Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-186
Itt, erssigfes Ilég 1«W, miroelui Sí-én, nerAái. 341 nek sok szép képe kelne el az amerikaiak közt, ég így azt a hiányt, a melyet a festők a magyar táriadalom részéről tapasztalnak, helyrepótolná ÍIZ amerikai társadalom. Ez igen fontos dolog, t. ház, és kérem a t. minister urat, hogy erre becses figyelmét kiterjeszteni méltóztassék, hogy úgy ne járjunk, miBt egy előkelő magyar szobrász, a ki Belgiumban kiállította a honvédemlékszobor-mintát, de nem lévén pénze azt hazaszállítani, odaajándékozta Belgiumnak. Ezeket akartam per tangentem előadni; a tételt különben, bár több lenne benne az összeg, megszavazom. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Kíván még valaki szólani, t. képviselőház? Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A tétel maga meg nem támadta tott, s így a 92.511 frt megszavazíatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .• Bevétel 2.190 frt. Elnök: Me;zszavasztatatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Egyházi czélok. Rendes kiadások: XIX. fejezet 50. czím. Kiadás. Az erdélyi róm kath. status egyházainak segélyezésére 12.000 frt. Horváth Ádám jegyző: Bánó József! Bánó József: T. képviselőház! Nem akarok itt összehasonlításokat tenni a különböző egyházak dotatioja közt, és azt sem akarom, hogy történelmi dolgokat soroljak föl, mert hiszen tudja mindenki, hogy a protestánsok Magyarország történelmében mily szerepet játszót tak. Csupán a mai állapotra akarom a t. képviselőházat figyelmeztetni, és azt mondom, hogy nézzük akár a protestáns tanítókat, akár a lelkészeket, akár a püspököket, tény az, hogy nagy nemzeti feladatot teljesítenek, és nemzeti functiót végeznek. És az is áll, t. képviselőház, hogy valamint a lelkészek igen nagy része valóságos nymorban sínylődik, úgy az öreg tanítókról el lehet mondani, hagy a kathediában vesznek el, mert nincsen nyugdíj-alap, a mely nekik öregségökben némi enyhülést nyújtana. És maguk a protestáns püspökök is annyira el vannak árasztva bureaucraticus munkával, hogy igen sokan férfikorukban összeroskadnak a munka terhe alatt. Ha ezt tekintetbe veszszük, ezen 40.000 és 73.000 frt valóban még alamizsnának is kevés. (Egy hang a szélsőbal felől: Igás !) Én most csak az első rovathoz kívánok szólani, t. i. a 40.000 frthoz, s arra akarom a képviselőházat figyelmeztetni, hogy ez a csekély öszeg nincs is egyenlően elosztva, mert talán azt igen sokan nem tudják a képviselő urak közül, hogy ebbői a 40.000 írtból az oroszlánrész az erdélyi szász püspökségnek jut, nevezetesen 16.000 frt, s ennek eredete azon szomorú időkre vihető vissza, a mikor az a püspökség nagyon kétes szolgálatokat tett az országnak, (Úgy van! Már most méltóztassék tekintetbe venni, hogy midőn ezen püspökség, a mely különben is a leggazdagabb, ebből a csekélységből 16.000 forintot 40 év óta élvez, ugyanakkor a többi négy kerület ezelőtt 5.000, később csak 4.000, most néhány év óta 6.000 forintot kap. Én nem kívánom azt, hogy ez leszállíttassék, mert hisz utoljára annak az erdélyi püspökségnek is mindenesetre szüksége van rá; hanem kérdem, vájjon megegyeztethető-e a méltányossággal, és egy alkotmányos képvise^ház jogérzetével, hogy azokat részesítse jutalomban, a kiknek a szolgálata nagyon is kétes volt az élőbben? időkben, és azokat büntesse ezekkel szemben, a kik annak idején, — a Thun idejében — férfiasan felléptek és tudták védeni jogaikat. (Élénk helyeslés bal felől.) Azt hiszem, t. ház, hogy ez a méltányossággal és egy alkotmányon törvényhozás szellemével teljességgel nem egyeztethető Össze. (Úgy van! bal felől.) Mármost méltóztassanak venni a pecuniaris különbséget. Az a kerület 40 esztendő óta 16.000 frtot kap; ez a inai napig több mint 600.000 frt; a többi négy ágostai hitvallása kerület csak 6.000 frtot húz, és ezt is csak az utóbbi időben. A különbség tehát minden külön kerületre nézve legalább 400.000 frt, vagyis összesen 1,600.000 frt. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogyha a legutóbbi időben ez a négy kerület iskoláira 1,600.000 frtot költhetett volna, milyen nagy különbség volna, most már a mi iskoláinkban. Én tehát, mondom, nem kívánom leszállítani senkinek a jövedelmét, élvezzék csak: de miután arról értesültem, hogy a t. minister úrnak a jövő évre nagyobb összeget akarnak be állítani ezen rovatok alatt, azért szólaltam fel, hogy alkalmat adjak úgy a pénzügyminister úrnak, mint a közoktatásügyi minister úrnak, hogy e részben nyilatkozzanak. Ha a nyilatkozat olyan lesz, hogy javulást igér, akkor a magam részéről indítványt nem terjesztek elő. De ha olyan lesz, hogy a javulásnak reményét sem nyújtja a legközelebbi időre, akkor kénytelen leszek indítványt beterjeszteni, (Élénk helyeslés bal felől.) Igen kérem a minister urat. méltóztassék e részben felvilágosítást nyújtani. (Élénk helyeslés bal felöl.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Szász Károly! Szász Károly: T. ház! A felekezeti féltékenységnek egyre erősbödő áramlatai közepett nem lehet ez alkalommal, midőn e tételhez hozzászólok, sem czélom, sem szándékom egyéb, mint csupán az, hogy rámutassak azokra a kiáltó szükségekre, a melyek egy felől a protestáns felekezetek anyagi erejének az állam
