Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-174
30 !?*• országos ülés 1898. márczins 7-én, kedden. Madarász Józsefi Csak jó magyar legyen! Hortoványi József: Tehát állami érdek az, az állami tekintély követeli azt is, hogy a már különben is annyiféle socialis hamis tannal aláaknázott társadalomban oltsuk ki a vallás utolsó szikráját, dobjuk el az összes erkölcsi alapelveket, a melyek eddig minden társadalom összetartó elemét képezik, készítsük elő az írtját a nihilismusnak, melynek első sorban maga azon állam esik áldozatul, mely társadalmát erre vezette. Ha erre törekszik a minister úr, mert az 1868 : LIII. tez. 12. §-ának erőszakos végrehajtása idevezet, akkor az állami anyakönyvek életbeléptetésével kezdje meg a börtönök és fegyházak építését is, mert a mily irányban kiölni készül ez eljárásával már a gyermek nevelésénél a vallási erkölcsök csiráit, azon mérvben készíti is elő a börtönök számára azok lakóit. (Halljuk! Halljuk!) De nem foglalkozom a jövővel, elég a jelen, elég annak konstatálása, hogy a cultusminister úr rendelete ma is érvényben van. (Halljuk! Halljuk !) Mások már eléggé megvitatták, hogy e rendelettel a t. kormány minő alkotmánysértést követett el, minő jogtalanul tágította hatáskörét, mint kerülte meg a törvényt, a midőn e rendelet feletti ítélkezést az arra illetékes biróságtól elvonta; (Mozgás a jobboldalon.) ezekre nem terjeszkedem ki, csak azt constatálom. hogy e rendelet ma is még alkotmányunk és közjogunk szempontjából egyike a legnagyobb sértésnek, a melyet alkotmányos minister elkövethet. (Mozgás jobb felől.) Kifejezi ezt eléggé, ha az angol alkotmány egy lényeges alapelvére hivatkozom. (Halljuk ! Halljuk!) »Anglia királynője végrehajtathatja Anglia összes törvényeit Anglia összes állam polgárain, de nincs joga csak egy félórára is beesukatni bármely angol állampolgárt egy oly törvény alapján, a melyhez neki a törvényhozó hatalom büntethetési sanctiot nem adott.* Magyarországon, ha a mi alkotmányunk által biztosított polgári jogokat vagy szabadságot keressük, itt is így kellene lenni, de nálunk Magyarország kultusministere felííl áll az alkotmányon, mert itt az ő rendelete alapján elmarasztalhatja a magyar polgárokat egy oly törvény alapján, mely erre a büntethetési sanctiot meg nem adta. Hiába hivatkoznak a szabályrendelet alkothatására ; hiába állítják, hogy joga van a kormánynak statútumokat alkotni, s azt végre is hajtani; mert nincs joga a mi törvényeink értelmében ezen statútumok felett a független biróság ítélkezési jogát elvonni, nincs joga fennálló törvénybe ütköző statútumot alkotni, s nincs joga ily statútumok segélyével a törvényhozó hatalom akaratát kijátszani, törvényeket végrehajtani sanctioval ellátni. (Mozgás jobb felöl.) A kik a kormány ezen tévedését védik, rossz szolgálatot tesznek magának az alkotmánynak, mert ezzel a polgári szabadság utolsó biztosítékát is lerombolják, mert ol} r hatalmat adnak a kormány kezébe, ha e praecedens jogosultságát elismerik, hogy ezzel az utat egyengetik oda, a hova már ma is közel állunk, alkotmányunk teljes felbomlásához az absolutismushoz. Ha ily módon lehet rendeletekkel kormányozni, a törvényt eredeti alakjából kivetkőztetni, akkor, t. ház, feleslegessé vált itt minden törvény, minden alkotmány, az igen t. kormány rendeleti úton gondoskodni fog nemcsak a polgár anyagi jólétéről, de lelki üdvösségéről is, mert az ő bölcsessége fogja elhatározni, hogy itt e hazában az állam egyes polgára melyik vallásban köteles üdvözülni. Végre, t. ház, még egyet legyen szabad megjegyeznem. (Halljuk! Halljuk!) Hajdan a protestáns urak karddal a kezökben kényszerítették az idő szerinti hasonló állami akaratot, hogy vallási meggyőződésüket, hitelveiket s lelkiismereti szabadságaikat érdeklő ügyeik, ne az állami omnipotentiának tudata, de az állam bölcseségének sugallata szerint intéztessenek el. Kitartó küzdelmök győzelemmel végződött. Ma a helyzet majdnem megfordítva áll. Ma, mi katholikusok küzdünk azért, hogy hitelveinket, a szülők lelkiismereti szabadságát, összes jogainkat ne az állami omnipotentia tudata, de az állami bölcseség sugallata szerint döntsék el. (Helyeslés a baloldalon.) E küzdelemben egyedüli fegyverünk a jog és igazság. Ezzel fogjuk kivívni, — bármiként bárminő izgatással is gyanúsítsanak bennünket, — az összes tényezők közreműködését a katholikus autonómia mielőbbi gyors szervezése iránt, mely nélkül tovább a katholikus ügyek administrálását én lehetetlennek tartom. Az állami bölcseség sugallata kell, hogy vezessen bennünket a magyar katholikusok s az állam közti viszony szabályozásánál. Ez állami omnipotentiának eddig én csak erőszakos irányát látom úgy a kultusminister úr, mint az egész kormány egyházpolitikájában, mely, — miként beterjesztett elvi programmjából is meggyőződtünk, — az oly szükséges állami bölcsességet teljesen nélkülözi, ezért a beterjesztett költségvetést általános tárgyalási alapúi se fogadom el. (Helyeslés bal felől.) Hentaller Lajos jegyző: Hévizy János! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nincs itt!) Okolicsányi László! Okolicsányi László T. képviselőház!
