Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-182

f§2. ertsáeos iHés !81»8-tnftreíiiis Í7 én, pétitr4<äH

k fgj a* ilyen Schopperekért csak megél a világ. Ez igaz, azt sokszor igazolta a történelem, hogy kicsiny dolgokban a legerősebb szakadások támadtak, mert hozzájárult a magánérdek, az ind illat, a szenvedély, és mint a német mondja, a »Reehthaberei«. Egyik a másikat tüzelte, és az olyan ember, a ki vallási dolgokkal nem is törődött, a legdííliösebb vallási háborúk har czosa lett«. Már most alt kérdem a t. kormánytól, a mely a kötelező polgári házasság alakjára nézve semmi felvilágosítást nem tudott adui, mivel nyugtatja meg a katholikusok lelkiismeretét? De mivel nyugtatja meg különösen a görögkatholikus és görögkeleti papok lelkiismeretét, n kik jogosítva vannak arra, hogy házasodjanak, hogyha a kötelező polgári házasságnak oly formáját állítja fel, a mely forma hitelveit sérti azon lelkészeknek? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert Magyarország viszonyai nagyon sajátságosak, Magyarországon a sokféle felekezetek, és a sokfele dogmák között, a melyek itt érvényesülnek, nem azt kívánják, hogy a kormány a maga hatalmával a dogmák tömkelegébe belenyúljon és szabadon tiporja, hol az egyiket, hol a másikat, a hol találja; hanem az állam érdeke azt kívánja, hogy mindeuiknek hitelveit a mennyire lehet, a mennyiben érdekébe nem ütközik, kíméletben részesítse. És ennek leginkább megfelel a facultativ polgári házasság, mely azt jelenti, hogy a kinek tetszik, az polgárilag házagodik, a kinek tetszik, egyházi tőrvények szerint házasodik; és hogyha bizonyos házasság megkötése az állam érdekét képezi, de az egyház nem hajlandó arra maga is közreműködni, hogy az létrejöhessen, ott vau a polgári házasság. A ki pedig- ragaszkodik a maga vélt hitelveihez, az elmehet a maga papjához és ott megkötheti a házasságot. Ez a szabad választás megmutat minden kényszert, tehát veszélyt is. T. ház! Ne higyjék azt, hogy az izgalom, a mely most az egész országban el van terjedve, a törvény beterjesztése és meghozása után csillapulni fog. Ott van Hajdú-Szoboszló példája. Ott nem volt izgalom, a mikor megszavazták a közgyűlésén az egy krajczár vásáradót, de a mikor be akarták hajtani, vérontásra került a dolog és azután kellett az egy krajczár adót beszüntetni (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Épen így van ez a vallási kérdésekben is. A nép mindaddig, a míg az elv magasabb régiókban való discussio tárgyát képezi, a míg az alkalmazásba nem jön, addig nem re igái; de a mikor be fog következni az idő, hogy a törvényt alkalmazzák, akkor a nép azt fogja mondani: igaza van a papnak, a kinek eddig nem hittünk, vallásunkat támadták meg. Mert a nép a szertartásokban,, a külsőségekben látja a vallást, nem pedig a dogmákban; a külsőségek hatják meg kedélyét, azt hiszi, ebben van a vallás. A rómaiak meghódították Egyptomot, és Alexandriában, mint egyik legfőbb stratégiai ponton erős sereget tartottak, és ott egyszer kitört egy rettentő forradalom, melyet Fabinius consul alig tudott legyőzni. Ezer meg azev em ber pusztult el, csak azért, mert egy római katona egy szent macskát megölt. A népnek ilyen a fanatismusa, ha vallásos érzületét bántják. Vigyázzanak, hogy a nép e lobbanékonysága, mely könnyen felébred oly országban, a hol annyiféle felekezet van, lángot ne vessen, és ne fogadják el a házasságnak azt a formája', mely kényszerít val tkit, hogy lelkiismereti meggyőződése ellen is a polgári hatóság előtt kösse meg azt a házasságot, a melyet kilencz századon át mindig az egyházi hatóság előtt kötöttek meg. Nem nagy g'óg-e, kevélységbe azt hinni, hogy midőn valaki meg vau győződve valaminek helyességéről, arról már másoknak is meggyőződve kell lenniök ? A nagyobb értelmiségnek meg van az a kiváltsága, hogy az a tudás, melyet megszerzett, ne csak saját tul tjdonának tekintessék, hanem iparkodjék azt többi polgártársai közt is szétosztani. De a legnagyobb intelligentiának sincs meg az a joga, hogy a kis emberek lelkiismeretét, a nélkül, hogy őket előbb felvilágosította volna, azon okból, hogy ő már fel van világosítva, eltiporja. Van-e szüksége ez országnak arra, hogy az állam és egyház közötti conflictus még folytatódjék? Midőn azt látjuk, hogy Lajthán túl a Sehwarczenbergek nyíltan hadat kennek Magyarország önállóságának, és Magyarország egy jó barátja, Kronawetter óva int bennünket, hogy vigyázzunk, midőn az alkotmányunkat fenyegető veszélyt ily hírnökök jelzik: szabadé a nemzet intelligenhájának, erejének megoszlását előidézni ? Azt mondták: miért hoztam fel, hogy a főrendiházban biztosítva van-e e javaslatok keresztülvitele? Magyarországon törvény csík az lehet, a mihez a törvényhozás mind a három factor.i, hozzájárul. Azt akarják-e, hogy az alsóház megszavazza, a főrendiház pedig visszautasítsa, és így az egyház és áll ím közötti conflictushoz egy új, az alsó és felsőház közötti conflictus járuljon? S midőn a korona hozzájárulását nem nyerték meg, -- és hogy nem nyerték meg, bizonyítja az, hogy a részletekről nem tudnak felvilágosítást adni, — szabadé, miután a szabadelvű párt által a királyt a válság alkalmával falhoz szorították, a képviselőházat conflietusba kergetni a koronával? Szabad-e az egyház és állam, a képviselőház és a főrendiház, a tör-