Hock János t. barái tom közbeszól, hogy addig kell menni, akkor j engedje meg a t. ház, hogy ehhez a kérdéshez I egy pillanatra hozzászóljak. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Mindenekelőtt tudva van, a mit | épen jeleztem, hogy az egyik felfogás, a mely \ messzemenő és radicalis, szabad egyház a szaí bad államban; elkülönítve egyik a másiktól, az I állam az egyháztól. A másik felfogás, melyet I az 1790. évi XXVI. törvény e szavakkal jelez: j »Religionis esercitium libertatis.* Ha mi arról beszélünk, hogy függetlenné tegyük az államban az államot az egyháztól: nekünk a mi hnzai viszonyainkat kell első sorban figyelem tárgyává tennünk, meg kell ügyelnünk, hogy hazai viszonyaink szerint mit lehet czélszerüen, magyarságunk, függetlenségünk, államiságunk és szabadságunk veszélyeztetése nélkül, ezen a téren tenni. (Helyeslés a bal és szélsőhalon.) Először is azon nézetet, hogy addig ezen egyházpolitikai kérdések fölött vitát ne kezdjünk, míg az államot az egyháztól el nem választottuk, nem értem. Ezen nézet előttem annyit jelent, mintha azt mondanám: nem megyek fel a második emeletre, míg a harmadik emeletre föl nem mentem. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Hiszen az állam és egyház elválasztásának szükséges müveletét épen ezen kérdések előzik meg, mert abba az irányba visznek bennünket, hogy a mennyire lehet, és a mennyire czélszerfí és megengedhető, az elválasztást megcsináljuk. De már a végletekig elmenni, odáig menni, a meddig az amerikai rendszer ment, vagy odáig, a meddig ezen elv iskolabeli lovagjai fejleszteni akarják, — minálunk még nem találkoztak ilyenek a gyakorlatban, hanem elméletben igen, — hogy mi tökéletesen különítsük el az államot az egyháztól: már idáig menni nem tudnék, sőt a I magyar nemzet legnagyobb, legveszedelmesebb ellenségének tartanám, a ki ezt komolyan még csak szóba is hozná. Nézzünk csak szeme közé e kérdésnek. Mi volna az első teendő? 4z 1723:11, tczikkbői j kitörülni azt, hogy Magyarország uralkodója csak római kath. lehet. De van-e olyan őrült 45