Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-183
260 188. orszftgos Illés 1898. március 18-án, szombaton. állami szükségletek és kiadások emelkedését veszszük, látjuk, hogy ezen 10 év aktt a belügyi táreza szükségletei 8 millióról 12-re emelkedtek, a többlet tehát 4 millió; a pénzügyi tárczáéi 53 millóról 64 millióra mentek, tehát 11 millió az emelkedés; a kereskedelmi tárczánál 28 millióról 61 millióra értünk, ez tehát ma 35 millióval nagyobb; a honvédelmi tárczánál 7 millióról 12 millióra mentütik, tehát itt 5 millióval emelte a szabadelvű párt aegise alatt kikerült kormány a kiadásokat. Azonban ezen kormányzati rendszer, ugyancsak a szabadelvű többség aegise alatt és a benső consolidatio folytonos hangoztatása mellett, a benső consolidationak két alapkövét képező állami tevékenységi körben, az igazságügyi költségvetésnél 11 millióról csak 13 millióra, a közoktatásügyi költségvetésnél 5 millióról csakis hat és fél millióra emelte a kiadásokat, úgy, hogy az előbbinél kettő, s az utóbbinál csak másfél millióval több ma a fedezeti összeg. Ez a kormányzati politika, az állami feladatoknak ezen félreismerése, az állami czélok elérésére szükséges eszközöknek ezen nagymérvű megvonása önmagában indokolja azt a bizalmatlanságot, mely e politika téves irányának szükségképen) következménye kell, hogy legyen mindazoknál, a kik nem hatalmi érdekből, hanem meggyőződésük egész hevével nézik az e számadatokban mutatkozó sivár helyzetet. (Úgy van! Úgy van! balról.) Méltóztassék, t. ház, csak figyelembe venni egy tételt. (Halljuk! Halljuk!) A I. cultusminister úr hazafias érzületből, egész meggyőződéséből a nemzeti követelések teljes felismerésétől vezettetve megalkotásra vezeti, és a törvényhozás elé terjeszti a kisdedóvodákról szóló törvényjavaslatot. Ha pedig tekintjük azokat a nagy czélokat, a melyek elérése ezen törvényjavaslathoz volt kötve, ha tekintjük azokat a nagy kiadási öszszegeket, a melyeket a magyar államtól azon állami czéloknak megvalósítására, melyek a kisdedóvodai törvényjavaslathoz vannak kötve, kívánhatnánk, ha ezekkel szembeállítjuk a költségvetésnek megfelelő rovatát, a melyben ezen czélra csak 130 ezer forint van előirányozva, akkor nem térhetünk ki annak beismerése elől, hogy nem ugyan a minister úr személyében van a hiba, a ki a legjobb és legüdvösebb törvények megalkotása által akaraterejének, értelmének és hivatása átérzésének bizonyítékát szolgáltatja, hanem a hiba az általános kormányzati rendszerben van, mely a jelenlegi t. többség kebeléből kikerült mindenkori kormányok működését közel két évtizeden keresztül megbénította, a mely a benső consolidatio neve alatt csakis a hatalmi érdekek kielégítésére irányúit és a kultúrai szükségleteket teljesen elhanyagolta. (Igaa! Úgy van! bal felől.) Fenyvessy Ferencz: Egy szó sem igaz! Issekutz GyÖZŐ: Nagyon szívesen fogom venni Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársamnak közbeszólását, ha ennek az a komoly következménye is meg lesz, mely egy képviselőtől a képviselői állás valóságos átérzése esetében megkívánható, hogyha valaki közbeszólása által valakinek állítását kétségbe vonja, akkor kötelességének ismerje magának azt a fáradságot is venni, és oda leereszkedni, hogy az általa kétségbevont adatoknak valótlanságát, és az ő közbeszólásának jogosultságát bebizonyítsa. (Élénk helyeslés bal felöl.) A kisdedóvó czéljaira, melyre nézve azt lehet mondani, hogy alig pár éves, a múlt évben 120.000 írt vétetett fel a magyar állam költségvetésébe. Az idén pedig e czimen 130.000 frt irányoztatik elő, tehát itt 10.000 frttai erőlteti meg magát a magyar állam, és ezt nevezi a t. többség helyes kormányzati rendszernek. Ámde lássuk, hogy a közel fél milliárdot tevő állami kiadásokból miért jut a népnevelési czélra alig másfél millió? (Halljuk! Halljuk!) Ha a t. ház szíves lesz az ország egyes vidékeit, melyek nemzeti szempontból exponált helyzetben vannak, megfigyelni, akkor kénytelen lesz elismerni, — mert a ki a valódi tényeket megfigyeli, az azok által kimutatott igazságot sem tagadhatja, — hogy öntudatosan, elfogultság és a hatalmi czélokra való vágyakozás nélkül nem lehetünk bizalommal olyan kormányzati rendszer iránt, a mely a kultúrai érdekek tekintetében, nemcsak az általános eivilisatioval szemben, de ma gyár nemzeti szempontokból is nagy mulasztá sokat követett el. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A népnevelés kérdésénél röviden refleetálnom kell a t. túloldalról a cultustárcza tárgyalása alkalmával felmerült azon jelenségre is, hogy midőn egyéni meggyőződésük egész erejével, a magyar tanügy iránti lelkesedésüknek egész érvényre juttatásával, a népnevelés elhanyagolása tekintetében lelkes beszédeket mondanak, a mint ezt Bessenyey Ferencz képviselőtársam és barátom is tette, 8 kimutatják számadatokkal azon mulasztásokat, melyeket a magyar állam költségvetése a hazai közoktatásügy ellen elkövetett, ebből mégis azt a conclusiot vonják le, hogy bár azon czélok megvalósításának bizonyítékait nem látják, melyek elérését feltétlenül meg kell követelni azon kormánytól, mely e czélok elérésének jogezímén ül itt: ők e kormány iránt mégis bizalommal viseltnek. Nem akarom e kérdést tovább is fejtegetni már csak azért sem, mert Bessenyey képviselő úr nem lévén a házban, talán tévesen értelme-