Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-186

ÍM, orsajtos 81és 1898, wiresins tt-én, s»rít&jt. m fiz az Í891 : XH. tcz.-ben kimondott protestáns sorsjegykölcsönnek a kérdése. Ezen törvényezikk, t. ház, provideált a két protestáns egyház javára és czéljaira felveendő nyereménykölcsön tárgyában; záros határidőt tűzött a pénzügy ministernek e törvény végrehajtására; e törvény azonban, — fájdalom, — ma is végrehajthatatlan. Ha jól vagyok értesülve, — s azt hiszem, jól vagyok értesülve, — a pénzintézetek azért nem hajlandók ennek a költségvetésnek teljesítésére, mert kisebb értékű sorsjegyek kibocsátásából nagyobb eredményt jelen pénzviszonyaink közt nem várnak. Úgy tudom azonban, hogy nagyobb pénzintézeteinkben és bankjainkban meg van a hajlandóság arra, hogy 100 frtos, szóval nagyobb értékű sorsjegyek mellett egy sorsjegykölesönt lancirozzanak, a mi természetesen, a törvény hatärozinányaival szemben csupán a törvény módosítása útján történhetnék, t. ház bölcseségétől függ. Felhívom tehát a kormány figyelmét erre, a nélkül, hogy e tárgyban positiv javaslatot tennék, s ebbeli kérésemet a t. ház szíves figyelmébe ajánlva, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Bernáth Dezső jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán : T. ház ! Hasonlóképen ehhez a tételhez óhajtok szólni, melynek egyik részét Bánó József t. barátom itt az ágostai evangélikusokra, nézve tüzetesen 'kifejtette, most pedig a helvét hitvallásúakra, különösen pedig annak a Királyhágón túli részén lakókra nézve, de általában is főbb vonásokban érintette Szász Károly t. képviselőtársam. Az aránytalanságra is utalt, melyben a helvét hitvallásnak az államtól segélyben részesülnek. Én azonban nem azt az aránytalanságot, akarom bolygatni, melyet ő emelt ki, t. i. a rokonfeíekezettel, az ágostaiakkal szemben, noha ott is aránytalanság van, hanem igenis, kell a t. minister úr adataiból egyrészt, másrészt az 1890. évi deczember hó 31-iki népszámlálás adataiból egy kis rövid összehasonlítást tennem annak kimutatása végett, hogy kívánságunk tökéletesen jogosult. A népszámlálás adatai szerint a szorosan vett Magyarország határain belül van 7,239.000 római katholikus, Horvát-Szlavonorszá^ot kivéve mely nem tartozik a magyar közoktatási budget alá; görög-katholikus van 1,655,600, görögkeleti 2,064.000, ágostai hitvallású az összes 1,200.000, Szlavonországgal együtt, miután azok is missio tekintetében ide tartoznak, és onnan segélyeztetnek; helvét hitvallású, vagyis kálvinista van 2,225.126. Ezekhez adva az unitáriusokat, negyedfélmillió protestáns van. Most már én különösen a helvét hitvallásuak dotatiojáról beszélek, azért, mert az ágostai hittíekét alaposan kifejtette Bánó József t. képviselőtársam. A görög szertartású katholikus egyház kap az idei költségelőirányzat szerint állami segélyt 99.000 frtot, 1,600.000 lélekszámra; a görögkeleti 2,064.000 lélekszámra kap 100.000 forintot; .t helvét hitvallásnak pedig, kik 150.000-el több lélekszámmal bírnak a görög-keletieknél, míg ez a kerek 2,000.000 görög-keleti egyén kap 100.000 forintot, addig a tiszta magyarokból álló református egyház, mely számszerűleg az egyiknél 600.000-el több, mert 2,225.000 lélekszáma van, csak 73.000 forintot kap. Á számok eléggé beszélnek ! Arra csak nem hívatkozhatik egyik egyház sem, bátran merem mondani, hogy a magyar állam javáért többet küzdött, áldozott volna, mint 'épen a helvét hitvallású tiszta magyar egyház és annak tagjai, kik századok óta tömérdeket áldoztak, és a csatatéren tömérdeket vérzettek a magyar állam, és ezen magyar egyház szabadságáért. Miért bánik tehát az állam velük ily mostohán, hogy mikor az 1,600.000 lélekszámmal biró görög katholikus egyháznak 99.000 forintot ad segéiyképen az állam, a tiszta magyar helvét hitvallású 2,200.000 embernek 73.000 forintot ad. Talán csak nem azért akarnak büntetni bennünket, mert magyarok vagyunk? Reménylem, t. ház, hogy ez aránytalanság mielőbb orvosoltatni fog. A különbség Szász Károly t. képviselőtársam közt és köztem csak az, hogy ő kért, én itt követelek, mert tökéletes jogunk van, hát követelhetünk, és tagadom, hogy bárkinek is e házban több illetékessége volna követelni e tekintetben, mint nekem, a ki Magyarországnak, sőt Debreczen városának is legkálvinistább, legtisztább kálvinista kerületét képviselem. Engedjék meg tehát, hogy első sorban a követelés szót használjam, hogy legalább is a lélekarány szerint méltóztassék a t. kormány kiszámítani a felekezeteknek adható segélyt. Mi nem kívánunk ajándékot, csak megköveteljük azt ami bennünket megillet. Azért az igen t. minister úrtól, a kinek államférfiú igazságszeretete iránt teljes tisztelettel adózom, elvárom, hogy a jövő évi költségvetésben oly tervezettel fog előlépni, mely a református egyház méltó követeléset, szemben a többi, idegen nemzetiségű egyházfelekezetekkel, legalább a népszámlálás arányára fogja emelni. Ehhez képest függesztem fel én is a további intézkedéseket, most esak ezt jelentem ki. Úgy vagyok vele, mint Bánó József t. képviselőtársam, hogy a t. cultusminister urnak és a t. ministereinök árnak, mint pénzügyministernek válaszától függ a további intézkedés. Még cgak azt jegyzem meg, hogy a hívatott