Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-182
182. országos ülés 1898, m&rcziug 17-én, pénteken. 241 hogy mit értettem múltkori felszólalásom alatt. (Halljuk! Sálijuk!) Értettem azt, hogy ha Magyarország fővárosában valaki eljön velem pl. a börse-épííleíbe vagy a » Lloyds kávéházba . . . Meszlény Lajos: Az Andrássy-útra! Polónyi Géza: .... és mindazon Andrássy-úti kávéházakba, a hol az izraeliták tömegesen össze szoktak jönni: a ki igazságos ember, kénytelen elismerni, hogy ott nemcsak szórványosan nem beszélnek az izraeliták magyarul, de magyar szót egyáltalában nem is lehet hullani. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Tessék megnézni a tőzsdék milliókra és milliárdokra menő kötéseit, a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy egy magyar kötlevelet találjunk. Ha végigmegyünk a király-utczán, a marokkóiutezán s a kereskedők boltjaiba benézünk, csak nagyon ritkán és elvétve találunk magyar könyvvezetést. (Úgy van! bal felöl.) Ez az egyik fele a képnek, a másik felére pedig megadom a választ egy ma érkezett sürgönyömre adandó felelettel. A csurogi izraelita ifjúság aláírásával kaptam ma a következő sürgönyt (Halljuk! Ha'ljuk! olvassa): »Azon meggyőződésben, hogy nagyságodnak örömet szerzünk, tisztelettel érte sítjLik, hogy a Csurogon fennálló kaszinó tegnap, márczius 15-ikét este nagyszámú közönség jelenlétében magyar szónoklattal és az e czélra alakúit dalárda közreműködésével megünnepelte. (Éljenzések a szélső baloklolon.) Ezen kaszinó tagjainak ö /4 része zsidókból áll. Vájjon azon zsidókhoz tartozunk-e, a kiket a képviselő úr reeipiálni akar ? (Derültség.) A csurogi izraelita ifjúsági. Igen, ezeket recipiálni akarom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Felszólalásomnak semmi más értelmet tulajdonítani nem engedek, mint a melyet kifejtettem; nem a vallási mozzanat rám nézve a döntő, hanem az, hogy érjük meg mentől előbb Magyarországon, hogy Bereg-, Ugoesa-, é3 Mármaros megyékben is ilyen csurogi kaszinók létesüljenek, (Helyeslés a szélsőbaloldalon-) s én akkor szívemből örülni fogok, hogyha az én meggyőjződésemnek is megfelelően létre jön a receptio. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Felhoztam még egy mozzanatot erre vonatkozólag, s nagyon sajnálom, hogy az igazságügyminister úr már nincs jelen, de azért azt a t. cultnsminister úrnak és a t. ministerelnök úrnak ajánlom szíves figyelmökbe. (Halljuk!) Felhoztam, t. i. azt, hogy én az izraelita vallás receptiojának, — feltéve, hogy speciális receptioról szólani lehet, — egyik alapfeltételéül tekinteném azt, hogy azoknak országos egyházi szervezetük legyen, mint Francziaországban a grand rabin intézménye. Ott Napóleon idejében vitetett ez keresztül, de azzal a világos kiKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. X. KÖTET. kötéssel, hogy egyházi országos szervezetnek lenni kell. Bosenberg Gyula: Köszönettel fogjuk fogadni! Polónyi Géza: Milyen gyakorlati jelentőséget tulajdonítok én ennek a kérdésnek? És itt térek arra, a mit a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr szíves figyelmébe ajánlok. Nagy érzékenységet árúi el a t. kormány ez idő szerint abban a tekintetben, hogy az állam törvényei végrehajtassanak, és hogy a felekezetek az állammal szemben teljesítsék azt, a mit a törvény parancsol. Ez az álláspont, az állam tekintélyének és a törvény tiszteletének elismerése, vezette a t. kormányt a hires február 26-iki rendelet kibocsátására. Itt ajánlok a t. minister úr figyelmébe egy igen fontos dolgot. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanazon szempontból, ugyanezen irányelvek alapján Magyarországon milyen helyzet áll fenn az izraelitákkal szemben a törvények végrehajthatóságának kérdésében? (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, t. ház, hogy Magyarországon ma, — gondolom, — 20 izraelita polgárnak egyesülése teljesen elég arra, hogy úgynevezett hitközséget létesíthessenek. Ezek a hitközségek ma sem megyei, sem országos szervi összeköttetésben egymással nincsenek. Nem szólok most arról, hogy milyen rituális különbségek merülhetnek fel az egyes hitközségekben, ezt más alkalomra tartom fenn; de egy dolgot ajánlok azon t. izraelita képviselőtársaimnak, — bocsánatot kérek e kifejezésért, — figyelmébe, a kik múltkori beszédem alkalmával jelen voltak. (Halljuk! Halljuk!) Szíveskedjenek ugyanis ezen a téren közreműködni, hogy jövure másképen legyen. Magyarországon ugyanis következőleg áll a dolog a zsidó házasság kérdésében. Tudnivaló dolog, hogy az izraeliták válóperében az elbocsátó levél, a »geth« kiadása képezi a válásnak formai elintézését. (Halljuk! Halljuk!) hogy meg ne történhessék az a dolog, hogy itt egyházi akadályokkal a házasságnak újonnan való megkötése akadályoztassák, kimondatott az, hogy oly esetben, a hol a fél ennek az elbocsátó levélnek, a »geth«-nek kiadását megtagadja, az ítélet, melyet a polgári bíróság hoz, helyettesíti ezt az úgynevezett elbocsátó levelet. Remete Géza: De a papok nem adják össze! Polónyi Géza: Jól mondja a t. képviselőtársam, hozhatnak a bíróságok, hozhat a curia bármilyen ítéletet, a rabbinus még sem adja össze a feleket addig, míg a férj részéről az elbocsátó levél ki nem adatik. Mezei Mór: Azért kérünk polgári házasságot ! Polónyi Géza: A polgári házasság beho31
