Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-182

18i. orSíágös Més 1898. méresins IT-én, petiteken* §§9 vánták volna az egyház és az állam közti viszonyt, hanem azon szálakat, melyek az egyházat az államhoz kötik, az állami élethez csatolják, szaporították. Vájjon a szabad egyház a szabad államban — elvével, de még esak a vallásszabadsággal is megegyeztethető-e az, hogy a katholikus egyház ma az állami közigazgatás egy részét képezi; liogy a katholikus egyházban nemcsak azon apró jogok, a melyeket a t. minister úr említett, és nemcsak azok az apró érdekek kérdése, a melyekre a t. minister űr figyelmét kitérjesztete, nemcsak a congrua és az alapok kérdése, hanem az összes felekezeti nevelés kérdése is szerepel. Hiszen a katholikus középiskolák az állami közigazgatás részét képezik, holott a vallásszabadság elvénél fogva csakugyan azon elbánásban kellene részegülniük, a minőben a protestánsokéi részesülnek. És, t. ház, mi erdélyi kathoíikusok, a kiknek vau autonómiánk, és meg vannak az azzal járó jogaink, mint a protestánsoknak, micsoda elbánásban részesülünk? A minisíeri jelentésben hamis megvilágításban oly adatok foglaltatnak, a melyek intézeteinket kezelése alatt állóknak tüntetik föl, holott igazgatóinkat, tanárainkat mi választjuk, fizetéseiket mi állapítjuk meg, és az iskola-fentartó minden jogát gyakoroljuk. Ha azt akarjuk, hogy a katholikus autonómiának tartalma is legyen, a legfőbb súlyt a civilisatorius működésre, az iskola-fentartásra kell fektetni. (Úgy van! a baloldalon,) Azt kérdezi a t. minister úr, hogy minek az egyház és az állam egymáshoz való viszonyát szabályozni r Ezer meg ezer példát tudnék felhozni, hogy nemesak a katholikus egyházzal, hanem a többi egyházakkai szemben is szükséges, hogy az állam befolyása és hatalmi köre meghatároztassék. Emlékezzünk csak vissza, hogy az állam és egyház közti viszony szabályozásáról szóló törvény hiánya miatt micsoda elkeseredett vitának volt a hhi kitéve, midőn a középiskolai törvény megalkottatott. Avagy megfelelő-e az az állapot, hogy míg pl. ha Magyarországon egy protestáns püspök megválasztatik, megválasztatása a kormány által tudomásul vétetik, addig Erdélyben a protestáns püspökök megválasztása királyi megerősítésre szorul. Vájjon az egyenlő elbátiásmód feltételeit hordja-e magában ez egy és ugyanazon vallásfelekezetben? (Tetsxés bal felől.) Nem akarok a részletekre kiterjeszkedni, de legyen meggyőződve, t. ház, hogy mihelyt az egyház és állam közti viszonynak rendezésére térünk át, akkor látni fogjuk, hogy igen sok fontos ügy és érdek van, melyek az egyenlő jogszaHlyozást megkívánják. Azt mondja a t. minister úr, hogy az égy ház és állam közti viszony rendezése ne in olyau sürgős. (Halljuk! Halljuk!) Legyen meggyőződve a t. minister úr, hogy ha a katholikus egyháznak, az egyház és állam közti viszony rendezése kapcsán, áldozatokat kell hoznia, ezen áldozatokat sokkal szívesebben és könnyebben viseli el, ha ezért cserébe a szabadságot fogja kapni, és a katholikus egyház az állammal való viszonyaib in sokkal könnyebben lesz kormányozható,midőn a világi katholiku'oknak véleménye és gondolkozása az autonomikus testületekben való érintkezés révén az egyháziaknak aiindazon élességét, melyet tisztán a clericabs felfogás hegyezett ki bennük, le fogja köszörülni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A szabadéivtíség, a haladás a katholikus egyházban, a világiaknak initiativája által, fel fog élénkülni, fel fog teljesen szabadulni azon nyűgöktől, a melyekbe a főpapság hatalmassága szorította. (Élénk helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) Az államhatalom kezelőinek az az érdeke, hogy mentül több tényezőt tartsanak a maguk befolyása alatt; hogy a vallási és tanulmányi alapokat kezeljék és ezen kezelés révén befolyást gyakoroljanak. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ok azt akarják, hogy a katholikus iskolák felett rendelkezzenek, ezáltal ezer és ezer szülőre szintén befolyást gyakoroljanak, (Úgy van! Úgy van! a ssélső baloldalon.) és a mi fő, a katholikus egyházba a főpapoknak kinevezése által és azon téiiynél fogva, hogy a katholikus egyház igazgatása az állami administrationak egy részét képezi, behozzák azt a rendszert, hogy püspököket, mint egyházi főispánokat, nevezzenek ki, és úgy állítsák azokat az egyházak élére, hogy ezzel érdemeket jutalmazz.mak. (Úgy van! Úgy van.! a szélső baloldalon.) A beneficiumokat eumulálják egyes kegyencz emberek kezében, másokkal pedig éreztetik, hogy valaha a kormány ellen szót mertek emelni. (Ugy van! JJgy van! a szélső baloldalon.) Nem az a kérdés, hogy milyen viszonyban van ma a kormány a főpapsággal, hanem az, hogy milyen befolyást gyakorolt a múltban és ebből levonjak a következtetést, hogy ha egyszer kibékülnek a főpapokkal, inert könnyű ott kibékülés, a hol az egyik fél ad, a másik meg kap, akkor újból hallgatni fog a katholikus autonómia, újból el fognak hallgatni legelső sorban a főpapok a katholikus érdekek hangoztatásával, és mint cziukostársak fogják a katholikus egyház ügyeibe való befolyást a katholikus világi elemektől elvenni. (Élénk helyeslés a ssélső bal oldalon. Mozgás a jobboldalon.) Vájjon a szabadelvűségnek és alkotmányosságnak azon mosolygó hívei, a kik ott a túloldalon ülnek, vájjon azok a római zarándokok, (Élénk derültség a széh^