Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-182
jgj 181. »rsiáir#s ttlés 18SSL. náriurits if*én, uénttkeA* vényhozás és az uralkodó, a nemzet és az uralkodó közötti conflictusokat kihegyezni? Kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni, mert abban az állam és az egyház közti viszonyok szervezése, mint főptineipium a szabadság, az egyenlőség és a viszonosság alapján van hangoztatva. Nem szalad, hogy a vallás legyőzze a szabadságot, nem szabad, hogy a szabadság legyőzze a vallást, mert a szabadság által jutunk el az evangéliumhoz, és az evangélium által jutunk el a szabadsághoz. Az egész keresztény eivilisatio, mely az egyénnek jogát, az egyénnek szabadságát, testületek önkormányzatát, (Igaz! Űg>/ van! bál felől) ennek védelmét képezi az állami omnipotentiával szemben, a kereszténység ezen szabadsági törekvése, ennek elve és consequentiája követeli, hogy az ügyek az egyenlőség, szabadság és viszonosság alapján oldassanak meg. Áz én határozati javaslatom ezt tartalmazza, kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Zajos he lyeslés a szélsőbalon.) Szilágyi Dezső igazságüg} minister: T. ház! (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Igen sajnálom, hogy a vita tegnap az én meglepetésemre is, bezáratott. (Derültség a bal- és szélső halon. Eny hang: Tessék elvégezni az elnök úrral!) Az elnöki enunciátio eorrect volta nem vonható kétségbe, én — mint sok más tagja a háznak — a nagy zajban nem hallottam, de ez az oka annak, hogy nem tehetek eleget izon szándékomnak, hogy egy kétségkívül terjedelmes beszédben a kormány megtámadott egyházpolitikáját kifejtsem, mit helyesen csak a vita bezárása előtt tehettem. (Felkiáltások a bal- és szélsőbalon: Miért? Meghallgatjuk szívesen!) De, ha azok, kik azt ellenzik, kellő alkalmat adnának, hogy azt kifejthessem, mint óhajtottam és óhajtom, biztosítom, hogy nem fogó'; visszamaradni. Most azonban, szemben azzal, a mit t. képviselőtársam Ugron Gábor felhozott, némi töredékes megjegyzésekre kell szorítkoznom. (Halljuk! Halljuk!) A t. I;épviseíő úr beszédéből különösen azt veszem ki, a mivel oly nagy kedvvel foglalkozik, a miben a lelkiismereti szabadság flagráns megsértését, a miben egy erőszakos és el nem fogadható egyházpolitikát talált, értem a, házasság megkötésének kötelező polgári formáját. T. ház! Röviden akarok foglalkozni a t. képviseld úr ellenvetésével . . . (Zaj a szélsőbalon.) Elnök.' (Csenget.) Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Kérem, megvárom, míg kibékülnek . . . (Derültség jobb felől. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon) azután, ha az idő megengedi, röviden óhajtóin mégvilágítani a képviselő úrnak határozati javaslatát. A mi az elsőt illeti: Ugron Grábor t. képviselőtársam azt mondja, hogy valóságos hitelvi megsértés, valóságos lelkiismereti kényszer foglaltatik abban, hogy a házasság megkötésének kötelező polgári formáját hozza a kormány javaslatba. Ezt vette fel programmjába, ezt fogja törvényjavaslatban előterjeszteni. Mielőtt ezt előterjeszteném, legyen szabad e házban is ismételt hírekre röviden nyilatkoznom. (Halljuk! Halljuk !) Az állíttatott itt e hasban is, hogy a ministeriumnak, tudniillik a korábbinak álláspontja a facultativ polgári házasság volt, és csak azután tért át egyszerre a kötelező polgári házasság álláspontjára. Ez a tényekkel absolute nem egyezik meg, sem az én személyemre nem vonatkozhatik, a mi elvégre is másodrangú kérdés. Nem tudom kit érdekel, kit nem, de a kit érdekel, az tudja meg, hogy én, a mióta ezen kérdés a minis.ertanáesban szóbakerűlt, mindig a kötelező polgári házasság álláspontján állottam. (Helyeslés jobb felől.) Ez lehet mellékes dolog; a kérdés az, hogy igaz-e az a bizonyos állítás, a melyet itt emlegetnek. (Halljuk !) Hát, t. ház, ez sem felel" meg a valóságnak. (Élénk helyeslés jobb felől.) Igenis, e kérdés természeténél fogva vita, még pedig hosszas vita tárgyát, képezte és a nézetek különböztek is; voltak többen a facultativ állásponton, de soha a nyilatkozó ministerek többsége a facultativ polgári házasság álláspontját nem fogadta el, valamint, midőn végleg és döntőleg kellett állást foglalni, a miuisterium tagjainak túlnyomó nagy többsége határozottan és fent-irtás nélkül a kötelező polgári házasság álláspontjára állott, és ezt fogadta el a jelen ministenuui is egyhangúlag. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ez a tény, méltóztassék a következtetést levonni. (Helyeslés jobb felöl.) A mi már most a kötelező és facultativ megkötési formát illeti, — mert ezek csak megkötési formák, ezeket állította Ugron képviselő űr egymással szembe, — én óhajtanám, hogy ez a kérdés higgadt megítélése azon szenvedélyes szónoklat légköréből kivétessék, a melybe ezt, és talán mást kérdést, a t. képviselő úr beborítani szeret, Helyre kell igazítanom azon téves állítást is, melylyel a ház meggyőződésére hatni szándékozott, mintha a házasság megkötésének kötelező polgári formája a hívőknek lelkiismeretén ejtett kényszer és erőszakkal a világi orgánum elé hurczolása volna. Ez tökéletesen hamis. A kötelező polgári megkötési forma absolute nem zárja ki, de nem is gá'olja, hogy az, a
