Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-186

§36 186, országos ülés 1893 mftrozlus 82-én, sz«r<lá». alkotásokba, melyek a kurucz nemzeti zene anyagát és motívumait képezik, például Bihari sonatájába, — mert ő előbb csinált sonatát, mint azok a világhírű, méltán világhírű sonata-alkotók, — és az ő többi darabjaiba: akkor kétségtelenül be kellene látnia, hogy a magyar zene mindarra képes, a mire a világ bármely más iskolazenéje, akár a német művészet által művelt, akár a franczia, akár az olasz iskolazene, akár az egyházi, vagy akármi más idegen zene. (Úgy van! Úgy van! bál felől.) Hanem alkotója, hőse, talentumos embere még nem akadt. Méltó és szép darab az, a mit Thaly t. barátom felemlített, Bánk-bán, melyben van egy pár rész olasz is, de nem az a legszebb, az a legkevésbbé szép. Ami abban az operai magaslatra emelt magyar zene, az a szép, az a tökéletes. Már most a mai oktatás mellett, és ilyen szakértelem mellett nem is lehet várni, hogy a magyar zenének hősei alakuljanak, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) az nem is képzelhető. T. barátomnak tudnia kellene, hogy 1814ben a bécsi congressus ülésezése alatt, úgy tudom, az egyik udvari eoncertet rendszerint Beethoven szokta adni, a másikat Bihari, és úgy tudom, így van felírva a magyar zene történetében, hogy mikor az a Csermák, a ki épen olyan cseh szakértő volt, mint a milyenek igen sokan vannak a mi operaházunkban, sőt majdnem mindnyája az, mikor az a Csermák legelőször meghallotta Bihari magyar zenéjét, — ő maga is az udvari karnak tagja volt, kivánesi volt reá, — hazamén!-, odahívta barátait magához, és azt mondta: itt van egész gyűjteményem, — pedig szép gyűjteménye volt, — itt előttetek elégetem, a mit most hallottam az olyan zene, — pedig Európa legelső fejedelmeivel együtt hallgatta, — olyan zene, hogy ezentúl más zenét se hallani, se látni nem akarok, összes gyűjteményemet elégetem, — el is égette, — Magyarországba megyek, megtanulok magyarul, ennek a zenének élek a míg élek. (Élénk tetszés a szélső haloldalon.) Pedig Csermák is volt szakértő, volt akkora szakértő, mint a magyar királyi operaháznak valamelyik flótása. (Élénk derültség.) Es talán t. barátom szintén tudja, hogy a ina élő zenei tekintélyek közt, a kik külföldön vannak, például Brahms, egy kissé máskép vélekedik a magyar zenéről, mint a magyar zeneakadémia tanárai. Igen, ezek az urak úgy vélekednek, — mert hisz én is utána jártam, hogy min íj szellem vezeti ezeket az urakat, — a magyar zeneakadémia tanárat úgy vélekedtek, hogy mikor egyszer súlyos szemrehányáskép mondtam, hogy minden filharmóniai és nem tudom miféle concertjükbe mért nem veszik fel a magyar zenét, azt mondták, hogy kérem, hogyha a publikum úgy hallgatja meg, a mint j mi adjuk elő, azt mondja, hogy his2en jobban húzza a, ezigány. (Derültség.) Mit versenyezzünk a czigáuynyal. Erre az ostoba, oktalan és frivol felfogásra, — az igaz, hogy mindig súlyos szemrehányással illettem őket, — feleletem mindig az volt, hogy 1 húzzák ők is úgy, mint a magyar ezigány ok, a magyar zenét ne csinálják wagneri formában, mert ezeknek a professoroknak az a furcsa természetük, hogy a magyar zenéből csinálnak valzert, ha kicsinyek; ha nagyok, próbálnak csinálni wagneri zenét; az aztán sem magyar zenének, sem wagneri zenének nem jó. Azt mondja t. barátom, hogy ez a híres főváros nem ad hangversenytermet. Bocsánatot kérek, a kulturális érdekek iránt nekem is van egy kis érzékem; de ha a. Magyarországban tartandó hangversenyek oly műsorral lépnek a közönség elé, a minővel eddig mindig léptek, Isten mentsen, hogy azoknak hangversenytermük legyen, (Derültség.) mert azt vegye tudomásul t. képviselőtársam, hogy Magyarországon a germanisatiouak, — hogy is mondta Thaly Kálmán t. baráto.a, — annak a jelentőség, érték és minden becs nélküli cosmopolitaságnak, annak a ledér felfogásnak, mely nem ismer hazát, hazafiságot, nemzetiséget annak a furcsa germanisationak Magyarországon leggonoszabb, legveszedelmesebb fajtáját és ügynökeit képezik a német és cseh zenében felnevelt tanárok, szakférfiak és a norddeutsche Gouvernante-ok, (Derültség.) mert a magyar intelligens középosztályt, a magyar társadalom színét, virágát kis gyermekkorától kezdve ezek rontják el (Helyeslés a szélsőbalon.), ezek veszik ki belőle a magyar zenei érzéket, és ezzel együtt a magyar faji érzületet, az u. n. sensus hungaricust, a melynek a magyar társadalom férfiaiban és nőiben egyaránt meg kellene lennie. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal oldalon.) Nem t. képviselőtársamat vádolom, mert ő mint szakember, nem tudja mit beszél. (Zajos derültség.) Ezeket nem szlmítom be neki, ő teljes jóhiszeműséggel, jót akarva beszólt, úgy, mint egy magyar királyi operaházi szakember, (Élénk derültség.) mint egy zeneakadémiai professor, de annyit mondhatok, hogyha az a nézet valaha uralomra vergődnék, magyar nemzeti társadalom itt üem képződhetnék soha, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbálon.) ós az az ellenvetés, hogy a zenei gondolatikat ki lehet-e fejezni magyar rythmussal .... Fenyvessy Ferencz: Nem úgy mondtam! Eötvös Rároly: Hát hogy? (Derültség.) Fenyvessy Ferencz: Isten mentsen, hogy a zeneszerzők minden gondolatukat magyar rythmusban fejezzék ki.