Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-184

292 184. országos ülés 1A03. már«zlu* 20-án, hétfőn. Ehhez pedig a magyar alkuinak igen nagy joga VÍIII, mert a kör- és járási orvosok állami közegek, s így a magyar állam nyelvét, kivált a maguk szakmájában tökéletesen bírni kötelesek volnának. (Helyeslés a szélsőbalon.) De van ennek a dolognak még egy nagy hátránya, s a ki e tekintetben egyszerű állításomnak nem akar teljesen hitelt adni, méltóztassék az orvosi Szaktudósokhoz, különösen az orvosi szakfolyóiratok szerkesztőihez fordulni, megkapja tőlük a választ, hogy t. i. a Bécsben végzett és diplomázott orvosok, összes szakképzettségük a német lévén, a magyar orvosi irodalomból nem merítenek azután sem, gyakorlatuk alatt, további képzésükre, hanem a német orvosi szakirodalmat pártolják, német szakfolyóiratokat járatnak, és a német mííkifejezésekkel lévén ismerősök, a magyar műszavakat meg sem értik, s kénytelenek később is a német szak irodalmat művelni. Ez aa oka annak, hogy a magyar nyelvű orvosi szakirodalom nem tud kellő virágzásra jutni. Ha azonban a budapesti vagy a kolozsvári egyetemen végezték volna ezek az orvosok pályájukat, a magyar szakirodalmat pártolnák, s a magyar orvosi irodalom nemcsak hogy nem tengődnék, a mint most tényleg tengődik, hanem még virágzásnak is indulna, ha az a nagyszámú orvos, a ki jelenleg német szakfolyóiratukat olvas, magyar szakfolyóiratokra volna utalva. (Helyeslés bal felöl.) Igen fontos köiűlmény ez t. ház, a mi nem nagyon kiterjedt kultúránkra nézve, olyan, a melyet, — minthogy egy nagy társadalmi osztály nemzeti, magyar szakképzettségét érinti, — nem lehet tekintet nélkül hagyni. Különösen pedig államilag és jogilag véve is visszás állapot az, ha állami vagy megyei szolgálatban levő orvosok, pl. bűnesetnél, a mikor a birósäg a gyilkosság színhelyére megy, nem képesek magyar nyelven bonczjegyzőköny vet felvenni. (Igaz! Ügy van! a szélső balon.) Tarthatatlan és tűrhetetlen állapot ez, t. ház, mert teljes jogunk van megkövetelni ezen orvosoktól, hogy a magyar szakirodalmat műveljék, s tudják a magyar anyanyelvet. Ha itt keresik kenyerüket, tessék a magyar orvosi szakművelodésre súlyt fektetni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De hogy állunk ezzel az ügygyei, t. ház? Ugy, hogy míg pl. az ügyvédi diploma, a mit a bécsi egyetem kiállít, nem érvényes Magyarországon, addig az orvosi diploma érvényes. Én ezt a dolgot megfontolandónak, sö't már Magyar oi>zág közjogi önállósága érdekében is helyreigazítandónak tartom, mert ha pl. a zürichi és beriini orvosi egyetemen kapott diploma nem érvényes, miért legyen érvényes a bécsi diploma, hiszen Bécs a mi számunkra, szintén csak külföld, épen úgy, mint Zürich s Berlin, a tannyelv Bécsben is csak német, nincs tehát ok reá, hogy akkor, a mikor a zürichi és berlini diploma nem érvényes, a bécsi érvényes legyen. Mint mondám, éven kint 200-ra megy azoknak az orvosoknak a saáma, a kik Bécsben láttatnak el diplomával és ott képeztetnek ki. Miért nem jönnek ezek Kolozsvárra, vagy Budapestre, hogy itt nyerjenek diplomát? Méltóztatnék talán intézkedni, hogy a nostrificatio kötelezővé tétessék a Bécsben nyert diplomára nézve, és ne alkalmaztathassák az illető sem megyei, em városi, sem járási orvosnak, míg diplomája itt nem nostrincáltatik. Természetes, hogy a magyar szak-műnyelvből is tegyék le a vizsgát. Erre kérem a t. minister lír figyelmét és remélem, hogy e rövid ráutalás meg fogja győzni, hogy a dolog nem alapnélkííli és a kívánság jogos is. Ismerem a viszonyokat, mert tanulmányoztam a kérdés másik oldalát is és tudom, hogy 1867. után kevés időre keletkezett egy szerződés, hogy t. i. a reciprocitás elve van itt felállítva, a melynek alapján, a magyar egyetemen nyert diplomák érvényesek Ausztriában és viszont. De tekintsük csak a statisztikát, a mely kérlelhetlenűl beszél. Ma 200 magyar ifja nyer Bécsben orvosi diplomát évenkiat, a kik orvosi gyakorlatra haza jönnek, míg ellenben csak 10-re megy azoknak száma, a kik a kolozsvári vagy budapesti egyetemen nyert diplomával Bécsbe kerülnek. Tehát itt reciprocitásról magyar szempontból, de más szempontból is szó sem lehet, mert legfölebb 5°/o az, a kit mi adunk innen oda. Ez a viszony feljogosít bennünket arra, li<>gy azt a szerződóst felmondjuk, mint olyat, a mely ránk nézve nemcsak nem szükséges, de káros is, a mennyiben a magyar szakirodalmi műnyelv fejlődésének akadályul szolgál és jogtalan is azért, mert magyar lévén az állam nyelve, magyar nyelvű jegyzőkönyvek felvételét és általában magyar szakképzettséget követelhetünk az orvosoktól. Én úgy tudom, hogy az illető szakkörökben, a magyar orvosi szakirodalom művelői és a budapesti egyetem orvosi facuitásának tanári kara közt ezen visszás állapot, már régeben volt magán eszmecserének tárgya. Ha a t. minister úr a nostrificatio kérdését, ezen értelemben, mint kifejtettem, kegyes lesz megoldani, nagy örömet okozna ezeknek a férfiaknak, a kik fáradhatatlanul művelik a tudományt a magyar orvosművelődés érdekében, és a kik nem tudnak előre haladni, mert a bécsi egyetemről kikerült orvosok özönlik el Magyarországot. Olyan tény ez, a melyet a parlament elé hozni, és arra a minister úrnak a figyelmét felhívni szükségesnek tartottam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tavaly a költségvetés tárgyalásánál, ugyan-