Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-184

294 184. országos ölés 1898, márerios 2o«áti, hétfőn. méje megvalósulhat, hanem minél előbb. (Helyeslés.) A nostrifieatio tekintetében pedig az elmondott okokból nagyon melegen kérem a t. minister úr jó indulatát, méltóztassék e részben intézkedni, mert bizony-bizony nagy sérelmet fog elhárítani a magyar orvosi karról, ha a bécsi egyetem orvosi facultásán tk ügyét hazánkra vonatkozólag figyelmére méltatja és megorvosolj i az eddig bennünket ez által ért hibákat és hézagokat. (Helyeslés.) Részemről a közoktatási költségvetést .teljes lelkemből és szívemből megszavazom. (Helyeslés.) Bernáth Dezső jegyző: Horváth Ádám! Horváth Ádám: T. ház! Csak egy néhány perezre kívánom az igen t ház becses figyelmét igénybe venni, a meanyiben tisztán egy kérdést szándékozom a közoktatásügyi kormányhoz intézni. (Halljuk! Halljuk!) Volt már alkalmam néhány ízben fölszólalni a jogi szakoktatás érdekében, és különösen a jogakadémiák kérdésében és érdekében. Örömmel láttam azt. hogy a t. közoktatásügyi minis ter úr volt szíves behatóan foglalkozni a jogi szakoktatás kérdéseivel, sőt azt is szíves volt megtenni, hogy 1891-ben egy enquétet hívott egybe, a mely elé kérdéseket terjesztett, és a mely enquet azon kérdéseket letárgyalta. Szerény véleményem szerint az az enquet igen hasznos munkát cselekedett. Azóta várják a jogakadémiák, vájjon mi történik, mert azon enquet óta semmi hír sem hallatszik a ministeriumból, hogy az azon enquetnek, értekezletnek tanácskozásaiban hangoztatott és közhelyesléssel találkozott elvek vájjon miféle sorsban fognak részesülni. Épen azért nagyon kérem a t. cultusminister urat, legyen szíves ebben a tekintetben nyilatkozatot tenni, nevezetesen kijelenteni azt, hogy mi történt, vagy miért nem történt eddig ezen enquet határozatainak értelmében valami, és melyek azon akadályok, a melyek miatt eddig semmi sem történt. Ezen kérdésemre kérek választ. (Helyeslés a szélsőbalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. ház! Nagy elismeréssel vagyok a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr közoktatásügyi politikája iránt, a melylyel nevelési rendszerünk minden ágában, a rendelkezésére álló korlátolt eszközök daczára, már eddig is sok hasznosat és üdvöset alkotott, (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) és a metylyel a boldogult elődje által létesített nagy kereteket czéltüdatos intézkedéseivel majdnem naponként belterjesebbé és ekként értékesebbé tette. Melegen üdvözlöm ezenkívül azon erélyét is, melylyel a budapesti tudományos egyetemen eddig létezett leczke-pénzrendszer visszásságát megszüntette, és épen ez az elismerés kelti fel bennem azt a bizalmat, hogy a t, minister úr becses figyelmét a budapesti tudomány egyetemnél még mindig fennálló némely hiányok orvoslására felhívjam. (Halljuk!) Nevezetesen az egyetem jogi karán ez idő szerint csak a római, a kánon- és büntetőjogra van kettős tanszék. Pedig a magyar magánjog úgy bő anyagánál, mint gyakorlati nagy fontosságánál fogva első sorban igényelné azt, hogy kettős tanszékkel látassék el. (Helyeslés.) Mert itt egy tanár az élő jogot sem képes tudományos alapon, a maga egészében két év alatt hallgatóságának bemutatni. Ott van továbbá a eodificatio is, melynek anyagát, mint leendő törvényt, szintén fejtegetni kell. Továbbá nézetem szerint szükséges volna, hogy az 1848-ig létezett jogrendszerünk, a mint az az ősiség idejében fennállott, szintén taníttassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindig azt hangsúlyozzuk, hogy a hazai jogot kell fejleszteni, nem pedig új jogrendszereket átültetni, de akkor múlhatatlanul szükséges, hogy a hazai jog úgy, a mint az 1848-ig fennállott és önállóan fejlődött, szintén előadassák, mert csak így ismerheti meg fiatalságunk a jogunkban rejlő nemzeties jelleget, melynek fentartását és az új jogrendszerbe való átültetését oly mellőziietetlennek és szükségesnek tartom. Ezen 1848-ig fennállott jogrendszerünk előadása egymagában is indokolttá teszi a parallel tanszék felállítását. És t, ház, itt nincs súlya azon ellenérvnek sem, hogy ezen hiányt eléggé pótolja a hazai alkotmány- és jogtörténet előadása, mert az túlnyomóan köz- és politikai intézmények fejlődését cultiválja, s itt a magánjog intézményei csak mellesleg és nem is szerves öszszefiiggében vannak tárgyalva. Én azt hiszem, t, ház, hogy minden jó hazafinak kell, hogy szívén feküdjék az első tudomány-egyetem szerves fejlesztése, hiányának feltárása és azok orvoslásának sürgetése akkor, midőn ott évenkint közel 2000 hallgató nyer tudományos kiképeztetést. Ily hiány, véleményem szerint, első sorban a tanerők csekély száma a hallgatókhoz viszonyítva, és különösen az általam felhozott indokoknál fogva a magyar magánjog igényel, úgy a tananyag, mint a hallgatók nagy számára való tekintettel több tanerőt. Igaz, hogy ez időszerint Herczegh tanár előadja a magyar magánjogot, mint jogosított tanár; azonban ő ezen előadásra nincs kötelezve s bármikor félbeszakíthatja azt. A helyzet felismerése, nézetem szerint, azt követeli, hogy elvi szempontból történjék orvoslás. Oly tanerőket kell alkalmazni az egyes tantárgyak előadására, a kik kizárólag azzal foglalkoznak. Ily módon nemcsak jól megfelelnek nemes feladatuknak, hanem elég idejük