Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-185

304- i8S- nrszágfts Más 1891, máteúm Sí-én, keäiwi. társam egy más rovat alkalmából megemlítette, a főgymnasi irmokban a magyar irodalom-történet és a magyar történelem tanítása körű! fennálló hiányt. Én is ezen dologra akarok röviden reflectálni. Nevezetesen, semmi sem szükségesebb kivált kis számú nemzeteknél, kivált olyan nemzeteknél, mint mi vagyunk, a kik a magunk ősi lakhelyein tarkázva vagyunk különféle nemzetiségekkel, mint az, hogy a nemzeti érzelem minél inkább kifejtessék az ifjakban; továbbá, hogy különös gond fordíttassák a jellemképzésre az ifjaknál, a kik jövőre oszlopai lenni vannak hívatva e hazának, semmi sem szükségesebb, mint a régi ősök példáinak felsorolásával szintén a nemzeti érzetet a történeti dicsőség hatásánál fogva bennök fejleszteni. Szóval én elégedetlen vagyok a most fennálló tanrendszerben foglalt mértékével az irodalom és különösen a történelem előadásának. Itt a házban, a régi időben, boldogult Trefort, volt közoktatásügyi minister alatt akkor, mikor nagyon materiálisticus és reálisticus irányt kezdtek a középiskolák tervében követni, vagy küzdelmünkbe került, nekem is specialiter, a ki több budget tárgyalása alkalmával harczoltam az eszméért, ho^y a magyar történelem az alsó gymnasiumi osztályokban is taníttassék, kifejtve azon okot, hogy a katonai nevelőintézetekbe felveendő ifjak vizsgáján maga a hadügyininister megköveteli a hazai történelem tudását az ifjaktól, a kiknek pedig alkalmuk nem volt e tekintetben magukat kiképezni azon oknál fogva, mert a gymnasium alsó osztályaiban, de a reáliskolák alsóbb osztályaiban ««m, egyáltalában nem adatott elő a magyar történelem. Végre ez volt a főindok, a mely előtt Trefort maga is meghajolt és elrendelte, hogy a gymnasium III. osztályában taníttassák a hazai történelem, és ez igen helyes intézkedés volt, mert a gymnasiumi alsóbb osztályok hallgatóinak ama nagy száma, körülbelül 90°/o, mely nem megy át a felsőbb osztályokba, hanem a IV. osztályt elvégzi, és akkor szakiskolába, vagy reális életpályára megy, mégis a hazai történelmet némileg megismeri. Azonban mi történik? Azok az ifjak, a kik magasabb művelődési pályára készülnek, azok a magyar történelmet a III. osztálytól kezdve a Vlll-ig nem tanulják, csak a VIII. osztályban adatik elő a magyar történelem, különösen tekintettel az alkotmány történetére, a mi nagyon helyes, mert az alsóbb osztályokban leginkább chronologiai szellemben van előadva, és csak a VIII. osztályban magyaráztatik alkotmányos szellemben a magyar történelem. De vájjon nem lehetne-e ezt a tantárgyat a VII. osztályba áttenni, mert ez mint új tantárgy tökéletesen fölizgatja az ifjakat, a kiknek esze különben is ezen évben leginkább az érettségi vizsgára irányúi, és bizony felizgatja őket, hogy kénytelenek megismerkedni ezen új tantárgygyal. Ha tehát lehető volna a tanrend olyan megváltoztatása, hogy a már szintén felnőtt 16 —17 — 18. evőkben levő, tehát elég érett ifjaknak a VII. osztályban adatnék elő e tantárgy. Azt hiszem, az megnyugtató volna. Ez az egyik; a másik a magyar irodalom története. Ennek tanítását talán a német nyelvnek nagyon dédelgetett tanítása, a melynek számára, úgy tudom, hetenkint 4 kötelező óra van kiszabva, igen leszorítja. És ha így van, — az állami iskolákban bizonyosan így van, — bizony ránk, magyarokra nézve nem épen épületes állapot, hogy négy órán át tanítják a német irodalmat, és csak kettőn a magyar irodalom-történetet. Magam is voltam irodalomtörténet tanára; ülnek itt a házban is tanítványaim, az egyik ministeri székben is. Azokra hivatkozom, tegyenek bizonyságot róla, miként igyekeztem e tárgyat előadni. De bár 3 órám volt hetenkint a VII. és VIII. osztályban, és bár tanítványaim e tárgyat rendkívül szerették, bármint igyekeztem, alig bírtam tárgyamat bevégezni. Hála Istennek, elég bő a magyar irodalom-történet és fényesen mutatja, hogy őseink sem voltak barbárok. (Tetszés a szélsőbalon.) Természetes, hogy az irodalom-történetet a művelődés történettel karöltve kell előadni. Én így jártam el ezelőtt harmincz évvel, és akkor is voltak, a kik szintúgy tettek; remélem, ma még többen vannak. Pedig ilyen módon, jót állok róla, nincs az a tanár, a ki heti 2 óra alatt bevégezné tárgyát. Megvallom, több súlyt szeretnék fektetni a középiskolai tantervben a nemzeti érzés felkeltésére és a jellem fejlesztésére is. Ezek, azt hiszem, elég fontos szempontok. (Helyeslés a szélső balon.) Én az igen t. minister úrtól nem kívánom, hogy jelenleg nyilatkozzék, hanem vegye megfontolás alá az én igénytelen, de mondhatom, jó szándékú felszólalásomat. Segítsen középiskoláink baján oly formán, hogy mint a legtöbb protestáns iskolában ma is meg van, az irodalom • történetet tanítsák heti két óra helyett három órán át, a magyar történetet az alkotmány-történettel együtt tegyék át a VIII. osztályból a VII. osztályba. (Helyeslés a szélső balon.) Bernáth Dezső jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! Egyáltalában nem akarok a középiskolák kérdésénél paedagogiai kérdéseket fejtegetni, csak egy dologra kívánom felhívni a t. ház figyelmét. Középiskoláink fejlődése tekintetében a legnagyobb haladás látható, különösen az intensiv művelés tekintetében, a mennyiben az oktatás