Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-182

S28 188. orseáeos Blé« 1808. mtirczln* 17-éi:, péatekeft. hogy azt, a mit a múltban Irányi Dánielnek megszavaztak, önöktől is bizalommal fogják venni. Tehet mindenki, a mi neki tetszik; de én a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem ezzel szemlén. (Úgy van! tfgy van! hal felől.) Miért? Mert az állami administratioról szóló törvényjavaslat benyújtása előtt is a legnagyobb titokban tartották, hogy mit fog a törvényjavaslat tartalmazni. A geuialitás rejtett kincseit véka alá dugták, hogy a közvéleménybe azok ki ne szivárogjanak, és az idő előtti nagy világosságtól Magyarország népe megvakíttassék. így vagyunk most is; mert úgy a polgári anyakönyvezésre, mint különösen a kötelező polgári házasságra nézve az összes részleteket, a melyekkel azokat elintézni akarják, titokban tartják. A homályosságot azért terjesztik, hogy azáltal pártjuk azon tagjait, a kik annak különböző változatai iránt bizalmatlansággal viseltetnek, a maguk kebelében megtartsák. Titokban tartják azokat még azért is, hogy a kormánypárt hivei elmondhassák, hogy míg a kormány javaslatai előterjesztve nincsenek, míg azokat részleteikben nem ismerik, addig a kormányba bizalmat helyeznek, és majd akkor fognak ítéletet mondani, és akkor fogják a con^equentiákat levonni, a mikor a javaslat részleteit is ismerik. Igenis, önök ezt az ürességet, ezt a jelszó-kidobást tisztán politikai fogásból használják, hogy saját pártbiveiket összetarthassák és hogy az üresség mellett önök háta megett egy n;gy többség sorakozzék. (Úgy van Hal felől.) Tessék nyílt kártyákkal játszani, és az ország szine előtt megmondani, hogy mik épen, mit és ki által akarnak, és akkor kérjék a bizalmat, nem pedig most, az egyszerű jelszavak kidobálása után. (Helyesléseit a szélső baloldalon.) Itt A képviselőházban nem akarok belemenni azon állításaim bizonyításába, a melyek iránt kétely emeltetett, de a keresztségre nézve többen azt hangoztatták, mintha valótlan és helytelen volna állításom, és mintha a katholikus egyház repudeálná azt, hogy a keresztség ténye által az illető a nagy egyetemes kereszténységnek válik tagjává, és nem valamely felekezetnek. Ezen coneret megtámadással szemben bizonyí tással tartozom. A tridenti zsinat hetedik ülésén a hetedik canonban a következőket mondja: >Si quis dixerit, baptisatos per baptismum ipsum solius tantum fidei debitores fieri, non auteui nniversae legis christi servaudae: anathema sit.« A tridenti zsinat tehát ugyanazt az elvet mondja ki hetedik eanonjában, a melyet itt hangoztattam, és csak sajnálnám a keresztény civilisatio érdekében, ha azok a nagy kapcsok, melyek összefűzik az emberiséget és összekötik az egész kereszténységet, meglazíttatnának egy magát liberálisnak nevező törvényhozás által. Ép azért nem tudok a t. cultusminister úrnak azon felfogásában osztozni, hogy minek az egyház és állam közti viszonyt rendezni, mikor épen az egyház ós állam közti viszony rendezéséhez tartozik a polgári anyakönyvvezetés és a kötelező polgári házasság. Teljesen igaz: az állam és egyház közti viszony rendezésének egy kis része a polgári házasság és polgári anyakönyvezés, de ha az állam és egyház közti viszony rendezésének egy részét helyesen akarja megoldani, akkor az általános rendezésre nézve tervvel kell bírnia. Nem sokkal helyesebb-e az, ha az egyház és állam közti viszony általános rendezésének főelvei megállapíttatnak és törvénybe iktattatnak, és csak azután következik a részletekbe átmenő munka, mert a törvényben foglalt elvek aztán mintegy vezérfonalul fognak szolgálni, meg fogják gátolni, hogy egyik fele kezet a másik felett előnyt vívjon ki, meg fogják gátolni azt, hogy ha valami sérelmes az egyik felekezetre nézve, az ne legyen más, mint anyagi hátrány, és ne legyen egyúttal elnyomatás is. Hogy felfogásom helyes, azt Deák Ferencz 1873. junios 28-án elmondott beszéde teljesen világossá teszi. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen az állam és egyház közti viszonyban háromféle nagy változat áll fenn; vagy az, hogy uralkodó vallás vau, és az állam azt az uralkodó vallást támogatja, segíti, a magáénak ismeri el, az^al az államélet szoros összeköttetésben és szoros összeforrásh.m van. Ezt a viszonyt az egyház és az állam között, azt hiszem, senki sem kívánja. 'J A második mód az, hogy coneordátnmokkal, szerződésekkel szabályoztatik az egyház és az állam közti viszony. Én a eoncordatuviok terére lépni nem akarok, mert Magyarország közjoga igen sok fontos intézkedést, fontos jogokat tartalmaz, a melyeket alkudozás tárgyává tenni nem szabad, de a melyeket törvényhozásilag fogalmazni, újra szövegezni, generalizálni föltétlenül szükséges, mert egy felekezet a másikkal szemlen csak akkor nem érzi magát elnyomottnak, ha egyenlő törvény alatt, egyenlő jogokat gyakorolnak s egyenlő szabadságot élveznek. Az egyház és az állam közti viszony rendezésének harmadik módja, hogy szabad egyház szabad államban, vagyis, mint Deák Ferencz magát kifejezte, az amerikai rendszer. És mit tanít Deák Ferencz, a kit önök evangélistának tartanak ? Azt, hogy ezen harmadik rendszerhez : »a szabad egyház szabad államban* elvéhez kell közeledni, minden intézkedést ezen szempontból kell megtenni és nem visszaesni. És mi történt? 1873-tól kezdve önök összes politikai működésükben nem hogy rendezni ki-