Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-183
254 *&*• «i"«*«fe* fltés 1898, márczitit 18-án, szombaton. törvény erre nem kényszerít, s a szülői elhatározás e tekintetben szabad. Es a szülők e szabadsággal tényleg éltek ig. Ha protestáns lelkész előtt kötötték a vegyes házasságot, az biztos jele annak, hogy a felek nem igéitek meg azon feltétel betartását, !to£y í. i. mindkét nembeli gyermekeiket eatho lice fogják kereszteltetni és neveltetni ; tényleg rendszerint mindkét nembeli gyermekeit a protestáns vallásban keresztelték és nevelték. De nem mindig egük vallási okai voltak annak, hogy a gyermekek nem követték nem szerint szülőik vallását ; 1 elejátszottak abba örökösödési kérdések, s az élet egyéb megszámlálíiatlan viszonyai is, a melyeket a törvényhozás szem előtt nem tarthatott, és nem is tarthat, a minek az a kifolyása, hogy nem az élet alakúi elméletek szerint, hanem az élet különböző viszonyainak figyelembevétele a leghelyesebb elmélet. Ezen igazság figyelmen kivííl hagyása idézte elő azt, hogy abba az áldatlan helyzetbe jutottunk, melyben jelenleg vagyunk és a melyből a kibontakozásnak módjai közül a legszerencsétlenebb mód az, melyet a t. kormány a reformtervek, egyházpolitikai javaslatok hangzatos jelszava alatt árúigat és ajánl. Már maga az elnevezés is téves, logikátlan, hamis. Fölötte téves ugyanis a függő vallási kérdéseket az egyházpolitikai névvel illetni akkor, a mikor tudjuk, hogy e javaslatok egy része nélkülözi az egyházi szellemet, tehát egyházinak egyáltalán nem nevezhető. Talán alkalmasabb volna a vallásközi reformok elnevezése, de az egyházpolitikai jelző sehogy sincs helyén; akár az egyház, akár a politika szó értelmét elemezzük, akár melléknévi, akár jelzői viszonyban kötjük össze e két szót, semmiképen sem quadrál a kormány reformtörekvéseire e kifejezés. Mert először is nemcsak az egyház és állam egymáshoz való viszonyának szabályozásáról van szó, hanem a többi felekezeteknek, a lutheránusok reformátusok, gör. kelet.ek stb. egymásközti és az államhoz való viszonyának szabályozásáról is, már pedig ezek önmaguk közt is megoi-zolván, ez kizárja az egység fogalmát. De ha a politika szó értelmét elemezzük, akár a classicus, aristotelesi definitiót, akár a modem definitiót veszszük, akkor sem quadrál a kormány által elnevezett javaslatokra. Aristoteles szerint a politika ügyeink jó elrendezésének mestersége, a modern definitio szerint, a politika pedig az exigentiák tudománya. Mármost kérdem, vájjon ügyeink jó rendezésének terve-e az, a mely már in fieri is valláskülönbség nélkül országszerte csak felháborodást, ellen szenvet, izgatottságot és kelletleukedéseket idé zett elő. Ha a politikát azon értelmében veszszük, hogy az exigentiák tudománya, akkor is kérdezhetjük, vájjon az exigentiák, a közszükségletek kifolyása-e ezen politika, mely ez idő szerint mindenütt felháborodást, ellenszenvet kelt. Már pedig azt tartom, hogyha a dolog így van, akkor a jelzett vallásügyi reformok lehetnek egyesek hatalmának, lehetnek egész pártok létexistentiájának feltételei, de semmiesetre sem az ország és a nemzet érdeke. Én pedig úgy tudom, hogy nem az ország, és nem a nemzet van egyes pártokért, vagy magáért a kormányért is, hanem megfordítva, és lehet egy párt bármilyen hatalmas és erős, a nemzet pedig elcsigázott és gyenge, ha azt nem akarjuk, hogy az alkotmányos kormányzat, a parlamentaris rendszer egy nagy hazugság legyen, akkor mindig a népképviselőknek kötelessége alkalmazkodni a nép akaratához, ha mi folyton azt hangsúlyozzuk, hogy mi a hamisíttatlan népakarat kifejezése vagyunk. Ezzel szemben felemlítik azt, ho^y hiszen a törvényhatóságok a t. kormány reformtervei mellett foglalnak állást. Erre vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy a törvényhatóságok állásfoglalása különböző időkben, különböző mértékkel méretett. Méltóztatnak visszaemlékezni a véderővitára. Akkor a törvényhatóságok a kormánynyal szemben foglaltak állást. Méltóztatnak visszaemlékezni a boszniai oecupatiora. Ugyanakkor a törvényhatóságok szintén a kormánynyal szemben foglaltak állást, és az a Somogyvármegye, a mely megyének kezdeményezésére ma megindult a kormány reformtervei mellett a törvényható ságok mozgalma, ugyanakkor a törvényhatóságok vezére volt, és vele együtt 20 varmegye indítványozta a kormány vád alá helyezését. Akkor a törvényhatóságok nem számítottak a t. kormány előtt semmit, azok nyilatkozatának értéke egyenlő volt a bliktrivel. Azt gondolom, hogy a törvényhatóságok nyilatkozatának értéke mindig egyenlő. Nem lehet, egyik időben más és több értékű, mint más időben. Én is azt mondom, hogy ha a törvényhatóságok nyilatkozatai az előző esetben nem bizonyítanak semmit, és azoknak értéke nincsen, úgy a jelen esetben sincs. Történt itt hivatkozás a magyar középosztály hangúlatára és érzelmére. Erre csak az a megjegyzésem, hogy ezzel már csuk mint a múlt emlékével foglalkozhatunk, mert nagyrészt megsemmisült, és helyét elfoglalták nagy részt a vér nélkül való honfoglalók; egy parányi része tartja még magát rendületlenül és függetlenül, de van egy másik része, a mely a ministeri előszobákban keres állást, és a mely kapva, kap a kormánynak minden reformtervezetén, mert tudja, hogy ezzel kapcsolatban állásra