Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-174
174. országos ülés 1898, márezins 7-éa, kedden,. ^9 a minőnek azokat protestáns s katholikus jogászok egyiránt definálhatják. Már most, t. ház, ezen programmpontok közötti logikai összefüggést hiába keressük. A legnagyobb logikahiányt a programúiban itt látom, az állami anyakönyvekkel tervezett experimentumban. Mert ha az állami anyakönyvek behozatalának az a czélja, a mit a cultusminister úr nyíltan bevallott, hogy ez által az 1868 : LIII. tcz. í2-ik§-ának ily módon szereztessék érvény: akkor mire való e költséges experimentum malmost, a midö'n előre a kormány bejelentette, hogy a polgári házassák behozatalával az 1868. évi LIII. tcz. 12. §-a úgyis revisio alá kerül, illetve ezen szakaszban foglalt intézkedések hatályukat vesztik, akkor, t. ház, az állatni anyakönyvek behozatala nyilt bevallása annak, hogy ez egy rendkívül költséges és zaklató experimentum, csak azért, hogy a cultusminister úr rendelete egy más formába öltöztessék, s annak visszavonása által bekövetkezhető consequentiát a minister úr részére nézve ne kellessék levonni, mert oly törvény végrehajtására, mely törvény hatályon kívül leendő helyezése kilátásba vétetik, ily költséges experimentumot létre hozni nem szabad. Ha azonban a polgári házasság behozatala czéljából kell az állami anyakönyveket behozni, akkor pedig tisztán áll: hogy ez csakis a polgári házasság reformjával egyidejűleg kell, hogy behozassék, ez csak járuléka a polgári házasságnak, s mig az be nem hozatott, addig állami am r akönyvek behozataláról ne is beszéljünk. Ezekből tehát kétségtelenül és tisztán áll előttünk, hogy a t. cultusminister úr, s vele az egész kormány egyházpolitikája, nem hogy a helyzetet nem tisztázza, de csak újabb és újabb zavarokra szolgáltat okot, s az eddig tett elvi kijelentései a gyakorlatban csak oda fognak vezetni, a hova itt a cultusminister úr rendeletével jutott. A mig eddig a t. minister úr politikája a gyakorlatban a fiascok egész sorozatából állott, ugyanazt látom a jövőben is, ha ugyan még soká lenne alkalma e politika folytatására. Az állami tekintély megóvása volt a jelszó, s azt látjuk, hogy az állami tekintély soha még alaposabban compromittálva nem lett, mint a cultusminister úr politikája által. Mert mivé lett a gyakorlatban a még máig is érvényben levő rendelete? Annak végrehajtási kísérlete e politikának legtragikomikusabb jelenete, a midőn e rendelet értelmében, hogy az végrehajtható legyen, a községi vagy bírói végrehajtónak a bölcsőnél kellett volna várnia a vegyes házasságból születő gyermekre, hogy azonnal annak születésekor üsse rá az újszülött csecsemőré a végrehajtó a katholikus egyház vagy a protestáns felekezet bélyegét, (Derültség.) s az állam nevében szállítsa az újszülött lelket egyik vagy másik felekezet részére a szerint, a mint azt rendeletével az állam nevében a minister úr meghatározta. Avagy minő tragikomikus helyzetbe jött maga a minister úr ministertársaival szemben, a midőn e rendeletének ily módoni végrehajtása a gyakorlatban nemcsak saját közegei révén bukott meg, de felsőbb fórumban saját ministertársa, a belügyin mister tagadta meg rendelete érvényesítését, a midőn az anyakönyvek áttételét elrendelő alsóbb fokú határozatokat hatályon kívül helyezi, csak a bírságot szabja ki azon tényért, melyet maga sem tart végrehajthatónak. Másutt, a hol ily nézeteltérések merülnek fel, a hol az egyik minister így desavoualhatja a másikat, ott az illető azonnal levonta volna a konsequentiát. Legalább Szerbiáról és Bulgáriáról azt mondják, hogy ott az így van. Nálunk, a mi miníaalkótmánynukban másként van, e differentiák figyelembe se jönnek, a minister úr rendeletével együtt, eddigi politikájának bővebb és kitérjesztettebb kiadásában ma is folytatja e politikáját, a melytől az eltérést nem engedi az állami tekintély, azon állami tekintély, a melyet eddig épen a minister úr ezen merev politikája oly alaposan kompromittált Bizonyára ezen állami tekintély megmentése, s az állami érdekeknek megóvására fog szolgálni az is, ha majd bekövetkezik az állami anyakönyvek behozatalának czélját képező azon időpont, a midőn az 1868 : LIII. tcz. 12. §-a ez úton hajtatik végre, s midőn az állami anyakönyvvezető meg fogja küldeni a tanintézetek vezetőinek azon állami annyakönyvi kivonatot, melynek alapján az államilag kötelezett vallásban! neveltetés végrehajtása bekövetkezik. Mi fog történni akkor, ha kényszerítve lesz azon 7-—8 éves fiú, kibe eddig otthon az anya a katholikus vagy protestáns vallás elveit oltotta, s most egyszerre oda kényszerítik a református vagy katholikus hitoktatóhoz, minő kép lesz az, a midőn szemben áll az anya vagy az apa a más valláson levő hitoktatóval, s arra tanítja otthon, hogy fiam, ne higyj annak a papnak, mert az nem mond igazat, hidd azt, a mit eddig itthon tőlünk apádtól, anyádtól és a mi papunktól tanultál, s viszont e hitoktató előáll azzal, hogy fiam, ne higyj se apádnak, se anyádnak, én tanítom az igazságot! Mi lesz ennek az eredménye? Az, hogy a fiú lassankint megtanulja azt, hogy tulajdoukép egyiknek se higyjen, bekövetkezik a hitközöny, abból a fiúból többé nem lesz se katholikus, se protestáns, hanem nihilista.
