Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-182

182, országos ülés 188S. márceins 17-én, pénteken 245 szemben, a melynek megadtuk azokat a jogokat, melynek ismerjük hitágazatait, a mely gyakorlatában van nemcsak az egyéni-, vallás- és lelkiismereti szabadság gyakorlásának . . . Remete Géza: Melyek azok a hitelvek? Wekerle Sándor ministereinők éspénzÜgyminisíer: T. képviselő úr, én nem vagyok olyan talmudista, hogy megtudnám mondani a t. képviselő úrnak azokat a hitágazatokat, (Be rűltség jobb felöl.) de annyit tudok, s azt megtudom magyarázni, hogy ezek a hitágazatok minálunk évek hosszú sora, századok óta el vannak ismerve . . . Eötvös Károly: Melyek azok ? Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy mini ster: Megengedtük a zsidóságnak, hogy hitközségekké, szervezettekké, testületekké alakuljanak; megadtuk nekik az ezen testületeket megillető jogokat, a nélkül, hogy hirágazataik bemutatását vagy mást követeltünk volna, (Mozgás és zaj hal felöl. Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon.) Most tehát, t. ház, midőn a vallás szabad gyakorlásáról alkotunk törvényt, ezt a zsidó hitfelekezetet nem vonhatjuk ugyanazon szabály alá, mint a többit, hanemrespectálnunk kell a mai helyzetet, (Mozgás bal felől. Helyeslés a jobboldalon.) és azt kell mondanunk : erre azt a kivételes intézkedést teszszük, hogy egyszerűen elismerjük. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ez nem azt teszi t. ház, a mint az imént is bátor voltam említeni, hogy akkor, midőn az izraelita vallásúaknak, vagy ha úgy tetszik, az izraelita vallásnak megadjuk ezt a jogot, ne támaszthatnók irányában azt a követelést, hogy igenis egyházi szervezetét hozza megfelelő tagolatba. Polónyi Géza: Ez valami! Wekerle Sándor ministerelnök és pénz ilgyillinister: Ez nem azt teszi, hogy mi a hazai zsidóság irányában, mely kedvezményekben részesíttetett minden áldozatok nélkül, kedvezményekben részesíttetett a magyar nemzet és közszellem szabadelvű felfogásánál fogva, hogy mi azon nemzeti követeléseket, melyeket a magyar nyelv terjesztése tekintetében iránta támasztunk, fokozottabb mértékben ne támaszszuk iránta, (Élénk helyeslés.) és meg vagyok győződve, hogy annak a zsidóságnak, a melyet minden váddal lehet illetni, de azzal a váddal illetni nem lehet, hogy ezen nemzeti törekvések előtt elzárkózott volna, (Úgy van! "ügy van!) elég lesz, — talán felesleges is, de mindenesetre elég, — az a morális impulsus, melyet. az itteni felszólalásokból nyert, és melyet ezen kívánalom ébrentartásából fog magának levonni, és a magyarosodás terén meg fogja tenni azokat a kötelességeket, melyek talán neki bizonyos tekintetben speciális kötelességei is, mert hiszen egyes foglalkozási ágak, teszem, a kereskedelem, oly nagy mértékben vannak az 8 kezében, hogy ezen egész ágazatok megmagyarosodása az ő magyarosodásával függ össze. (Helyeslés.) De annyira menni, hogy ezen morális kívánalmon, ezen követelményen kívííl törvényes intézkedésekhez és előföltételekhez kössük a jog megadását, ezt részemről megengedhetőnek nem tartom. (Helyeslés jobb felől.) Nekünk egyforma mértékkel kell mérni minden vallásfelekezetnek, és ha a többi irányában nem támasztunk ilyen kívánalmat törvényes követelmény és előfeltételként, a zsidók irányában sem támaszthatunk. (Élénk helyeslés jobb felöl. Mozgás bal felől.) Engedje meg a t. ház, hogy áttérjek gr. Apponyi Albert képviselő úrnak tegnapi felszólalására. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr bizalmatlanságot fejezett ki a kormány irányában, és ezt azzal indokolta, hogy három esztendeig útvesztőben voltunk az egyházpolitikában, indokolta, továbbá azzal, hogy a mi politikai fellépésünk, az általunk propagált eszmék nem látszanak sok tekintetben birni a politikai érettségnek azon fokával, mely egy komoly politikai programratói mindenesetre megkívánható. Remete Géza: Hát a főrendiház? (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzilgyillinister: A főrendiházra nem hivatkozom! Remete Géza: Én hivatkozom rá! (Mozgás és zaj. Halljuk! Halíuk!) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister : Rosszul hivatkozik rá a képviselő úr; a főrendiházra Ugron képviselő úr hivatkozott. Remete Géza: Jó lesz azzal is tisztába jönni! (Élénknyugtalanság. Zajos felkiáltások: Halljuk ! Halljuk! Itt nem lehet így beszélgetni!) Wekerle Sándor ministerelnök és pénz, Ügyminister: Hiszen jó lenne tisztábban lenni; leginkább én szeretném; de hiszem nem arról van szó, hogy jó lenne tisztában lenni, hanem hogy vájjon egy komoly politikai programúinak előfeltételét képezi-e ez? (Ügy van! Ügy van! Halljuk ! Halljuk ! jobb felől.) A mi a képviselő úrnak azon vádját illeti, hogy három évig egy útvesztőben voltunk, hogy lehet igazolni az egyéni jó szándékot, kibújhat tiszteséggel az egyes politikus egyénileg ezen három esztendei működéséből, de a politikai előrelátásnak, a helyes tevékenységnek bizonyítékát erre nézve szolgáltatni már nem lehet, mert erre nézve le vannak zárva a történelem lapjai: engedje meg nekem a t. képviselő úr, hogy megfoghatónak tartanám, — habár igazságosnak nem, — ebbeli felszólalását akkor, ha ő beszédének későbbi folyamán egy más követelményt nem állítana fel a kormány irányában, mint a politikai programm komolyságának isrn :-