Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-183

188. ortüáfol Alis 181*. márcMns lR.íii. seomhaton. fgg méltóztatott azt érteni, hogy a kormány közoktatási ügyekben követett eljárását titkolta és takargatta, de a jelenlegi kormányra ez egyátalán'nera vonatkozhatik, mert tanügyi dolgokban egyáltalán semminemű takargatni vagy titkolni való nincsen; minden a legnagyobb nyivánosság mellett történik, g azt hiszem, a tekintben sem lehet panasz, hogy a közoktatási tárcza mindennemű ügyét és mindennemű kérdését a legnagyobb részletességgel ne tárgyalná a t. képviselőház. (Helyeslés jobb felöl.) Mi ilyen részletekbe menő tárgyalás elől soha ki nem tértünk, mindenre igyekezünk a lehető felvilágosítást megadni, és csak köszönettel tarfózunk, ha a t. képviselő urak a részletek iránt is érdeklődést méltóztatnak tanúsítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Á mi specialiter a tankönyvbírálatot illeti. nagyobb nyilvánossággal, mint a minővel tényleg eljárunk a tankönyvek engedélyezése körűi, eljárni már nem is lehetséges. Minden tankönyvengedélyezés publikáltatik, és mindenki, a kinek tankönyve nem engedélyeztetik, e felől nemcsak, hogy értesül, de intézkedés van arra is, hogy megkapja a bírálatokat, a melyek alapján a reprobálás történt, tehát azon indokokról is értesülhessen, a melyekből az ő tankönyve engedélyezve nem lett, Hogy daczára a legnagyobb garantiáknak, melyekkel a kormány újabb időben a tankönyvbírálati eljárást körűi vette, mindig merülnek fel egyes panaszok, ennek magyarázata egyszerűen esak az, hogy a míg tankönyvengedélyezés lesz, a míg tehát a tankönyvengedélyezés körül egyes érdekek is fognak szükségkép sértetni : addig mindig lesznek panaszok, addig mindig lesznek felszólalások. És én ezért Illyés Bálint t. képviselőtársamnak a felszólalását ebben a tekintetben egészen logikusnak és consequensnek tartom, hogy mivel panaszok mindig vannak, az egész tankönyvengedélyezési eljárást meg kellene szűntetni. Bátor vagyok csupán arra utalni, hogy először is a tankönyvengedélyezés egyáltalán nem nevezhető praeveitiv censurának, mert itt nem arról van szó, hogy mindazok a tankönyvek, a melyek a kormány által nem engedélyeztetnek, a használatból egyáltalán kizáratnának, hanem csupán arról, hogy az állam közvetlen rendelkezése és vezetése alatti intézetekben mely tankönyvek használtassanak, s melyek ne használtassanak. Már most minden iskolafentartót a törvény értelmében megilleti az a jog, hogy előírja azokat a tankönyveket, melyeket iskoláiban használtatni akar; tehát az államnak te'jesen jogában állana csak egyetlen egy tankönyvet írni előhasználatra, és már egy neme a liberális eljárásnak az, hogy több tankönyvek közül választani egyáltalán lehetséges. Mindennek daczára, tekintettel a szerzett tapasztalatokra, a kormány igenis szándékozik fontolóra venni azt, vájjon a tankönyvengedélyezési eljárás jelen alakjában nem volna-e megszüntetendő és a tankönyvek használatbavétele körűi a tanári karoknak nagyobb szabadság biztosítandó. (Helyeslés ) Madarász József: Nagyon helyes! Berzeviczy Albert államtitkár: Ezt a kormány fontolóra szándékozik tenni; de minden egyes tanárra, bízni annak végleges elhatározását, minő tankönyveket akar használni, bocsánatot kérek, nem volna helyes. Mert szükségesek bizonyos garantiák a tankönyv jóságára, valamint arra nézve is, hogy a tankönyvek feleslegeden túlságos gyakran ne cseréltessenek és a szülők ez által túlságosan meg ne terheltessenek. Ezekre nézve, — mondom, — bizonyos garantiákat minden körülmények közt szükséges lenz fen tartani. (Helyeslés.) Á rai a t. képviselő úr által felhozott conei'ét eseteket illeti, köszönettel fogjuk venni, ha szíves lesz a t. képviselő ár a könyv közelebbi czí uét megjelölni, hogy meggyőződhessünk, vájjon használatban van-e, és ha hibák vannak benne, azok kiküszöböltessenek. Ezeket kívántam a í. ház figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Hock János: T. ház! A t. államtitkár úr felvilágosítását annál inkább veszem tudomásul, mert reám nézve megnyugtató, ha azok a panaszok, melyek a könyvbírálat terén felmerültek, és némileg a közoktatásügyi tanácsot is érintik, a lehető legrövidebb idő alatt orvosolva lesznek, a mennyiben a könyvbírálat terén új módszert vagy intézkedést akar a t. kormány behozni. T. ház! Én csupán annyit akarok constatálni, hogy csakugyan méltányos és jogos panaszok merülnek fel a könyvbírálat terén, a meny' nyiben a közoktatásügyi tanács egyes tagjai, kik hivatásszerüleg foglalkoznak a könyvbírálattal, összeköttetésben állnak könyvkiadó-ezégekkel és ezeknek érdekei által vezéreltetve, gyakran jogtalan sérelmeket ejtettek egyes tanárokon, kik e miatt már panaszt is emeltek a nyilvánosság előtt és a hírlapokban. E miatt szükségesnek tartom, hogy a közoktatási tanácsnak azok a tagjai, a kik hivatásszerű!eg és a ministeríura által megbízva végzik a könyvbírálati tennivalókat, semmiféle könyvkiadó czéggel üzleti összeköttetésben többé ne álljanak, mert a könyvíró tanférfiak bizalma természetszerűleg sokkal nagyobb az oly bírálók iránt, a kik semmiféle mellékes érdek által teendőikben lekötve nincsenek. Egyébiránt azt hiszem, hogy az egész könyvbírálatot helyes alapra csak úgy lehetne fektetni, ha nem csupán egyes kinevezett könyvbírálók néznék át és ajánlanák approbatiora a a ministernek a könyveket, hanem ha az ország-