Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-183

188, orsíégos ölés 18SW, ntArc&tns lián, síombaton, 3.53 egyetértés honolt a különböző vallások tagjai közt. Együtt dicsérték baráti körben Jézus nevét, és itták az akkor még bővebben csörgedező hegy levét. Együtt kergették a pagátot és verték egymás skizét. A rendelet után másként lett. Egymást érték a feljelentések. S ezzel kaposo latosan ennek felemlítésével egyidejűleg meg kell jegyeznem a történeti igazság érdekében, hogy soha sem a vegyes házasságban élő szülők, tehát a legközelebbről érdekeltek, voltak a panaszosak, nem is, még pedig egyetlen egy esetben sem akatholikus papok, hanem mindig és kizárólag protestáns lelkipásztorok. Érre szeretik sokan azt felelni, hogy katholikus papok azért nem voltak panaszosok, mert csak ők kereszteltek el. Szentiványi Árpád képviselő űr szerint pedig ez az ok, erre vonatkozólag azt mondja: »Az én nézetem szerint az, — mondja ő a márezius 10 iki beszédjében, — hogyha elkereszteltek is a protestáns lelkészek, a katholikus papok nem panaszkodtak, mert hiszen az a pásztor soha panaszkodni nem szokott, a kinek nyája mindig több, mint a mennyit rábíztak, nem panaszkodtak attól való félelmükben, hogyha megszámláltatik a nyáj, sokkal többet fognak találni, mint a mennyinek kellene lenni és kérdőre vonhatják, hogy hol vette a többletet«. Az ok nem ez t uraim. Először is statistice be van bizonyítva, hogy protestáns atyánkfiai számarányukhoz képest legalább is oly mértékben kereszteltek el, mint a katholikusok, s nagyon helyesen, joguk volt hozzá megkeresztelni és meg is tartani, hiszen a szülők hozzájuk küldték. S magában a fővárosban 750-re megy a protestánsok által elkereszteltek száma, kiket a katholikus vallás papjai nem reclamálhattak és reclamálhatnak, szóval a törvény által nekik is biztosított joggal nem élhettek, mert a katholikus vallás szellemével ellenkezik a fizikai erőszak és a kényszerítés; s a katholikus pap vegyes házasságból származott gyermekeket is csak azon erkölcsi bizonyosság alapján keresztelhet, a halálveszedelmét kivéve, hogy keresztelendő catholice fog neveltetni. Ezen feltevésre pedig jogosítja őket maga a tény, hogy a szülők hozzájuk, és nem más vallású lelkészhez küldték kisdedeiket kereszteltetni. De Szentiványi Árpád képviselő árúak azon állításában és ez nagy szerencséje sincsen igaza, hogy az ágynevezett elkeresztelő pap azért nem mer panaszkodni, mert attól fél, hogy kérdőre vonják a nyájban talált többletért. Paraszt nyelven az annyit jelent, hogy a tolvaj nem jelenti fel a másik tolvajt. Hát kérem, alapjában véve igaz, de nem egészen; mert itt is érvényesül az a közmondás, hogy nincsen olyan tolva], a kinél még nagyobb zsivány ne lehetne. Ott van például a komáromi nagy békéltető superintendens úr, egy alkalommal egy napon maga elkeresztelt öt báránykát, s ezek közül a tessék-lássék kedveért átküldött atyja fiának az apát-plébánosnak egyet, ugyan ennek se vehette hasznát, de kinek minden egyes elkeresztelési esetét felhasználta testvéri buzgalommal Pap Gábor úr, hogy a kedves keresztény rokonnak megszerezze a martyr koronát, és ez Pap Gábor úrnak valóban sikerűit is. Ma már épen karikás 800 frtra rúg Molnár apát-plébános elkeresztelési büntetéséinek összege. Az is igaz, hogy bizonylatot se lehetett még tőle kapui De hiszen ez úgy is mellékes, fő a bírság pénzek fizetése, mert a februári pátens ezt így rendelte, s azt a ezélt elérnie, valóban felségesen sikerűit is. Az is óriási tévedés, hogy a katholikus papok csak a családi szentélybe való durva behatolás és a béke feldűlása révén ragadnak magukhoz illetéktelenül való megkeresztel és végett egyes vegyes házasságból származott csecsemőket. Ezen alaptalan gyanúsítás és"feltevés tisztin a vegyes házasságokról szóló katholikus tan nem ismerésében gyökerezik. Felette sajnálom, hogy ily dogmaticus fejtegetésekkel is fárasztom a t. ház figyelmét, de ha már benne vagyunk legalább végezzünk férfias nyíltsággal s alaposan mert úgy látszik, hogy ma e kérdések taglalásának harmadik évében is sokan vannak, kik a dolog lényegével nincsenek tisztában. Hát kérem, a vegyes házasságból születendő gyermekek keresztelésének és nevelésének kérdése rendszerint eldőlmár a házasságkötés előtt, sebből kifolyólag egyáltalán nincs arra szükség, hogy a lelkészek jó reményben kémekkel jeleztessék, hogy most már lehet ám lélekhalászatra munkálni. A minő vallású pap előtt kelnek egybe a vegyes házassága párok, legtöbbnyire oly vallásban kereszteltetik és neveltetik mind a két nembeli gyermekeiket, s paedagogiai szempontból is igen helyesen, mert hisz az egységes házi vallásos nevelés előnye kétféle vallású nevelés fölött minden kétségen és vitán felül álb Ha tehát katholikus pap előtt keltek egybe a vegyes párok, akkor bizonyos, hogy megtartani ígérték a katholikus vallás által a vegyes házasság megáldhatásának egyik ama megkívánt feltételét, mely szerint a születendő, mindkét nembeli gyermekek catholice fognak keresztel teltetni és neveltetni, s ha jellemes egyének tették az ígéretet, »az ígéret adományt vár, becsületes magyar ember beváltja a szavát* elv szerint meg is tartják. Ha nem is tétetett, vagy be nem váltatik az adott ígéret, a polgári