Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-184

18Í. országos ülés 1808. máreziTiB 20-áu, hétfőn. 293 csak az egyelem orvosi facultását illetőleg, volt szerencsém a minister úr figyelmét felhívni a kórházi állapotokra itt a fővárosban és általában azokban a városokban, a melyekben egyetem létezik. Említettem, hogy minden müveit országban, legalább Nyugat Európában, a közkórházak nem a belügyi, hanem a közoktatásügyi ministernek a fenhatósága alá tartoznak. Különösen azokban az egyetemi városokban van erre nagy szükség, a melyekben a jövő orvosi nemzedék nyeri kiképeztetéséí. Ezer bajjal jár ez, mert az egyetemi kórházak kicsinyek, a legtöbb betegség nem ott fordul elő, hanem a Eókus-kórbázban, a miért is a hallgatók kénytelenek a város envédelméből időről időre kötött szerződések alapján odamenni, és ott folytatni tanulmányaikat. A t. minister úr tavaly elvben helyeselte azt az eszmémet, hogy a közkórházakat, különösen az egyetemi városokban, neki kellene átvennie a belügyministeriumtól, de azt mondta, hogy a dolog annyi complicált nehézséggel van összekötve, hogy egyelőre meg nem Ígérheti. Most azonban történt valami, a minél fogva eszmém, legalább az egyik egyetemi városban, meg volna valósítható. A t. minister úr ugyanis ki akarja építeni a kolozsvári egyetemet, melynek jogi facultása is elégtelen az elhelyezés tekintetében, és ott közkórházat is akar építtetni. Ez nagyon helyes, a mennyiben úgy is csak két országos kórházunk van: Pozsonyban és N^gy-Szebenben. Igen kérem a t. minister urat, hogy ez alkalommal az építendő kórházat tartsa meg saját tárczája keretében, mert így a kórház a humanitárius czélok mellett sokkal inkább fog szolgálhatni a magasabb orvosi szakoktatás ezéljainak. A kolozsvári példa nyomán azután a budapesti kórházak is át volnának helyezhetők a cultusministerium igazgatása alá. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha már felszólaltam e tételnél, legyen sza bad még megemlékeznem, a budapesti egyetem elhelyezéséről is, a mely tudvalevőleg igen elégtelen. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister úr foglalkozik a kérdéssel, s úgy tudom, nem rég enquetet is hívott össze, melyen az egyetemnek a tudományos czélok és a kényelem szempontjából megfelelő elhelyezéséről tanácskoztak. B. Eötvös Loránd, a magyar tudományos akadémia elnöke fölvetette ott egy nagyszabású tervét, melyet ismerünk a hírlapokból. De nem hiszem, hogy a mai viszonyok között e terv megvalósítható volna. (Úgy van!) Van ugyan ilyenféle egyetem: a strassburgi, melyet Vilmos császár építtetett akként, hogy a lerontott glacis helyén egy nagy telket hasított ki, és ott pavillon-rendszer szerint az egyetem minden facultását a legnagyobb luxussal elhelyezte. Ott van az egyetem minden segédépülete, laboratóriumok, kórházak, stb. De könnyű volt ezt megcsinálni Vilmos császárnak a négy milliárd hadisarczból. (Ügy van!) Ha mi oly kedvező helyzetbe jönnénk, én is azt mondanám, hagyjuk fel az eddigi dirib-darabos épületeket, és tegyünk ugy, mint Strassburgban Vilmos császár; azonban jelenlegi pénzviszonyaink erre korántsem elégségesek. Ott van az egyetem némely igen sikerült része, pl. az üllői-úti kórház, a mely, ha más nem is, Trefort emlékét fényesen fogja hosszú időkre hirdetni. Az úgy be van rendezve, és minden tekintetben oly sikerült, hogy európai első szaktudósok, ha idejönnek, csak a legnagyobb dicsérettel szólnak róla Ha valahová kihelyeztetnék egy csoportba az egész egyetem, ezzel is fel kellene hagyni, s azt hiszem, ez az orvosi facultás mostani fejlettségének csak ártana. Én tehát részemről b. Eötvös József eszméjét nagyon szépnek, nagyszerűnek, de csak a jövő zenéjének tartom; úgy tudom, ő maga is csak ideát akart adni, hogy talán egy negyed vagy egy félszázad múlva, kedvezőbb viszonyok között az megvalósíttathassák. Azonban azt hiszem, nem szükséges a t. minister urat figyelmeztetnem, mert figyelmeztetik maguk a főváros viszonyai és az egyetem viszonyai arra, hogy az egyetemnek ezt az ideiglenes kiépítését, mely most tervben van, ne méltóztassék hosszú pórázra hagyni, évekre halasztani. Menjen valaki oda a régi egyetem lebontott helyére, oly scaodalosiis képet ad az a fővárosnak, hogy abból a szempontból is kívánatos volna, hogy ha már a régi épületet idő előtt lebontották, méltóztassanak az építéshez valahára hozzáfogni. (Zaj johh felöl. Halljuk! Halljuk!) Kérem, ha ott szónokolnak, akkor én hallgatok, majd azután folytatom. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Thaly Kálmán.* A komoly munka igen hangosan folyik, majd azután folytatom. Én sajnálom, hogy a magyar kultúra ügye csak ennyire érdekli némely képviselőtársamat s azt hiszem, hogy nem az egyházi vitán, hanem épen a magyar kultúrán fordul meg a nemzeti lét kérdése. (Élénk helyeslés.) Ezért bocsássanak meg, de ezen tárcza tárgyalása folyamán, akár lesz figyelem, akár nem lesz, föl fogok szólalni még többször is. Az egyházpolitikai kérdésekben — pedig nekem is van véleményem, — hallgattam, mert nem akartam olajat önteni a tűzre, (Helyeslés.) hanem a magyar kultúra kérdésében nem tudok hallgatni. (Élénk helyeslés.) Ezért tehát én a magyar egyetem ügyében ezen értelemben kérem fel az igen t. minister urat, hogy méltóztassék valahára megállapodni, és a tervezett kiépítést nem nagyon sokára halasztani, nem addig, mig Eötvös nagyszerű esz-