Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-186

344 íi6- •"•*f*» W*« WÖ*. HiárézlM 2f-éii, létÜi*. egyházi testületek is ez értelemben nyilatkoztak, j azok is követelik és megvárják a maguk jogos dotatioját; mi tehát, mikor felszólaltunk, teljes joggal tehettük azt. A tételt elfogadom. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Horváth Ádám jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az egyházi czéloknál felvett költségeket a magam részéről is elfogadom. De midőo mindazon óhajtásokhoz és javaslatokhoz, melyeket Bánó József és Thaly Kálmán t. barátaim előterjesztettek, magam is csatlakozom, különösen megjegyzem még, és a t. minister úr kegyes figyelmébe ajánlom, hogy azokon a vonalakon, országunk területén belül, melyek a nemzetiségi területeket elválasztják az államfajtól, némely egyházak és községek kemény, nehéz, de nemes harczot folytatnak fajunk és a magyar államnyelv fentartása érdekében, és azokon a vonalakon különösen czélszertínek, sőt szükségesnek látom, hogy az állam az államunk nemzeti jellegét alkotó fajt és e faj érdekeit akkép mozdítsa elő, hogy ott ama harczot folytató egyházközségeket különösen segélyezze; (Úgy van! Űgy van! a szélsőbálon.) mert azokon a vonalakon a nagy nemzetiségi tömegek általam egyáltalában nem kárhoztatott nagy erélylyel törekszenek összeszedni minden erejüket nemcsak azért, hogy saját vonalukat megvédelmezzék, hanem hogy mindinkább előretolják. Ezen harezczal és törekvéssel szemben csakugyan helyén van, hogy a kormány vallásfelekezeti különbségre ne tekintsen, hanem azokat a harczot vívó magyar határos községeket hazánk, nemzetünk és fajunk érdekeinek megóvására felhasználja, és hogy felhasználhassa, azokat segítse. (Helyeslés a szélsőbalon.) Különösen ezen okból csatlakozom t. barátaim javaslataihoz. De ha már felszólaltam, a t. ház kegyes engedelmérel, melyet sietek kikérni, (Halljuk! Halljuk!) szándékom volna azon egyházpolitikai kérdésekről is némileg nyilatkozni, (Halljuk! Halljuk!) a melyek az úgynevezett általános vitában tárgyalás alatt voltak, fel kellene, — ismétlem, a t. ház kegyes engedelmével, — szólalnom már azért is, mert, mind az én eljárásom némely részről megjegyzés tárgyává tétetett, mind ahhoz a párthoz, melynek szerencsés vagyok tagja lenni, némi felszólítások tétettek az irányban, hogy ezen egyházpolitikai kérdésekre vonatkozólag tisztán terjeszsze elő a maga nézeteit, óhajait és törekvéseit. De miután a ház t, elnöke kénytelen volt a vitát bezárni, legjobb szándékom daczára is, azt nem tehettem. Kénytelen vagyok felszólalni azért is, mert a helyzetben bizonyos félreértés, hogy úgy mondjam, bizonyos kuszaság van. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy az a párt, melyhez tartozni szeren* csém van, a maga régi programmjában, mindazon egyházpolitikai kérdésekben, a melyekre nézve a kormány programmot adott, akként formulázta a maga meggyőződését, hogy ez a meggyőződés a kormány egyházpolitikai programmjával teljesen megegyezőnek látszik. Miután pedig mi a magunk elveihez hűtlenek nem akarunk lenni, miután a kormány a maga programmjába azokat az elveket átvette: oly szine van a dolognak, — állíttatott is, — mintha a kabinet között és e párt között, a melyhez tartozni szerencsém van, vagy e párt némely része közt, úgynevezett pactumok jöttek volna létre. Előzetesen meg kell jegyeznem azt is, hogy bizonyos tekintetben, bizonyos kérdésekben, és azon kérdéseknél bizonyos mértékben, egyébként minden elvbarátommal minden tekintetben talán nem értek egyet; azért, midőn bátor leszek a magam nézeteit formulázni, egyáltalán úgy kérem azt venni, mint a magam nézeteit. Azon pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, t. tagjai ismerik a maguk kötelességeit; egy részük talán mint mondottam, bizonyos mértékben ellenkező nézetben van e kérdésekre nézve, de van nekik elég bátorságuk és nemes kötelességzérzetük, hogy ezt kifejtsék, és nézetüket érvényesítsék. Mások ismét, meg vagyok róla győződve, talán igen sokan, velem vannak egy nézeten, és adandó alkalommal, a mikor hazafias kötelességük parancsolni fogja, ők is sietni fognak véleményüket érvényesíteni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon és jobb felől.) Mikor a t. kormány a maga egyházpolitikai programmjával előállt, bizonyos küzdelmet vívtam magammal azon kérdésben, hogy minő állást foglaljak el, és azt miként foglaljam el, vagy a kormány egyházpolitikájával szemben, vagy annak védelmére: legalább azon kérdéseknél, melyek meggyőződésemmel és azon pártnak, a melyhez tartozni szerencsém van, mindenkor való programmjával megegyeznek. (Halljuk ! Halljuk!) Tudtam, hogy félreértések származhatnak belőle, de benső küzdelmemből azt a megoldást vontam ki, hogy én oly javaslatokat, oly előterjesztéseket, melyek meggyőződésemmel megegyeznek, támogatni fogok, (Élénk helyeslés a s$élső baloldalon és jobb felől.) Azt a megoldást adtam a magam számára, hogy az úgynevezett taktika a politikai életben ép oly szükséges és jelentőségteljes, mint a hadjáratban az úgynevezett stratégia; az egyikre csak úgy szükség van, mint a másikra. A taktikát a politikában czélszertí, sőt szükséges alkalmazni azért, hogy az ember hatalomhoz jusson, vagy ha hatalomban van, azt megtarthassa; de taktikát alkalmazni, taktikázni ott, a liol az elveinket ve?zé-