Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-185

326 185. országos ttléí 1893. márczius 21-éu, kedden mely különben is méltányos volt, úgy, hogy csak egy magyar főúr mentette meg a magyar irodalmat attól, hogy a mű elkallódjék; elképed akkor, a mikor látja, hogy a múzeumban semmi érzék nincs az iránt, hogy ilyen kiváló történetírók kéziratait magának szerezze meg, hogy, mint a jelen esetben a horvátok, vegyék el előlünk az értékes kéziratot. Hozzájárul még ehhez az is, hogy a mikor a béesi könyvkereskedő leküldte az illető művet, itt indiscretiot követtek el, a mennyiben egy pár verset kiloptak belőle s közölték. A múzeumnak nem kellett, de voltak mégis, a kik hasznot húztak 1 előle. En tekintettel arra, hogy ezen helyte lenségek tíz esztendeig visszanyúlnak, tekintve a nemzeti múzeum igen magasztos hivatását, s azt, hogy ott 56 személy van alkalmazva, kik vezetőjükül egy élete javakorában álló, munkaképes és erélyes egyéniséget igényelnek, tekintve továbbá, hogy a nemzet 25 év óta körülbelül 2 millió forintot szavazott meg a múzeum fentartására és gyarapítására, és most is 124.000 frtot szavaz meg, azt hiszem, nagyon helyes volna, ha végre vagy a minister úr maga erélyesen közbelépne, vagy elfogadná gr. Zichy Jenő t. képviselő úr indítványát a kiküldendő bizottság iránt, mely bizottság vizsgálja meg ott az állapotokat és hozzon ott be rendet, hogy ez irányban a nemzet megnyugtatva legyen. Én mondhatom, hogy azon felszólalásom után, a mely deczemberben történt és januárban folytattatott, igen sok oldalról kaptam a közönség részéről felszólalásokat, és igen sokan megbotránkozásukat fejezték ki lelkük nemes hevében a múzeumnál tapasztalt állapotok felett. A t. minister úrban meg van az erély, és érezve felelősségét, a mely teljes erélyt és lelki erőt ró rá, bizonyára meg fogja tenni kötelességét és saját hatáskörében vagy bizottság kiküldése által oda fog hatni, hogy a múzeum ügye végrevalahára rendezve legyen. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A minister úr kíván szólani. Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy először azokra reflectáljak, a miket Várady Károly t. képviselő úr épen most a t. ház előtt elmondott. A t. képviselő úr hivatkozva arra az interpellatióra melyet a múzeumnál előfordult rendetlenségek ügyében hozzám intézett, és arra a válaszra, a B

melyet adtam, azt mondta, hogy én kilátásba helyeztem, hogy új vizsgálatot fogok megindítani, a mely idő óta hat hét, — ő két hónapot mondott, — múlt el, és még mindig nem tudjuk, hogy a vizsgálat megtörtént-e? En azt gondolom, hogy eddig is bebizonyítottam már azt, hogyha valamit kilátásba helyezek, azt meg is teszem és gondolom, hogy semmi tényem nem irányúi oda, hogy elodáztassék, vagy eltakartassék valami. Ha én valamire elvagyok tökélve, azt megmondom, és el is járok benne. A fegyelmi eljárás befejezése után igen is első feladatom volt az iránt intézkedni, hogy ezen kívül is a vizsgálat megindíttassék és az egész ügyre kiterjesztessék. Erre tényleg mégis tettem az intézkedéseket és tényleg a vizsgálat folyik is. Hogy azt dobra nem ütöttem, közzé nem tettem, azt gondolom, hogy ez csak czélszeríí intézkedés volt, annyival inkább, mert nemc=ak azt kell megállapítuű, hogy a visszaélések miképen történhettek, és miképen vesztek el az egyes értékes holmik, de a vizsgálatnak arra is ki kell terjeszkedni, hogy azok a tárgyak vissza szereztessenek, vagy azoknak nyomai lehetőleg feltaláltassanak. (Helyeslés.) A vizsgálat meg van indítva, és annak idején, a mikor az eredményre vezetett, vagy olyan stádiumban lesz, hogy valamit közölhetek, azt kétségkívül közölni is fogom. (Helyeslés.) A mi a már egyszer befejezett fegyelmi ügyet, illetőleg a képviselő úrnak azon felfogását illeti, hogy ezen fegyelmi ítélet nem volt helyes, erre nézve megjegyzem, hogy a ki fegyelmi Ítéletet mond, bírói minőségben jár el és annak feladata a körülményekhez mérten mérlegelni az egyes momentumokat és a szerint ítélni; tehát magában véve bírói meggyőződése, szerint jár el, a mi az egyedül döntő és helyes. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő úr azt mondja, hogy az ítélet igen enyhe volt, s nem felelt meg a körülményeknek. Ezen felfogással szemben utalhatok arra, hogy másoktól ismét axt a felfogást hallottam, hogy az Ítélet túl szigorú. Azt hiszem, köztünk is vannak sokan, a kik ilyen felfogásban vannak, (Zaj a szélső baloldalon.) Hogyha pedig én a túiszigorú és a túlenyhe felfogás közt a középutat választottam, azt hiszem, hogy mint fegyelmi bíró csak helyesen jártam el. Különben hozzáteszem, hogyha az egyes vizsgálatok folytán újabb momentumok merülnek fel azok ellen, a kikre az első vizsgálat kiterjedt, s egyáltalában azok ellen, a kik kötelességüket nem teljesítették, igen természetesen ennek újabb fegyelmi eljárás lesz a következménye. (Helyeslés.) Kapcsolatban ezzel röviden föl kell említenem azt, a mire később talán vissza fogok térni, hogy az a bizottság, melyet gróf Zichy Jenő kiküldetni kíván, a mihez részemről szívesen hozzájárulok, (Helyeslés) nem vizsgáló