Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-182
ggQ itt, orsiAgrfts Hl*? 18W. marratag tT-én, péntek«isu baloldalon. Mozgá$ jobb felöl.) vájjon a túlsó oldalon a csillapító szereknek ama nagyszerű megrendelői, micsoda lelkiismeretességgel képesek eltűrni, hogy Magyarország lakosságának többsége, — mert a katliolikusok ma a többséget képezik, — a főpapok absolutisticus hatalmának ki vannak szolgáltatva, s az egyházi élet önkormányzatában részt nem vehetnek? Vájjon az államban létező alkotmányosságot, az alkotmányosság szellemét, az önkormányzati jogok gyakorlatát s a köztevékenység iránt való szeretetet és buzgóságot nem élesztené-e az államéletben is, ha a vallási életben a honpolgárok ebben a gyakorlatban kiképeztetnének, és az önkormányzat elve, a köztevékenységben való részvételük, mintegy megszenteltetnék épen a vallási életben való részvétellel? Hiszen ha az alkotmányosság garantiáit akarjuk szaporítani, a népek millióinak közérzíílétébe kell azt átvinni, mert a népek millióinak közérzűletében az önkormányzati jogokhoz^ való tevékenység, a jogok megvédésére való bátorság szellemének ébrentartása az alkotmányosságnak sokkal több biztosítékul szolgál, mint akárhány szavazata, akárhány bizalmi szavazata a többségnek. (Igaz! Ugy van! Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon.) És mivel a hatalommal szemben a phisicai erő nem áll a nemzet rendelkezésére,tiaztán a polg sírok lelkiismeretében, ajpolgárok akaratában kell találniok a legerősebb és leghatalmasabb alapot. (Zajos helyeslés abal- és szélső baloldalon.)Ahpolgárok érzületében, a polgárok szellemében és felfogásában az alkotmányi biztosítékokat ekként szaporítani minden igazán alkotmányos kormánynak mindig határozott kötelessége. (Igaz! Ugy van! élénk tetszés a szélsőbalon.) Midőn azt látom, hogy 20 esztendőnél régebb időtől fogva beterjesztetett ő Felségéhez a kalholikusok congressusának munkálata s ő Felségétől kküldetett az a parlamentaris kormányhoz, és itt Trefort minister által dicsekedve adatott át, hogy »az az én szekrényembe van bezárva*, akkor, midőn 23 esztendőn keresztül elkövettetik az a nem helyes és nem illő dolog, hogy kilenez millió polgár ő Felsége felhívása következtében meghozott stitatumaira nézve sem jó, sem rossz válasz nem adatik, akkor sem a polgárok jogai nem respectál tatnak, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) sem pedig a kormány intentioi iránt bizalmat nem gerjeszthet, mert nem gerjeszthet bizalmat maga iránt az a kormány, mely a vallásszabadságnak, s mint a minister úr monda, a vallás szabad gyakorlatának elvét tűzte ki i'zélnl, de a katholikus autonómiára nézve nem tartotta szükségesnek eddig lépéseket tenni, és a jövőre nézve is olyan óvatos nyilatkozatot tesz, hogy axt mondja, hogy ez tisztán a. katholikusoknak belügye. Igaz, belügye, hogy milyen szervezetet alkossanak; de vájjon a görö^kel étieknek nem belügye volt-e, hogy milyen jogokat gyakoroljanak egyházi szervezetükben? Miért hozatott' be akkor az 1868-iki törvény a görögkeletiek egyházi szervezetére vonatkozólag, midőn ezekre nézve sokkal fontosnbb lett volna az állam felügyelete, s a nemzetiségekkel szemben az északi óriás hatalma sokkal több veszélyt rejt magában, mint a mennyi veszély rejlik abban, hogyha katholikus autonómia megalkottatik. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Bármit gondol is a t minister ár, a midőn azt mondja, hogy a pápa és az orosz ezár nem tekinthetők egyenlő egyházfőknek; igaz, hogy az egyik minden állam által elismert feje a katholikus egyháznak, de az orosz ezár a keleti népek által elismert feje, — bár az államok által nincs elismerve, — a görög keleti egyháznak. H a e gy görögkeleti érdek megsértetik valahol, azonnal az oroszok interveniálnak. Ha görögkeletiek vagy szlávok kimennek Amerikába, — az önök soraiból hallottuk, — ott az orosz consul mindjárt pártfogásába veszi. Menjünk bármelyik oláhnak a lakásába, a kinek módjában van lakába valami díszt tenni, az orosz ezár arczképét ott fogjuk találni. Akkor ne mondják azt, hogy az egyház és állam közti viszony rendezésére szükség nincs. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t minister úr azt mondja, hogy semmi izgalmat, semmi vallásháborút nem akar. Erre nézve Deák Ferencz igen szépen nyilatkozott. Azt mondta 1873. június 28-iki beszédében, hogy még a főpapoknak a felsőházban való ülését is meg kell szüntetni, de »nagy óvatossággal kell eljárni, nehogy azt gondolják, hogy harezot üzenünk nekik, üldözzük őket; pedig nincs veszedelmesebb ember, mint a martyr.« »Mindezeket fokonkint meg kell tenni.« »De sok efféle van, a mire nézve meggyőződésem az, hogy azt lassankint érlelni, kifejteni, tisztába hozni legfőbb föladatunk.* »Ez nagy munka, hosszas munka le-<z.« »Ezen dolgokban a legnagyobb óvatosság szükséges. Az erélylyel és józan észszel párosulnia kell a leggondosabb óvatosságnak, mert e kérdés könnyen elmérgesíthető. Nem kérdem aztán, ki kezdte meg, a mint Lucánus mondja a Pompejus és Caesar közti harczról: »qui« justius induit arma seire nefas«; itt is fölösleges kérdés, ki kezdte, ha a baj egyszer megvan. Az óvatosságot azért tartom nagyon szükségesnek, mert ezen ügy hordereje messzebb visz, ha elhibázzuk a lépéseket, mint a mennyire ez kezdetben látszik. Azt mondja talán valaki, hogy
