Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-182

246 188. ersgAgos ülés 1898. niárezins 17-én, pénteken. rését, t. i. elő van-e az készítve, hogy az irányadó faetorok beleegyezése biztosítva van-e e kér désre nézve? Azt követelni, t. képviselőház, hogy a kérsek megfelelőleg előkészíttessenek, hogy azok bizonyos nyugalommal vitattassanak, hogy azokra a közvélemény megérlelődjék, hogy ne veszélyeztessük a kérdéseket, hanem a mennyire az adott viszonyok közt lehetséges, biztos kézzel irányítsuk a helyes megoldás felé, azt követelni, hogy még az irányadó faetorok közreműködése, beleegyezése is lehetőlég biztosíttassák ezen javaslatokra nézve, és akkor, midőn ily fontos kérdések első felvetésük óta három évig megoldásra nem juthattak, akkor azt mondani, hogy ezen bárom esztendő teljesen elveszett, ebben legalább is ellenmondás foglaltatik. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Mozgás bal felöl.) Mert ebből a három esztendőből valamit még is csak le kell számítani ezen kérdések előkészítésére, megérlelésére és azoknak az irányadó factoroknak a megnyerésére, hogy azok a politikai programúinak kiegészítő részéül felvehetők legyenek. (Ugy van! Úgy van ! Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgds és zaj bal felöl) De azután lássuk, t. ház, mennyiben igaz az, hogy a kormány ezen három esztendő alatt kapkodott, hol ezt, hol amazt mondotta. A mi program munknak legsarkalatosabb része a házassági jog, annak mellőzhetetlen kiegészítő részét képezik a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvények, természetesen a zsidó vallás receptiojával együtt, és a polgári anyakönyvek, mert hiszen én polgári anyakönyvek nélkül a házassági jog reformálását képzelni nem tudom, ez annak kiegészítő részét és előfeltételét képezi; képzelni tudom, de keresztülvitelére nem mernék vállalkozni, hacsak a collisiok végtelen sorozatának nem akarnék tárt kaput nyitni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Nézzük mennyiben változott a mi programmunk három esztendő alatt ezen kérdésekre nézve. Először is a vallás szabad gyakorlatára nézve általában nem változott. A vallás szabad gyakorlatára nézve mi mindig ugyanazt az állás pontot foglaltuk el, melyet bátor voltam az imént kifejleni. A másik kérdésre, a polgári anyakönyvekre nézve, mindig azt" az álláspontot foglaltuk el, — a mindig alatt értem azt, hogy az 1890. évi február 26-iki rendelet után, midőn e tekintetben felállítottuk és kivitelre kivan tuk juttatni programmunkat, — mindig azt az álláspontot foglaltuk el, t. ház, hogy az általános polgári anyakönyvek behozatalát sine qua non-nak tartjuk, az életbeléptetés tekintetében csupán abban differálunk, hogy hozzunk-e egy törvényt, melyben kimondatik először, hogy be fognak hozatni, s addig is, míg behozatnak, intézkedjünk a részleges anyakönyvek iránt, vagy pedig foglaljuk el azt az álláspontot, hogy meghozunk egy törvényt az általános anyakönyvek behozatala iránt, és részlegesen a szükséghez és lehetőséghez képest fogjuk azt életbeléptetni, egy bizonyos határidőn túl pedig általában életbeléptét] ük. (Egy hang bal felöl: Ez módosítás!) Nem módosítás ez ; mind a kettőben ugyanaz az elv; a végczélt az általános polgári anyakönyvek képezték mind a két esetben. A kérdés csak az volt, hogy a partialis anyakönyvekre külön törvényi intézkedést léptessünk életbe egyelőre, ós hozzuk meg az általánosokra az imperativ alrpon kimondott elvnek megfelelően a törvényt később, vagy pedig hozzuk meg mindjárt a törvényt és léptessük partialiter életbe. Ebben, t. képviselőház, elvi különbség nincsen. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) A házassági jog tekintetében, igaz, a kötelező polgári házasság álláspontjára úgy, hogy az programmunknak kiegészítő része, akkor helyezkedtünk, nem mint egyének, mert mint egyének azon állottunk korábban is, hanem ezt mint a kormány programmját akkoriban mondtuk ki, mielőtt a kormányválság bekövetkezett. De itt is arra nézve, a mi tulajdonképen a házassági jognak lényegét illeti, hogy t. i. a házasság feltételei, keletkezésének az abból származó jogviszonyoknak és' megszűnésének feltételei egyréges jog alapján állapíttassanak meg, hogy ebből folyólag az állami judicatura legyen kizárólagos, és hogy a házasságnak polgári formája is megállapíttassék, ezen alapelvekre nézve igenis, ha jól emlékszem, már 1890-ben, az iguzságügyminister úr itteni felszólalásában a kormány nevében kötelező ígéretet is tett. Nem lehet tehát azt mondani, t. képviselőház, hogy mi vacilláltunk ezen kérdésekre nézve. Mi következetesek maradtunk ezen kérdésekben és megoldásra kívánjuk azokat juttatni, és juttatjuk akkor, a mikor elérkezett az idő, hogy beváltsuk azon igéretünket, érvényesítsük azon álláspontot, a melyet az Irányi-féle javaslattal szemben mindig elfoglaltunk, hogy nem elvileg ellenezzük azon kívánalmakat, de nem különleges törvényes intézkedések által, hanem a codificatiok során akkor fogjuk azokat megoldásra juttatni, midőn az okszerű megoldásnak ideje elérkezett. (Élénk helyeslés és tetszés jebb felöl.) Gr. Apponyi t. képviselő úr azt mondja, hogy a katholikus autonómia kihagyása feledékenységből, vagy czélzatosan történt, s már magában véve az is elegendő indok lehet arra, hogy a kormány iránt bizalommal ne viseltessék, mert ez nincsen benne a kormány programmjában. Engedelmet kérek, t. képviselőház, vagy