Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-174

174. országos ülés 1898. márczins 7-éu, kedden. Q{ hogy egy hatalmas lökést adjon a nemzeti egységes nevelésnek, a mely hivatva van, hogy egy nagy nemzeti hibát szüntessen meg, melyben társadalmunk az ő rozzant felfogásával nevelésünk tekintetében leledzik, hogy egy nagy nemzeti hibát orvosoljon, hogy orvosolja azt a hibát, hogy még ma is, és fájdalom, számos iskolában a magyar ifjak többet tudnak az ó-görög históriából, mint a magyar történelemből, hogy számos iskolában jobban ismerik Lykurgus és Solon alkotmányát, mint saját hazánkét, jobban ismerik sok helyt a külföld félisteneit, mint Magyarország

1 szellemóriásait . . . Hock János: Egyiket sem! Fenyvessy Ferencz: .. . hogy. mondom, ezt a nemzeti hibát jóváteszi az az eszme, a mely kifejezést talált a minister úr programmjában, a melyet úgy jellemeznek, hogy egységes magyar középiskola. T. ház! Egységes nemzeti nevelés, ez a sine qua non-ja a magyar kultúrpolitikának. A ki ennek a híve, az lehet bár rossz professor, lehet rossz paedagogus, de igazi magyar kultur államférfi, s megfordítva, a ki nem híve ennek, azt megválaszthatják a külföldi összes akadémiákban dísztísgnak, de, véleményem szerint, az nem bír igaz érzékkel a magyar nemzet kulturtörekvései iránt. Ezen egységes középiskola a legfontosabb, feltétlenül sürgős szükség, mert ma már el van ismerve mindenki által, hogy a külön reáliskolák, a melyek csakis egyoldalú practicus oktatást adnak, s a külön gymnasiumok, az ő külön tudományos felfogásukkal Magyarországon kedvező talajt nem találtak, daczára annak, hogy a reáliskolákat iparkodtunk nexusba hozni a gymnasiumokkal. Igenis, a magyar gyermeknek, a mai kor magyar gyermekének, a magyar tanuló ifjúságnak egyfelől practicusnak és tudományosnak, egyfelől európainak és magyarnak kell lennie, s ezt a kettőt egyesíteni, — szerintem, — nem az egyoldalú kiképzés, de az egységes középiskola létesíti. Azért én igen kérem erre a t. minister urat, és ne vegye tőlem a ház rossz néven, ha csekély tehetséggel bár, de igaz meggyőződéssel kötelességemnek tartottam és tartom ezt az ügyet előhozni és megsürgetni. (Helyeslés.) T. ház! A másik igénytelen megjegyzésem az iskoláknak egymásközti viszonyára vonatkozik, (Halljuk! Halljuk!) Nálunk szintén feltétlenül szükség van arra, hogy az iskolák egymással közelebbi nexusba hozassanak. Az alsó iskolák a középiskolákkal, a középiskolák pedig a szakiskolákkal, és a felsőbb egyetemmel. Mert ma már az a helyzet tovább nem tartható fenn, hogy egyfelől az egyetemi tanárok azon panaszkodnak, hogy az ő tanuló ifjaikat a középiskola nem tudja előkészíteni, másfelől a középiskola tanárai azon, hogy az elemi iskolából nem kerül hozzájuk elegendő jó anyag. A harmadik megjegyzés, t. ház, a melyet tenni akarok, s ezzel óhajtok egyelőre végezni az általános vitában mondandókkal, az, a melyet már pártom clubbjának eonferentiáján bátor voltam előhozni, s a melyet oly fontosaknak tartok, hogy a t. ház engedelméből ezt felemlíteni kötelességemnek tartom. (Halljuk!) T. ház! Pár év óta az az irány indult meg Magyarország kormányzatában, hogy az egyes ministeriumok, — bocsánat a szóért, — elcsentek iskolákat a közoktatási ministerium hatásköre alól, úgy, hogy, — mint ezt már más helyen kifejezni is bátor voltam, — van most nálunk akárhány iskola, melyhez Magyarország tanügyi politikája kormányzójának, a közoktatási minister úrnak absolute semmi köze nincsen, hogy vannak tanárok alkalmazva, a kiket nem ő nevez ki, hogy vannak tanári oklevelek kibocsátva, a melyeket nem ő ír alá. így pl, van iskolája a bányászatnak, a mely a pénzügyminister hatásköréhez tartozik; semmi köze nincsen hozzá a tanügy vezérférfiának, a cultusminister úrnak; van iskolája a föídmíveléai ministeriumnak, semmi köze sines hozzá a eultusminister úrnak; van iskolája a kereskedelemnek, semmi köze sincs hozzá a tanügy vezérférfiának. Ha most, t. ház, bele fogunk menni ebbe a helytelen irányba, ebbe a tanügyi politika szempontjából helytelen modorba, akkor semmi sem akadályozza pl. . . . Elnök: Kérem Ugron Zoltán képviselő urat, ne álljon a terem közepén. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Fenyvessy Ferencz: Ha belemegyünk ebbe a helytelen irányba, akkor semmisem akadályozza az igen t. pénzügyminister urat, hogy felkeljen és azt mondja, ha már van a többi háromnak iskolája, akkor, minthogy a jogi egyetemről kikerülő ifjakból lesznek a bírák, ügyészek, hivatalnokok, kérem ide adni nekem a jogi egyetemet, az én hatáskörömbe! Akkor ilyen joggal és ilyen alapon felállhat a belügy minister úr, és azt mondhatja, én is kérek isko lát, mert a közegészségügynek én vagyok az őre, az orvosoknak a kitanításíval nekem is kell foglalkoznom, kérem tehát az orvosi facultást számomra ideadni. (Derültség. Egy hang jobb felöl: És a bábaiskolát! Derültség.) Igen, és a bábaiskolát. Vagy például, mert a belügyministerium hatáskörébe tartoznak a színházak, a színészet összes ügyei, joggal kérheti a színésziskolát, és zeneakadémiát, és így tovább. Bocsánatot kérek, ha talán túlzásba megyek, de discreditálni akarom ezt az elvet; akkor igenis meg fog történni az, hogy míg egyfelől a ke-