Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-183
ggg 188. orseíipos Ülés 1808, m&rezlns 18-An, seomlmtoni ?tó fea? felől.) N fJ m kell ezeket a dolgokat takargatni és eltitkolni. Femyvossv Ferencz: Helyes! Horváth Gy"la I Mert ezzel a ministernek sem teszünk jó szolgálatot. Az a szolgálat, mely ezt a kérdést nyilvánosságra hozza, sokkal jobb, mint az. a mely ezeknek a kérdéseknek eltitkolását, vagy pedig azt kívánja, hogy az illető ministerhez menjen el a képviselő, és egy tankönyvért talán ministeri teendőiben zavarja meg azt, és ezekkel a kérdésekkel menjen oda mindenki a maga panaszával, mikor a minister a ministeriumban van elfoglalva. Nézzék meg' például nálunk az ábécés könyveket, és én ajánlom őket t. képviselőtársaimnak, mint leghumorístieusabb olvasmányt, mert ha az ember komolyan nem tudná, hogy mily kártékony befolyása van ezen helytelenül szerkesztett ábécés könyveknek, nem gvő'zné nevetéssel, hogy mily vad baromi dolgokat foglalnak bele azért, hogy attól okosabb legyen a gyerek. (Derűlfstg a hátoldalon.) Egész tárczaczikkeket lehetne ezekről írni, de azért szükséges ezeket itt, elmondani, hogy a t. minister úr, az ország és az országban levő tanerők lássák, hogy az ország törvényhozása igenis komolyan foglalkozik a tan ügy gyei, és semmit sem tartok arra csekélynek, hogy az itt a parlamentben fel ne hoznssék, és semmit sem oly csekélynek, hogy annak orvoslását a kormánynál komolyan ne szorgalmazzuk. (Helyeslés a baloldalon.) Szükségesnek tartom, hogy ilyen hibák felderíttessenek; hogy felderítte^sék az a klikk-rendszer, a mely — fáidalom — elkezdve a népiskolától fel az akadémiáig mindenütt a tanügy és az oktatásügy terén mutatkozik, mert azon pajtáskodás folytán képtelen emberek maradnak, mint néptanítók, mint egyetemi tanárok, mint tanfelügyelők, olyanok, a kik plágiumból élnek etc. Ily rendszerrel szemben igenis szükséges a nyilvánosság, hogy az a pajtáskodás, mely Magyarország tanügyét sok tekintetben a legkártékonyabban befolyásolja, kiűzessék és kiirtassák a magyar közoktatás teréről. (Helyeslés lát felöl.) És ezért teljes jóhiszeműséggel és bizalommal fordulok a t. minister úrhoz, a kinek egyéni caractere garantiát nyújt arra nézve, hogy az igazság meghallgatására elég erővel bír, és ha meggyőződést szerzett magának arról, hogy itt komolyan baj van, annak orvoslásához hozzá is fog. E kérdéseket, mint az eddigi felszólalások is mutatják, nem pártszempontból ítéljük meg, (Általános helyeslés.) hanem megítéljük azon meleg érdeklődéssel, a melylyel a ház minden oldala — Istennek hála — a magyar közoktatás iránt viseltetik. (Igaz! Ügy van!) Ha itt egymás ellenében felszólalunk, azt nem azért teszszük, hogy egymással e téren küzdve, legyőzzük egymást, hanem azért, hogy esetleg egymás ellen is szólva, épen ezen viták által vigyük előbbre a magyar nevelés ügyét. CHélyeslés.) És azért én fájdalommal néztem évek során át azon áldástalan egyházpolitikai vitákat, melyek úgyszólván elrabolták az időt attól, hogy a magyar törvényhozás a közoktatás ügyével foglalkozhatott volna. És daczára annak, hogy io-en kívánatos, hogy az országgyűlés tárgyalását mielőbb befejezze, én eltérőleg ezen egy kérdésben, a közoktatási ügy kérdésében, igenis kívánom, hogy minden oldalról, minden irányban az a, kérdés lehetőleg megbeszéltessék, mert minden szó, mely ez ügyben itt elhangzik, nem ez ország kárára, hanem annak előnyére fog szolgálni. (Helyeslés.) Ezért szólaltam fel, nem ugyan mint szakember, hanem mint a parlamentnek igénytelen tagja, és pedig azért, hogy ez a kérdés ne vona^sék el a nyilvánosság elől. Nem értettem tehát félre Fenyvessy Ferencz t. barátomat, mert ő arra utalt, hogy sokkal helyesebb ezt a minister úrnak elmondani, s itt felszólalás tárgyává nem tenni. Én ellenkezőleg azt tartom, hogy sokkal helyesebb és czélszerűbb a létező bajokra itt rámutatni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem szégyen, ha az ember téved! Ha én teljes jóakarattal oly hibára mutatok rá, a melyről sikerül a t. képviselő úrnak kimutatni, hogy az nem hiba, akkor én nem szégyenlem el magamat, mert teljes készséggel be fogom ismerni, — van bennem annyi morális bátorság, — hogy tévedtem, és önnek igaza van. De másfelől pedig a minister úr is, és t. barátom is ismerjék be azt, hogy a legnagyobb baj abból származott, hogy az országot mélyebben érintő köz oktatási ügyekben, mint más fontos politikai, a nemzetet és az államot alkotó ügyekben, a nyilvánosságnak a kellő befolyás nem adatott meg, hanem titokban akarták eligazítani azt, a mi az állam és nemzet érdekében csak nyilvánosan intézhető el. (Helyeslés balról.) Ilyen a közoktatásügy, ilyen ennek az országnak összes politikája, mindegyiket maholnap kiveszik innen a törvényhozás terméből és az állam legfontosabb ügyei nem itt a törvényhozás termében, mert erre nem tartják illetékesnek, hanem ministeri bureaukban nyernek megoldást, külön kis conventiculumokban, s azután az ország napról napra ébred arra, hogy el van intézve az vagy emez a kérdés, a melynek elintézése pedig ide tartozik. Ez volt az oka felszólalásomnak. (Helyeslés hal felől.) Berzeviczy Albert államtitkár: T. ház! Legyen szabad mindenekelőtea közvetlenül előttem szólott igen t. képviselőtársam előadására megjegyeznem, hogy én ugyan nem tudom, mely időre
